A tegnapelőtt a nappali életre való visszatérés jegyében telt, azaz az utolsó távcső mellett töltött éjszakám után délután hatig aludtam, aztán vacsoráztam, majd hajnali háromkor lefeküdtem aludni, hogy tegnap már délelőtt tízkor fel tudjak kelni. Aztán voltam járni egyet a kaldera peremén, de fotózás szempontjából pocsék idő volt (párás, felhős ég, semmi kék szín), így túl sok kép nem készült, viszont itt egy videó, amit még majdnem két hete csináltam, egyébként is olyan búcsúzó hangulata van.

Amit még meg akartam mutatni, az a rezidencia (baloldal) és a távcső (jobboldal) közötti út, amit naponta négyszer tettem meg gyalogszerrel, kivéve azt a három alkalmat, amikor valaki felvitt, és azt a kettőt, amikor le. Így is sacc per kábé 36-szor sétáltam végig ezen az útvonalon.

Aztán van ám szintábrám is. Átlagosan – emlékeim szerint – nagyjából 6,7%-os emelkedő, szóval biciklivel pont jól lehetne edzeni. Fél óra múlva itt van értem a taxi, és már minden össze van készítve. Csoda. Sajnálom hogy haza kell mennem, nehéz lesz visszaváltani az irodai munkára, de azért már hiányzik is Leuven :) De remélhetőleg még idén visszatérek ide is! (Vagy Tenerifére.)