Amíg én a Kanári szigeteken süttettem a hasam, akarom mondani, dolgoztam szó szerint éjt nappallá téve, illetve halálra bicikliztem magam, na szóval addig idő közben Belgiumban elkezdődött a floorball szezon. Az első két meccset így nélkülem játszotta – és nyerte meg – a csapat. Eredmények: 2010.09.26.: Tigers Kraainem FC – Waterloo Lions 4:3 (2:0,0:0,2:3), 2010.10.17.: Tigers Kraainem FC – Black Cobra’s Gent 12:3 (3:1,3:0,6:2). Sajnos a harmadik meccsünk már nem sikrült ilyen jól (pedig – és nem amiatt, hogy – már én is ott voltam), nagyban annak köszönhetően, hogy összesen három cserénk volt, ami floorballban (a jégkoronghoz hasonlóan) nem túl jó dolog… Mondhatni katasztrofális. Ennyi emberrel nem lehet nyerni. 2010.10.31.: Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 9:2 (2:2,4:0,3:0). Így még az első félidő döntetlen eredménye is csodaszámba menőnek tekinthető (akkor még volt erőnk futni). A meccs utáni vasárnap minden végtagom fájt, nagyon elszoktam már ettől a fajta mozgástól, a biciklizés valahogy egész más :D Pl. ott nem jönnek neki az embernek, meg ilyenek :D Na nem baj, lesz ez még jobb is. 2010.11.14.: Tigers Kraainem FC – Union Beynoise Unihockey 10:3 (4:1,5:1,1:1). A tenerifei téli iskola miatt ezen a meccsen nem játszottam, és igazán nem fair, hogy pont ezekről a könnyű győzelmekről kell lemaradnom… 2010.12.12.: Tornado Brussels Floorball – Tigers Kraainem FC 3-5 (0-1,1-0,2-4). Két szoros harmad után legázoltuk a fővárosi csapatot, izgalmas, megérdemelt győzelem volt, és végre én is jól játszottam. Aztán egy héttel később az év utolsó fordulóját a masszív hóesés miatt el kellett halasztani :) Ilyen sem minden nap fordul elő… 2011.01.09.: Waterloo Lions – Tigers Kraainem FC 7-6 (1-3,4-2,2-1). Az idei évet a hirtelen jött melegnek köszönhető közel rekod szintű áradások miatt majdnem vízben álló Liège-hez közel játszottuk. Izgalmas és főleg változatos ütközetünket a második harmad döntötte el, ahol kicsit belealudtunk az addigra már négy gólos előnyünke. Sajnos túl sokat nem játszottam a meccsen, mert rotáltunk a sorokkal (egy játékossal volt több mint két teljes sor, így más megoldás nem volt), így csak minden második cserével mentem be. Jelenleg továbbra is vezetjük a bajnokságot, de egy meccsel többet játszottunk, és három csapat is csak két pontra van tőlünk.

Igazság szerint egy kezemen meg tudom számolni hány edzésen voltam idén, de valahogy ilyen rendszertelenül annyira nem is hiányzik. Más volt otthon a heti három fix edzés, azt élveztem, meg közel is volt. Itt eleve össze vissza hébe-hóba van egy edzésünk, és oda is fél óra az út kocsival. Ma is lenne, de az elmúlt négy napban nem volt olyan hogy ne sportoltam volna minimum két órát (jégkori, kerékpár, foci és tollaslabda), és mosodába is kéne menni, így könnyen lehet, hogy kimarad…  Ráadásul a hülye fejemmel véletlenül pont a rájátszás két hétvégéjére választottam magamnak a következő la palmai obszervatóriumi munkát… Ez van. Nem lehet egyszerre ennyi mindennek élni :(