Régebben is szerettem a halételeket – márha nem voltak túlságosan szálkásak (mondjuk általában mindig nekem jutott az az egy szelet, ami az volt…) -, de mostanában egyre inkább oda vagyok a lazacért. Péntek este a Lodge-ba mentünk, és ott ettem az alábbi csodát (a szósz nem tudom konkrétan miféle, de kis rákocskák is voltak benne, meg ilyen-olyan póréhagyma, szóval igazi ízorgia volt).

Már a sokadik Leuven-i étteremet ellenőrizte le ezzel, vagy nagyon hasonló választással, de ezidáig ez volt a legjobb. Az utána következő gofri azonban lehetett volna picit frissebb is (azért nem volt rossz).

Egyébként pénteken került sor az intézeti szemináriumi előadásomra (minden héten péntek délután tart valaki előadást a saját kutatásáról, vagy bármely választott témáról, hogy táguljon kicsit a szűk látókörünk). Nagyon jól sikerült (habár a prezentációs angolom még mindig nem az igazi, legalábbis szerintem), de nem akarok részletekbe menni, elég legyen annyi, hogy 53 slide-om volt, 53 percig tartott, és olyan szinten tele volt HD animációkkal és videókkal, hogy az előadás-file mérete 556 MB volt… Nem hiába dolgoztam rajta másfél hetet… A szemináriumot koordináló senior staff member szerint igen magasra emeltem a mércét az utánam következők számára, és ebben a tanévben magasan ez volt az eddigi legjobb előadás. Ráadásul még a kérdéseket is kivétel nélkül meg tudtam válaszolni :) Be kell vallanom, hogy jó volt ezen az előadáson dolgozni, mert kiélhettem minden kreativitásomat ;D