Ismét megszerveztem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szombat esti éjszakai városnéző biciklizést. Lassan annyian leszünk, hogy hivatalos szervezőtársakat kell toboroznom, mert 50 embert már nem olyan egyszerű koordinálni. Szerencsére nem is nagyon kell, hiszen csak a piros lámpáknál leszakadt emberek bevárására kell odafigyelni, meg szólni, hogy merre megyünk – ha épp nem elől mutatom az utat. Egyébként a hivatalos számolási ponton, az első kör végén a Hősök terén 48-an emeltünk biciklit, de mivel volt aki csak később csatlakozott, vagy technikai okok miatt az emelési pontig el sem jutott, így az éjszaka folyamán megvolt a félszáz fő is! Technikai ok: az Andrássy útra kanyarodás előtt valakinek álló helyben letörött a nyerge…

Szokás szerint mindenki szuperül érezte magát, rekord létszám rakta meg a Gellért-hegyet is. Ide nem sokkal hajnali fél egy után értünk, de a turistaszezon kezdete miatt még ki volt világítva a Szabadság-szobor, így szerettünk volna ott is csinálni egy csoportképet. Már fel is sorakoztunk a szoborcsoport lépcsőfokain, elhangzott az “akkor most emeljünk” felkiáltás is, mire mi megragadtuk a bicikliket, és abban a pillanatban lekapcsolták a teljes díszkivilágítást és sötétbe borult az egész terület :D Mondanom sem kell, hogy jót nevettünk a dolgon (illetve rosszalló levelek megfogalmazását indítványoztuk a főváros adott kerülete felé), de azért emeltünk egyet a sötét éjszakának is.

Aztán a Várba felérve úgy döntöttünk, felmegyünk az éjjel ingyen látogatható Halászbástyára is, ahol aztán vagy fél órát beszélgettünk, mielőtt a NightRide utolsó kilómétereit teljesítettük volna. Hajnali három körül értem haza, 63 kilométerrel a lábamban. Jó volt megint! Ó, és Kánaán-nak köszönhetően nem csak hogy képek készültek az eseményről, de küllőkártyát is kaptunk, mi, akik már sokszor voltunk! Másik media coverage pedig itt.