Múlt pénteken valóra vált egy nagy álmom. Három és fél éves Asus laptopom nyugdíjaztam (pontosabban öcsém internetezős gépévé vált), és egy gyönyörű Apple MacBook került az asztalomra. Alumínium unibody ház, 13.3″-es LED háttérvilágítású kijelző, 2 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 4 GB (1067 MHz DDR3) memória, NVIDIA GeForce 9400M grafikus lapka, stb. Mint minden Apple termék, a gép egyszerűen gyönyörű, nincs rajta egy rossz illesztés, egy nem tökéletesen megmunkált felület. Az egész maga a letisztult gyönyörűség. Persze kicsit elfogult vagyok, de nincs ilyen, vagy csak ehhez hasonló PC, az biztos…
Mostanra lényegében teljesen átálltam az új rendszerre. Az Windows után a Mac OS X (itt ez az operációs rendszer) maga a megváltás. Mondjuk engem nem kellett sosem győzködni, hogy a Mac jobb, nekem ez szerelem volt első látásra. Aki látott, vagy használt már Mac gépet, az tudja miről beszélek. Igazából az a legszebb, hogy minden megy magától. Nem kell mindenféle driver-t felrakni, nem kell szenvedni, hogy pl. a Nokia telefonommal szinkronizálódjanak a naptárbejegyzések, vagy hogy a GPS-t meg a fényképezőgépet felismerje a rendszert, mert minden egyből megy. Az OS X alap szoftverei (melyeket itt nem célom bemutatni) is nagyon el vannak találva, tökéletesen együttműködnek egymással, logikus a kezelésük, így egyből megszerettem mindegyiket. Ami nekem mindig is a legjobban tetszett, az a Dock (a képernyő alsó részén levő alkalmazásokat és speciális mappákat tartalmazó igen informatív terület) és az Exposé (egy pillanat alatt szétrebben az összes megnyitott alkalmazás ablaka, és így, hogy már nem takarják le egymást, könnyen lehet egyikről a másikra váltani – ezt akár egy billentyű lenyomásával, akár a tapipad négy ujjal történő lefelé simításával, akár az egér egyik sarokba rántásával is elő lehet idézni). De még sorolhatnám. Az átállás zökkenőmentes volt, a külső merevlemezemen két partíciót csináltam, egyet a képeknek (az iPhoto könyvtárának), egyet pedig a folyamatos mentéseket készítő Time Machine alkalmazásnak. Már csak Photoshop kell (nem tartom valószínűnek, de ezért írtam az Adobe-nak, hátha át lehet migrálni a Windows-os licenszemet Mac-re), meg LaTeX, és valami jó HTML szerkesztő. Minden más, amit Windows-on használtam, van itt is – általában sokkal jobb verzióban ;)
Disclaimer: elvakult Apple hívő vagyok, ne jöjjön nekem senki azzal, hogy így meg úgy olcsóbb meg jobb a PC, meg a Windows milyen király, mert felesleges… Tőlem mindenki azt használ, amit akar, szerintem mind a Windows, mind a Linux jó, de nekem a Mac a legjobb.
Grat hozzá, használd boldogan (de ez látom már megvan) :) Most mi következik nálad, Nokiát lecseréled iPhonera? Úgy lenne az ideális nem?:P
Ááá, majd ha a Nokia bedobja a törülközőt, akkor elgondolkozom, de én azzal is teljesen meg vagyok elégedve.
HTML szerkesztő minek? Nincs azon a csilivili OSX-en szövegszerkesztő? :D
Jajj, dehogyisnem, csak hát (izé) kéne egy olyan WYSIWYG szerű mint a Frontpage volt Win-ben. Nem mintha nem tudnám mit jelentenek a HTML kódok, de azért sokszor jól jön… CSS-t is úgy könnyű babrálni, ha az ember egyből látja mi változik.
Jó hát, 4Gb-nyi DDR3-as ramon persze hogy süvít minden. :D
Bennem akkor szakadt össze a Mac.ekbe vetett titkos hitem, mikor Adobe bemutatónapon húztam az új Xerox táblamonitorokat bemutató standon egy csíkot photoshopban, és szépen lépegetve rajzolta utána erős késéssel. (Jó, lehet, csak rossz napja volt a gépnek) :)
Régebben még érdekelt grafikai munkára a Mac, most már annyira nem.
A dock viszont csakugyan fantasztikus dolog, nekem is csüng egy a képernyő tetején, ha megpiszkálom az egérrel. Nem is tartok semmit az asztalon. :)
Képernyőnek milyen felbontása van?
1280×800 és hasít ám :)