Tag Archives: division1

Floorball félidény

Amíg én a Kanári szigeteken süttettem a hasam, akarom mondani, dolgoztam szó szerint éjt nappallá téve, illetve halálra bicikliztem magam, na szóval addig idő közben Belgiumban elkezdődött a floorball szezon. Az első két meccset így nélkülem játszotta – és nyerte meg – a csapat. Eredmények: 2010.09.26.: Tigers Kraainem FC – Waterloo Lions 4:3 (2:0,0:0,2:3), 2010.10.17.: Tigers Kraainem FC – Black Cobra’s Gent 12:3 (3:1,3:0,6:2). Sajnos a harmadik meccsünk már nem sikrült ilyen jól (pedig – és nem amiatt, hogy – már én is ott voltam), nagyban annak köszönhetően, hogy összesen három cserénk volt, ami floorballban (a jégkoronghoz hasonlóan) nem túl jó dolog… Mondhatni katasztrofális. Ennyi emberrel nem lehet nyerni. 2010.10.31.: Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 9:2 (2:2,4:0,3:0). Így még az első félidő döntetlen eredménye is csodaszámba menőnek tekinthető (akkor még volt erőnk futni). A meccs utáni vasárnap minden végtagom fájt, nagyon elszoktam már ettől a fajta mozgástól, a biciklizés valahogy egész más :D Pl. ott nem jönnek neki az embernek, meg ilyenek :D Na nem baj, lesz ez még jobb is. 2010.11.14.: Tigers Kraainem FC – Union Beynoise Unihockey 10:3 (4:1,5:1,1:1). A tenerifei téli iskola miatt ezen a meccsen nem játszottam, és igazán nem fair, hogy pont ezekről a könnyű győzelmekről kell lemaradnom… 2010.12.12.: Tornado Brussels Floorball – Tigers Kraainem FC 3-5 (0-1,1-0,2-4). Két szoros harmad után legázoltuk a fővárosi csapatot, izgalmas, megérdemelt győzelem volt, és végre én is jól játszottam. Aztán egy héttel később az év utolsó fordulóját a masszív hóesés miatt el kellett halasztani :) Ilyen sem minden nap fordul elő… 2011.01.09.: Waterloo Lions – Tigers Kraainem FC 7-6 (1-3,4-2,2-1). Az idei évet a hirtelen jött melegnek köszönhető közel rekod szintű áradások miatt majdnem vízben álló Liège-hez közel játszottuk. Izgalmas és főleg változatos ütközetünket a második harmad döntötte el, ahol kicsit belealudtunk az addigra már négy gólos előnyünke. Sajnos túl sokat nem játszottam a meccsen, mert rotáltunk a sorokkal (egy játékossal volt több mint két teljes sor, így más megoldás nem volt), így csak minden második cserével mentem be. Jelenleg továbbra is vezetjük a bajnokságot, de egy meccsel többet játszottunk, és három csapat is csak két pontra van tőlünk.

Igazság szerint egy kezemen meg tudom számolni hány edzésen voltam idén, de valahogy ilyen rendszertelenül annyira nem is hiányzik. Más volt otthon a heti három fix edzés, azt élveztem, meg közel is volt. Itt eleve össze vissza hébe-hóba van egy edzésünk, és oda is fél óra az út kocsival. Ma is lenne, de az elmúlt négy napban nem volt olyan hogy ne sportoltam volna minimum két órát (jégkori, kerékpár, foci és tollaslabda), és mosodába is kéne menni, így könnyen lehet, hogy kimarad…  Ráadásul a hülye fejemmel véletlenül pont a rájátszás két hétvégéjére választottam magamnak a következő la palmai obszervatóriumi munkát… Ez van. Nem lehet egyszerre ennyi mindennek élni :(

Tigers Kraainem FC – Waterloo Lions 4-8 (2-2,0-3,2-3)

Hát ezt a bronzérmet elbuktuk. Sajnos a rájátszásban nyújtott teljesítményünk miatt még a dobogóról is lemaradtunk, bár őszintén szólva ez az örök mumus Waterloo ellen – nekem legalábbis – nem okozott meglepetést. Ahogy az a részeredményeken is látszik, a második harmadban úszott el a hajó. Nem is igazán tudom mi volt a gond, nem játszottunk rosszul, de valami hiányzott. Szerintem a heti három edzés és a rendszeres munka (egyesek ugyanis nincsenek ám ott minden vasárnap este…), de a következő idénytől talán lesz lehetőségünk többre is. Most a harmadik támadó-sorban játszottam (így az utolsó harmadban nem is léptem pályára, pedig szerintem hasznosabb lettem volna, mint 1-2 ember, de ebbe most ne menjünk bele), és az első játékrészben volt is pár helyzetem – amiről még videó is készült :) Mert én készültem.

Annyira készültem, hogy még hivatalos csapatképet is csináltam, így nem múlik majd el nyomtalanul ez az idény sem a történelem képeskönyvéből sem. Csak ezért cipetem magammal a teljes fotóscuccot… (Klikk reá a nagyon nagy verzióért!)

20100516TigersKraainemFC

Egyfelől örülök, hogy tudtam folytatni a floorballozást, és nem szándékozom a következő években sem abbahagyni, de most jó hogy vége van a szezonnak, mert az utolsó három meccs elég lehangoló volt, és most valahogy nem is lenne kedvem további vereségekhez. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. A döntőt egyébként az alapszakasz negyedik FBC Stimulo Denderleeuw nyerte 3-1 arányban az FBC The Mighty Devils Aalst ellen, egy nagyon élvezetes, hajtós meccsen, többszáz néző előtt (mi is maradtunk, mert utánunk játszottak). Amikor én La Palmán voltam, pont őket verte a csapatunk 10-5-re… Azért továbbra is úgy gondolom – hiszen mi más lehetne elfogadható hozzáállás -, hogy leszek én még belga bajnok!

FBC The Mighty Devils Aalst – Tigers Kraainem FC 5-4 (2-2,1-1,2-1)

Sajnos a rájátszás első meccsén a hazai közönség előtt játszó Aalst csapatán nem tudtunk felül kerekedni, így egy hét múlva csak a bronzéremért játszunk, ráadásul a hatalmas meglepetésre a másik elődöntőben 8-1-es vereséget szenvedő Waterloo csapatával (ők nyerték az alapszakaszt, és a negyedik helyezett Denderleeuw hagyta ma őket ilyen szépen helyben)… Ez van. Pedig az idényben most játszottunk ellenük a legjobban, többször is vezettünk (2-1-re és 3-2-re), aztán mégsem sikerült. Nekem személy szerint nem is ment jól a játék, pedig az első sorban szerepeltem, viszont nagyon nem jött jól, hogy most nem én voltam az előretolt zavaró ember, így egyáltalán nem éreztem a helyemet a pályán… Nem akarok a bírókkal foglalkozni, de elvettek tőlünk egy teljesen szabályos gólt (amivel 4-2-re vezettünk volna), majd az utolsó harmadban többször is teljesen röhejes szabálytalanságokat fújtak be és küldték ki játékosainkat 2-2 percre. Szar volt veszíteni, na, főleg hogy nekem sem ment jól. Pedig jó kis csapat ez, de több edzés kellene. Talán majd jövőre…

Waterloo Lions – Tigers Kraainem FC 14-6 (2-0,8-2,4-4)

Kissé le vagyok maradva az eseményekkel, még nem a mostani, hanem az előző hétvégéről maradt meg ennek a kissé siralmas eredménynek a megörökítése. Persze ez azt is jelenti, hogy továbbra is egy csomó mindent csinálok (egyesek szerint őrült sok mindent), szóval blogolásra nehezen csurran-cseppen idő. De igyekszem. Szóval akkor a meccsről.

Az alapszakasz utolsó fordulójában sem nekünk, sem a listavezető számára nem volt tétje a találkozónak, de azért szerettük volna egy jó eredménnyel jelezni, hogy májusban a rájátszásban (azaz az elődöntőben) számolni kell velünk… Az első harmad kiegyenlített kűzdelmet hozott, érzésre csupán a Waterloo kicsit nagyobb szerencséje hozta meg nekik a vezetést. 1-0-ás hazai vezetésnél szokás szerint szétlőttem a felső kapuvasat (hogy a rohadt életbe már megint…), sajnos ennél közelebb sokáig nem kerültünk a gólszerzéshez. A második játékrészben teljesen összeomlott a védekezésünk, talán két perc sem kellett hozzá hogy már 5-0 legyen az állás… Oda… Az “oroszlánok” játéka gyorsaságban jóval a miénk felé nőtt, és ez totális katasztrófához vezetett. A harmad közepén ráadásul egy labdáért folyó párharcban rosszul léptem és kifordult a bokám (már a múlt hét közepére teljesen rendbejött, no para), ami számomra a meccs végét jelentette. A befejező játékrészben aztán egészen feljavult a játékunk – leszámítva az utolsó másfél percet, amikor talán már az elkeseredettség terhe alatt megint leállt a motor, és még két gólt kaptunk gyors egymásutánban. Persze jobb volt most egy nagy pofon, mint az elődöntőben, amikor már igazi tétje lesz a játéknak, de azért fájt rendesen. Remélhetőleg a rendelkezésre álló edzésidőben ki tudjuk javítani a hibákat és sikerül pótolni a hiányosságokat, mert május 9-én ennél sokkal több kell. Végezetül pedig álljon itt az alapszakasz végeredménye.

2010division1table

Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 1-5 (0-0,1-2,0-3)

Az alapszakasz utolsó előtti meccsén a győzelmi kényszer alatt álló Juventus csapatával mérkőztünk a már korábbról ismert affligemi sportcsarnokban. Számunkra már egy döntetlen is a biztos, elődöntőt jelentő harmadik helyet jelentette volna, azonban az ellenfélnek csak a győzelem lett volna elfogadható eredmény, hogy versenyben maradjanak a még rájátszást érő negyedik helyért. Ezen előzmények ismeretében nem olyan meglepő, hogy kicsit idegesen indult a mérkőzés, habár már ekkor látszott, hogy uraljuk a játékot. Most a második sorban játszottam, de lényegében csak annyi változott, hogy teljesen felcseréltük az első és a második sorunkat, így ugyanúgy a csapatkapitányként is funkcionáló edzőnk mellett szerepeltem, mint korábban. A különbség annyi volt, hogy most az előretolt ék feladatát kaptam, folyamatosan a kapu közelében kellett zavart okoznom illetve helyzetbe kerülnöm, vagy a kipattanó labdákra lecsapnom. A harmad közepe felé majdnem meg is szereztem a vezetést, szépen sikerült lefordulni a védőről és szorongatott helyzetben a hosszú felső felé eltenni a játékszert, de sajnos csak a kapuvasat sikerült lekoptatni (és a magyar káromkodást szerencsére a játékvezetők nem igen értették :D). Nagyjából ez volt az első harmad egyetlen valamire való helyzete.

A második játékrészre kicsit megnyugodtunk, és lassan kezdtünk rátalálni a saját játékunkra, így egy kapu előtti kavarodás után (ahol én is kivettem a részem egy kapuralövéssel) Seppo fonákkal becsapta a kifelé pattogó labdát – ezzel megszerezte a vezetést. Erre nem sokkal később még sikerült válaszolnia a Juventus csapatának, de még a középső harmad vége előtt sikerült újra előnyt szereznünk.

Az utolsó játékrészben nagyon jól játszottunk, mind támadásban, mind az elszórtan szükséges védekezésben a mi akaratunk érvényesült. Már nem emlékszem pontosan, de nagyjából a harmad közepén pont támadó-sort cseréltünk, én a palánkon való átugrás után elkezdtem bal oldalon felfutni (mit futni, sprintelni) a jobb szélen épülő támadáshoz, átnéztem Seppo-ra, ő egyből keresztbe passzolta a labdát, én fonákkal, egy kézzel megtoltam a felém induló védő mellett (akinek a sebességkülönbség miatt esélye nem volt ellenem) befelé a térfél közepe felé, majd áttettem a jobbkézre eső oldalamra és gyönyörűen – jó harmad pályányi távolságból -, félfordulatból, erőből felhúztam keresztbe a hosszú felső sarokba (mivel eddigre már túl voltam a pálya hosszanti tengelyén, a hosszú sarok már a jobb felső volt – kapus szemszögből nézve). Már amikor elhagyta a labda az ütőm fejét tudtam hogy gól lesz, és nagyon jó érzés volt a hálóba csapódó labdát látni és üvöltve örülni a gólnak! Nem emlékszem, de ez volt a nagyedik vagy az ötödik gólunk. Talán ez a legjobb érzés egy csapatsportban, amikor az ember gólt szerez és az egész csapat vele ünnepel. Pacsi meg minden :) Szóval az eddigi kapufák és asszisztok után végre megvan az első gólom is a belga első osztályban! A győzelemmel pedig már biztosan elődöntőt játszunk májusban…