Tag Archives: film

Talk in Marseille

After the long weekend two and a half weeks ago, I had to work day and night (literally, with an average ~5 hours of sleep per day, and leaving from work usually after midnight) to prepare my talk (and especially to produce some final results which are ready to be presented) for the 2nd CoRoT Symposium for the week after (so for last week). It was not easy, but these pre-deadline rushes happen, when you are a PhD student. And before that too… And they will never stop happening anyway, just to make it clear. After I presented my talk to my supervisor on Friday, and I made the minor corrections which we agreed on, I was so tired, that I just stayed in my office for two more hours, sitting in my chair and staring at random molecules of air, before I finally managed to go home… Yeah, but at the end, everything was ready for the conference, so I was happy that I can take the next days easier, and I don’t have to stress that much about my forthcoming talk. On Sunday, after packing in for Marseille, doing the laundry – which I still hate so much, and cleaning up a bit, I spent the afternoon with Elise. It was very nice, and not only because she brought my home made small cakes :) We always have great conversations.

Then on Sunday, I took the TGV to Marseille. It was a direct train from Brussels, with a journey lasting five and a half hours – and on first class! Yeah, on one of my lonely mornings at the telescope back in May I managed to find a cheaper than 2nd class option on the French TGV site, which was quite well hidden on the Belgian page ;) That’s how I got my separate (Solo), big and cosy seat! It was really comfortable, I spent the trip watching some episodes from the BBC series Wonders of the Universe, listening to music, looking over and over my slides, and measuring the speed (~310 km/h) with the GPS of my smartphone ;) It was much better than a flight, especially with no hassle about the luggage and check-in… Probably not as good as a first class flight with all the free food and beverages, but still very good. Then on Monday I walked around Marseille after lunch for a bit with Jonas, who is really in love with the city. Unluckily for me, Marseille is only a big, crowded, dirty and stinky place, so I did not enjoy it as much, but tastes are different, and that’s good, this makes us individuals. On the evening we had a welcome reception, then the symposium kicked off on Tuesday morning at 9:30. It is always good to meet other people from the field, to put faces behind the names – at the end, this is the main reason we go to such conferences. And to present ourselves to the community. That’s why PhD students give talks. That’s why I gave a talk (and of course to present my results). It is even an official requirement from the University to get a PhD… I gave my talk on Wednesday (after rehearsing in my hotel room on Tuesday afternoon, and a bit on Wednesday morning, plus listening to it on my iPod :D), between the first coffee break and lunch (the best time ever), and it went quite well, without stress. I did not receive difficult questions either, so I was very happy after I sat back to my place among the audience. And several colleagues told me that the talk was very good, so even if only half of this is true, I can be happy about it!

We had the conference dinner on the evening overlooking the port of Marseille, under the eclipsed Moon… The place was scenic, but the food was not that good, though I have to admit that after the delicious lunches we got every day (and I really mean those were pretty awesome), no one was complaining. The last two days I have been to all the talks, and I looked at all the posters, so I got quite tired by the end of the week. It is a pity that I did not like Marseille a bit more, because this way I felt it a bit useless to stay for Saturday and go home only on Sunday, but I had the tickets already, so there was no choice. So I just tried to enjoy the city as much as I can for an extra day… Luckily I was not alone; some colleagues helped to get the best out of the situation.

But then I was really happy to be back in Belgium (FYI: the TGV is also cool on 2nd class if you can sit next to the window), even if it was a bit rainy and much colder compared to the Mediterranean, but I still feel much better here. That’s how I am. This week I am mostly dealing with paperwork and travel arrangements, plus I have to supervise exams for one and a half days. So it is less research for now, but I need to do these things too once in a while… And I just managed to get another observing run in October on La Palma, when I will be the support astronomer of the master students, like last year. This way I can work at the telescope even as part of my teaching duties :) Four observing runs this year!!! Really cool.

Sports-wise I did not do anything since my last ride on the 4th on June (lot of work and then the conference…) till the day before yesterday, when I joined the others to play badminton… I played more than three hours (very intensive three hours), so yesterday I felt some pain in my legs (and saw Midnight in Paris on the big screen on the evening BTW), but today I can barely walk or sit down/stand up (cycling is almost painless though, luckily). I hope it will get better for the weekend, because I really need to get back on my racing bike…

Újra Belgiumban

Emberemlékezet óta nem írtam blogot magyarul, így itt az ideje. Nehogy aztán elfelejtsem hogy is kell azt :) Szóval múlt vasárnap este enyhe másfél órás késéssel megérkeztem a brüsszeli reptérre, visszacsöppenve az esős és hideg németalföldi valóságba a jó húsz fokkal melegebb Kanári szigetek után. Leuven-be egy kissé gyorshajtó taxis hozott, aki nagyon büszke volt rá, hogy ismeri az összes fotós traffipax helyzetét (azok közelében visszavett a 160-as tempóból), aztán persze jól meglepődött, amikor az egyik lehajtónál villant a vaku ;) Nem sokkal éjfél után értem haza, a lakásban volt vagy 10°C, így “vacsorát” még hidegben csináltam, de szerencsére hamar bemelegedett a levegő. Persze minden szanaszét dobáltam, a biciklis doboz elfoglalta a szoba közepét (csak a kerekeket szedtem ki, hogy ne legyen nagy benn a “feszültség”), meg hasonlók – és ez az állapot meg is maradt péntek estig… Nem mondom, miután végül elpakoltam, hirtelen olyan tágas lett a studióm :)

Már a leuveni mindennapokba való visszarázódás is jelentett némi kihívást. Ugyanis amikor egy hónappal korábban elmentem, a diákok nagy része még nem jött meg (hisz pont a szemeszter első hete előtt léptem le), így lényegében még félig üres volt a város. Nem úgy most. A Kanári szigeteken töltött egy hónapban viszont alig volt körülöttem ember, nem közlekedtem városban biciklivel, vagy ha bicikliztem is, akkor is a napi 10 autó (és átlag 0,25 biciklis) volt az átlagos mennyiség, amivel találkoztam. Teljesen elszoktam a városi kerékpáros közlekedéstől. Így az első napokban állandóan olyan érzésem volt, hogy “Úr Isten, mi ez a sok bringás, meg autó, mindjárt nekem jönnek, atya ég, stb.” Persze ez csak pár nap volt, a hét végén már ugyan úgy szlalomoztam a dugóban álló autók között, mint korábban, de azért mégis igen sokkoló élmény volt. Már több mint egy éve élek Leuven-ben, de még mindig elámulok néha hogy mennyi ember jár mindenhova biciklivel :)

A visszaállás nehézségeit növelte, hogy a hét elején egy sürgős megoldandó feladat került az asztalomra, ami eredetileg nagyjából egy órás munkának ígérkezett, de hamar olyan nehézségek kerültek a felszínre, melyeket végül majdnem négy napba tellett 100%-ban megoldanom. Így az első napokban totál rossz hangulatom volt, ami szerdán abban tetőzött, hogy estére már fizikailag is rosszul éreztem magam, és nem is mentem floorball edzésre… Szerencsére aztán ahogy csütörtökön meglett a megoldás, egyből sokkal jobb lett a közérzetem. Ráadásul este a Via Via-ban vacsoráztunk, isteni Lasagne-t ettem, és szuper söröket ittam :) Fokozandó a jókedvemet, pénteken a szokásos szeminárium után odajött hozzám az intézet igazgatója egy kicsit beszélgetni, és elmondta – többek között – hogy nagyon tetszik neki a La Palmá-n készített film (ami a kari PR értekezleten is központi szerepet töltött be), és hogy nagyon hálás hogy így segítek az intézet, a tanszék és a távcső népszerűsítésében :D Szóval végül is nagyon jó újra itthon.

Ha szombat akkor shopping, nincs mese. Igazság szerint hosszas gondolkodás után rászántam magam hogy vegyek egy iPhone 4-est, de természetesen sehol nem lehet kapni, hetente érkezik pár darab, szóval majd próbálkozom még… (Számítottam rá, szóval nem ért meglepetésként.) Azért nem mentem haza üres kézzel :) Főleg a hét eleji rossz élményektől vezéreltetve vettem új lámpákat a biciklimre: előre egy új (meglepően) extra erős LED-vel szerelt Knog Frog Strobe-ot, hátra pedig egy Cateye TL-LD610 került (sajnos utóbbi nem volt feketében). Most olyan brutálisan fényes vagyok, hogy arra nincs szó :) Ezen felül végre vettem egy Lonely Planet Belgium utikönyvet (ugyan már a fél országot kívülről fújom, de ez sosem árt)! Meg persze csokit, de hát az alap. Este DVD-ztem: Leap Year (könnyű röhögős romatikus, a kellemes fajtából, csöpögős befejezéssel) és Invictus (igazán inspiráló film – I am the master of my fate, I am the captain of my soul).

Végül pedig álljon itt a lista a héten megízlelt új sörfajtákról: Leffe Radieuse, Kriek Boon 2009, Mort Subite Kriek, Mort Subite Kriek Xtreme, Lindemans Kriek. (Utóbbiak közül talán a Boon volt a legjobb.) Már csak egy sör áll köztem és a századik belga sör között ;) Hamarosan centenáriumi bejegyzés következik tehát!

Sport (és miegymás) az elmúlt napokban

Nem unatkozunk. Sajnos kicsit úgy érzem, hogy pont a munka az egyetlen dolog, ami nem halad a magam által diktált tempóban (mivel rajtam kívül senki nem diktálja, és bár ez állítólag az első évben már csak így megy, nekem kissé furcsa és szokatlan – de próbálok nem sokat foglalkozni vele), és kevesebb támpontot látok benne, mint egy 7-es nehézségű mászófalon, de azért pl. a repülőjegyemet már lefoglaltam La Palma-ra (március 20-án repülök és április 3-án jövök vissza – és sikerült átszállás nélküli charterre jegyet venni), és megrendeltem a frissen megjelent Asteroseismology c. könyvet is. Utóbbi az én kutatási területem bibliája, és a témavezetőm az első szerző ;) Továbbá ha minden igaz, akkor június 14-től 18-ig Dániában (Aarhus) leszek workshop-on.

Na és akkor sport. Kedden és csütörtökön tollaslabdázni voltam a kollégákkal. Nem tudom miért, de nekem a tollaslabda valahogy olyan szó, mint a ping-pong: komolytalan (aki a j/ly-t kitalálta, azt csak egyszer kapjam el, de csúnyán elbánok vele). Viszont ők teljesen komolyan játszanak, rendes pályán, rendes hálóval, rendes szabályok szerint. Nem holmi strand-tenisz, vagy miaszösz. Így már egészen izzasztó a dolog. Kedden csak fotózni voltam, ami egyáltalán nem egyszerű dolog, mivel a teremben a világítás katasztrófális, illetve a gyors mozgás miatt nem árt 1/500 másodperces expozíciós idővel dolgozni. Ez a kombináció magas ISO-beállítást (érzékenység növelése, amivel viszont a zajszint is lassan elindul a plafon felé), és tág rekeszt követel meg – ez utóbbi miatt viszont a mélységélesség kicsi lesz (azaz az a tartomány – a fotóst a témával összekötő egyenes mentén – melyben a téma képe éles lesz, igen kicsi), így nehéz pontosan fókuszálni, és bizony elkerülhetetlenül lesz jó-pár életlen kép. Kicsivel több mint 600 képet csináltam, amiből ma már kidobtam 200-at, de további munkához nem sok kedvem van jelen pillanatban. Azt szeretném, ha végül kb. a legjobb 5-5 kép maradna meg minden résztvevőről. De lett pár nagyon jó is ;) Az utolsó 5 percre kénytelen voltam én is beállni, mert annyit győzködtek. Persze zokniban és farmerben nem voltam valami jó, főleg hogy még soha korábban nem játszottam… (És akkor a fotós is lencsevégre került.)

20100119badminton

Azért a két óra fotózás – földön fetrengés, körbe-körbe mászkálás, hasalás, guggolás, padlón ülés, stb. – eléggé lefárasztott, így igen jól esett az utána elfogyasztott pizza :) Csütörtökön viszont már teljes értékű játékosként vettem részt a mókában, és egész jól ment, sőt amikor Maarten-nel voltam párban, akkor 2-0-ra nyertünk! Mondjuk kb. ő a legjobb, de akkor is, vele tök jól ment. Az egyetlen zavaró dolog az, hogy a játékszer nem állandó sebességgel megy, mint mondjuk kézilabdában vagy floorball-ban, ami nem egyszer eléggé megtévesztette az agyamat :D De élveztem. Utána a vacsorát meg annál inkább ;)

Pénteken a falmászás összehasonlíthatatlanul jobban ment, mint egy héttel korábban, sokkal több erőm volt mászni, úgy igazán el sem fáradtam. Gond nélkül mentem végig mind a négy kiválasztott útvonalon (5a, 4b, 5a, 5a). Jövő héten meg kell próbálnom most már egy 5b-t. Este kivételesen nem mentünk sörözni meg gofrizni, csak ott helyben beszélgettünk (egy sör mellett) egy órácskát. Ugyan időrendben nem helyes, de témában idevág, hogy szombaton vettem mászófelszerelést, szóval jövő héttől már saját cuccban viríthatok a falon :D És az eladó a jó eladó mintapéldája volt, nem volt türelmetlen, pont a megfelelő mennyiségű tanácsot adta, jókat kérdezett, ott segített ahol kellett.

20100124climbing

Szombaton floorball edzőmeccsem volt a helyi csapattal. A decemberi kispályás bajnokság után nem voltak illúzióim a szereplésünket illetően, de nagypályán nem is voltunk olyan rosszak. Az ellenfél a belga másodosztályban szerepel (a Diamonds-nak, vagy az új csapatomnak kétségtelenül nem lenne kihívás…), ráadásul három teljes sorral voltak jelen, nekünk meg összesen volt három cserénk, és még a kapust is tőlük kaptuk (tök jófej srác volt, és jól is védett). No de, ahhoz képest, hogy ők sokszor szépen fel tudtak állni, a mi játékunk meg inkább a kaotikus felé hajlott, az eredmény egyáltalán nem rossz. Jobb is lehetett volna, ha 1) van még erőnk a harmadik harmadban, 2) tudunk védekezni, 3) jobb százalékban lövöm be a helyzeteimet. A szünetekben pedig én voltam az edző, én osztottam az észt ;)

20100123floorball

Na persze csak mértékkel, de a csapattársak szerencsére értékelik a jó meglátásokat. Sajnos ahhoz, hogy be is tartsák őket, sokkal több gyakorlás kellene, mert a begyökösödött hülyeségeket nem lehet edzés nélkül elhagyni. A végeredmény: Floorball Team Atom Eagles – Leuven United 8-3 (1-0,2-1,5-2). A harmadik harmadban én lőttem az egyik gólunkat, ami kétségtelenül a mérkőzés szépségdíjas találata volt: kissé a jobb oldalra kisodródva, kissé messziről, váratlanul felhúztam a hosszú felsőbe :) Csak úgy sivított a labda a levegőben, a kapust úgy meglepte, hogy csak utánakapni tudott :D Még az ellenfél is megtapsolt… Kétségtelenül én voltam a legjobb, de ez egy csapatjáték, egyedül nem lehet meccset nyerni. Viszont a bíró is külön gratulált a végén, illetve megköszönte, hogy segítettem a játékvezetést (már-már túl fair voltam). Szóval én elég jól éreztem magam (annak ellenére, hogy a 60-ból 55 pályán töltött perc miatt kissé kifulladtam a végére). Délután – mint már említettem – vettem mászócuccot, aztán Jonas és Stefan társaságában megebédeltem (höhö, fél ötkor) a Domus-ban (most már végleges, ez a kedvenc helyem – egyébként újabb sör került terítékre: Cuvee des Trolls). Sajnos ma nem tudtam edzésre menni az új csapathoz, mert dolga volt annak, aki fuvarozni szokot… Így kénytelen vagyok DVD-zni (ezen a hétvégén ezeket láttam: The Time Traveler’s Wife, Love Actually, The Hangover, Into the Wild). Meg holland popzenét hallgatni :D

Mr. Nobody

Szerdán Elvire és Steven társaságában megnéztem a legújabb és legdrágább belga filmet, a Mr. Nobody-t. Nagyjábol egy héttel korábban az angol nyelvű flamand hírportálon hallottam róla először, és az előzetes megtekintése után egyértelműen meg akartam nézni. Így én voltam az – a számos belga között ülve – aki a múlt hét végén felvetettem, hogy meg kéne néznünk, így ha van még akit érdekel, azt örömmel venném, ha csatlakozna!

20100122mrnobody

A történet arról szól, hogy az életben meghozott döntéseink milyen módon befolyásolják a jövőnket – konkrétan a rendező a “mi lett volna, ha?” gondolatkört járja végig. Amíg nem döntünk, minden lehetséges, de később már nem változtathatunk… Mint ahogy bizonyos dolgok csak egy irányban játszódnak le; egy pohár vízbe csöppentett tinta-csepp a vízzel való elkeveredés után nem áll össze újra cseppé, az eltörött váza darabjai nem forrnak össze, a kifújt dohányfüst nem megy vissza a cigarettába, a falevelek nem hullanak vissza az ágakra… Az idő a jövő felé halad. Nem mehetünk vissza az előző elágazásba, hogy újra megnézzük az útjelző táblákat, és esetleg – tudva hogy a korábbi út nem az eltervezett cél felé vitt – másik irányba induljunk… Az élet nem ilyen. Pedig mennyire szeretnénk néha… Persze az egész egy nagyszerűen fényképezett és kivitelezett filmben elmesélve, szerelemmel és igen valós emberi sorsokkal fűszerezve. Nagyon nekem való film volt. Kicsit néha fájt, ugyanúgy mint a (500) Days of Summer, vagy az Amélie csodálatos élete, de ebből tudom, hogy igazán jó volt. Gyönyörű zenével. A film végén utolsóként mentünk ki a teremből… Gondolom Magyarországon nem fogják játszani, de esetleg valami művészmoziban talán el lehet majd csípni – maximálisan ajánlom.

Aztán persze beültünk a Domus-ba egy sörre (Brigand), és egy jó kiadós beszélgetésre. Mondjuk a mozi előtt már bedobtunk egy kebabot is, és az volt a furcsa, hogy olyan dolgokról (pl. tér-idő kontinuum – na azért normál esetben nem vagyunk ennyire kockák ám…) értekeztünk, melyek aztán szinte (sőt, néhol nem is szinte) szó szerint visszaköszöntek a filmben!

Az elmúlt két hét

Azt hiszem elérkezett az idő egy kis unalmas naplószerű bejegyzéshez. Mivel már fél hónapja nem igazán írtam magamról. Nehogy aztán otthon azt képzeljétek, hogy megállt az élet. Szóval 24-én hajnalok hajnalán, 4 órakor keltem, de szerencsére Robin felajánlotta, hogy kivisz a reptérre, így nem kellett az első vonattal vagy busszal rizikóznom – hisz a korábbi napokban a téli időjárás egy kissé megnehezítette a közlekedést a nem pontosan ilyen körülményekhez szokott belgák számára. A repülőút a kissé sietősen elfogyasztott és nem is olyan jó Starbucks kávé után kellemesen – blogírással – telt, gyönyörű volt a napfelkelte (és gyors, mivel kelet felé repültünk). A budapesti szürke, ködös, latyakos idő viszont nem annyira tetszett, a házunkba belépve az orromat megcsapó süteményillat már annál inkább :) Anyu igazán kitett magáért! Egyébként 23-án 1 órán belül sikerült minden ajándékot beszereznem, amivel azt hiszem egyéni (ha nem világ-) rekordot állítottam fel (ennyi idő alatt 5 különböző boltot jártam meg). Szóval kisebb csomagolás és a vendégszoba elfoglalása után már rakhattam is össze a fát. (Műfenyőnk van.) Valahogy ez a feladat mindig rám hárul…

A karácsony szép, a legjobb ajándék (nem mintha ez fokmérő lenne) pedig kétség kívül az általam az eredetileg a tesómnak vett, de végül az egész család által órákon keresztül játszott PS3-as tenisz játék volt. Nem igazán hittem volna, hogy majd pont a szüleim (!) játszanak egymás ellen… (Erről mozgóképes dokumentáció is készült, de személyi-jogi aggályok miatt nem töltöttem fel sehova. Még ;D) De hát ez van ha az embernek teniszmániás családja van… Persze az ünnepek jó magyar szokás szerint a vég nélküli evés nevében zajlottak – két étterem között is igyekeztünk a maximális süteménymennyiséget magunkba tömni. Legalábbis én igyekeztem. Végül is az otthon töltött egy hét emellett főleg a pihenésről szólt, ami igencsak rám fért. Voltunk bowlingozni (sokkal jobban ment, mint legutóbb Belgiumban, még XX\-t is gurítottam egyszer), valamint találkoztam Flórával is (a tőle kapott naptár már az irodám falát díszíti) és eladtam Sylverdevil-nek a Canon EOS 300D-met (nála jó kezekben lesz). Persze hihetetlenül hamar elszállt az otthon töltött idő, és semmi perc alatt azon kaptam magam, hogy már megint csomagolnom kell…

Ferihegyen még beszereztem másfél liter tipikusan magyar alkoholos italt (2 Tokaji bor és egy barackpálinka), aztán huss, egy Avro RJ85-össel vissza is repültem Belgiumba – történt mindez december 31-én. Hazaérve felcsavartam a fűtést, hogy mire visszaérek a vásárlásból, csupán a hűtőben legyen 10°C alatt a szobámban a hőmérséklet… A szilveszter estét/éjszakát Roy-nál (norvég postdoc) töltöttük, hatalmas evés-ivással (illetve éjfélkor besétáltunk a belvárosba, ahol hatalmas visszaszámlálás és őrült pezsgőzés volt, de a tűzijátékot nem vitték túlzásba). A Tokaji bor és a püspökkenyér is hatalmas sikert aratott, de volt ott többek között pl. rénszarvas-hús is… 2010 első “reggelén” 16:30-kor keltem, ami kissé rányomta a bélyegét a következő napok életritmusára, értsd, általában 11-nél előbb nem érkeztem meg a munkába és este nyolcnál előbb nem is mentem haza… Hétvégén DVD-maratont tartottam: UP, The Young Victoria, Transformers: Revenge of the Fallen, Seven Pounds. Ezekből az utolsó volt kiemelkedően jó, csak ajánlani tudom (a kicsit komolyabb filmek kedvelőinek), de összességében mind a négy tetszett, bár szerintem az UP kissé túl van ajnározva…

Aztán tegnap kiderült, hogy ma déli határidővel meg kell írnom egy (ugyan kisebb fajta, de azért nem öt perces) proposal-t a Kepler űrtávcsővel való észlelésre, ami miatt kicsit kivert a verejték, de 24 órán belül elvégzett 20 órányi munkával (3 óra alvás, egy óra evés) sikerült időben elkészülni. Azt hiszem elégedettek lehetnek velem :) Így ezt a fél órányi blogírást most megengedhettem magamnak… Ja, és itt megint hó van, nem nagy, csak pár centi – viszont szépen csillog -, de napok óta nem volt pozitív hőmérséklet, és egy jó ideig még nem is lesz… Ma este lesz az éves intézeti vacsora: puccos étterem, ajándékozás és öltönyben bringázás ;)

Na, azt meg el is felejtettem, hogy sikerült még időben elintézni a nemzetközi átigazolási papírokat (itt látható a nevem a Nemzetközi Floorball Szövetség honlapján), így most már hivatalosan is a belga első osztályban szereplő FC Tigers Kraainem játékosa vagyok! Leszek én még belga bajnok ;D