Tag Archives: konferencia

Conference in Obergurgl, Austria

Ok, I will keep it short: it was a nice conference (The Modern Era of Helio- and Asteroseismology, 20-25 May) held on a very scenic spot (Ötz Valley), and I gave a talk: Rotation and pulsation in B stars on the main sequence – a case study of the B3 IV CoRoT target HD 43317, and a first look at our Kepler Guest Observer sample (so the presentation of my last paper and a short intro to my next paper). And one extra cool thing: the landing to and the take-off from Innsbruck between the mountains! I love flying :) (Photo from Paul Beck – click and it gets bigger!)

Fájdalmas búcsú Dániától

Újra otthon. (Mármint Leuven-ben itthon.) A konferencia egyébként a Third Kepler Asteroseismology Workshop, ‘Kepler Asteroseismology in Action’ címen futott, többet nem mondhatok róla, mert hétpecsétes titok. Meg mert talán az olvasóim között senkit sem érdekel :D (Akit netán igen, az meg úgyis ott volt…) Mivel Kepler adatokon én eddig még nem dolgoztam (csak CoRoT-n), előadnom sem kellett, de legközelebb ez már máshogy lesz.

20100619aarhus1

Az előadások helyszíne a sárgatéglás, skandináv stílusban épült Aarhus Universitet egyik nagyelőadója (lásd fenn, illetve belülről lennt) volt. Szakmai szempontból (is) érdekes és tanulságos hét volt, kérdés nem férhet hozzá. Ráadásul a dán szervezők is igencsak kitettek magukért; ezt mi sem példázta jobban, mint a kávészünetekben és az ebéd (a díszvacsoráról nem is beszélve) során felsorakoztatott étel minősége (és mennyisége). Végtelen sütihegyek, ugye-ugye…

20100619aarhus2

Aztán a szakmai program végeztével péntek este még tettünk egy látogatást a helyi fizikus bárban (a fizika épület hetedik emeletén, az erkélyről kilátással a tengerre és a városra), majd egy sör és egy kis asztalifoci után visszamentünk a központba hogy keressünk egy éttermet. A szokásos környéken, a belvárost átszelő kiépített, vendéglőkkel tömött kis csatorna mentén választottunk egy klasszikus dán ételeket kínáló helyet. Én egy vegyes hal-tálat rendeltem (füstölt lazac, egyéb rántott és párolt halak, ráksaláta és pirítós kenyér), ami egyszerűen isteni volt. Aztán innen még átmentünk a már a korábbi estékről ismert közeli bárba, ahol még egy kis belga sört (Leffe Bruin) és egy skandináv Akvavit-et is legurítottunk, hogy a lehető legjobban zárjuk le a munkahetet. Viszont innen nekem úgymond tragédiába fordult az este, ugyanis a hotelbe való visszaérkezésünk után a gyomrom elkezdett igencsak rosszul lenni. Ez az éjjel folyamán elérte a katasztrófálisan szintet, ugyanis kétszer is a vécécsésze fölé görnyedve kellett kellemetlen perceket eltöltenem. A további részletektől ezennel megkímélném az olvasót. Megjegyezném, hogy terveztem, hogy majd valahogy (bicikli, meg a szokásos dolgok, csak mondjuk kicsit intenzívebben vagy többször) megszabadulok a dán torták miatt felszedett (sacc per kábé) jó másfél kilótól, de nem egészen így képzeltem el… Legalább is nem pár óra leforgása alatt… Reggelre (azaz a második adag “görnyedés” után) azért szerencsére javulni kezdett az állapotom, így dél körül az addigra tökéletesen kiürült gyomromba már vizen kívül két szelet kenyeret is le tudtam tuszkolni… Sajnos így a szombatra tervezett városnézésből nagyrész kimaradtam, végül csak délután csatlakoztam a többiekhez egy kisebb sétára. Ilyen erőtlennek nem tudom mikor éreztem magam utoljára – száz méterenként le akartam ülni :( Viszont nagyon kellett a friss levegő.

20100619aarhus3

Aztán hat óra körül már egy rendes szendvicset is meg tudtam enni (szépen lassan), ekkortájt kezdték el felhúzni az óriás LED-falat a fenti katedrális előtt az esti Kamerun-Dánia meccsre. Ráadásul ingyen osztogattak hatalmas dán zászlókat (és kólát) – szóval van nagy dán zászlóm :) Ezek után nem kicsit sajnáltam, hogy nem volt erőm a dánokkal végigszurkolni a végül győztes meccset, mert utána olyan bulit csaptak, hogy azt a szállodából, zárt ablak mellett is tisztán hallani lehetett. Egészen hajnalig. Ma reggelre aztán teljesen kihevertem az ételmérgezést (mert ez nem a szimpla gyomorrontás kategóriája volt), így a reggelinél már egész jó étvágyam volt, aztán a brüsszeli reptéren már élvezettel faltam a pizzát. Koppenhágából egyébként egy Airbus A321-essel repültünk – továbbra is imádom az alattunk elsuhanó tájat/felhőket bámulni.

Na és a végére hagytam a nagy hírt: amikor már azt hittem hogy nem fog összejönni, mert két hónapja nem történt semmi, jött az e-mail, hogy elfogadták a Tour de France-ra az akkreditációs kérelmemet (a Bikemag fotósaként)! Az első öt szakaszra (prológ plusz négy nap) vagyok hivatalos, egyelőre az első két napot szerveztem le, a többit meglátjuk – valószínűleg ebből az adagból az utolsó kivételével ott tudok lenni mindegyiken. Ami 100%: a prológon végig ott leszek, aztán másnap a starton és a befutón is (mivel a nagysebességű vasút még mindig sokkal gyorsabb mint Lance Armstrong :D). Már csak annyi kell, hogy ne legyen nagyon nagy eső, mert úgy elég nehéz fotózni, illetve hogy ne kavarják el a papírjaimat… Már vágom a centit. Vive le Tour!

Dán konferencia-kirándulás

Tegnap egy hajnali 7:45-ös workgroup meeting és két délelőtti előadás session, majd a szokásos svédasztalos ebéd után a szervezők egy kisebb dán körútra vittek minket. (Magáról a konferencia-helyszínről, illetve hogy mi ez az egész egyáltalán, arról majd talán holnap, ha lesz időm/erőm/energiám írni – merthogy annak ellenére, hogy nekem sem előadnom, sem posztert prezentálnom nem kell, napi sok órányi előadást követni nem egy egyszerű dolog.) Ráadásul egy nagyon kedves (és szőke ;D) dán túravezetőnk volt, aki végig egy halom érdekes történettel és infóval szórakoztatott minket. A buszos kiruccanás során Dánia “orrának” (a félsziget Aarhus-tól északkeletre) különböző nevezetességeit jártuk körbe. Az első célpont Ebeltoft, egy Szentendre volumenű dán kisváros volt. Itt a korai gazdag kereskedő időszak utáni szegénység miatt szinte megállt az idő, így sikerült a település nagy részét korabeli állapotban megőrizni. A környék nyugalma és a tenger közelsége miatt ez a régió igen népszerű, a partmenti részek tömve vannak nyaralókkal (de egyáltalán nem túlzsúfolt módon). Meg kerékpárutakkal :) A központi látnivaló azonban a Jylland fregatt, egy a XIX. század második felében szolgálatot teljesített, majd szárazdokban megőrzött és restaurált királyi hadihajó.

20100617excursion1

Itt a múzeum munkatársai (korrekt hajóskapitánynak kinéző idősebb dán urak) vették át a vezetést, és kísértek körbe minket a fregatt belsejének három szintjén. Végül a kiállítóterem kávézójában teát, kávét és dán süteményeket kaptunk. Utóbbi helyi szokás, nincs kávészünet egy szelet torta, vagy gyömülcsös pite nélkül. Tudnak ezek valamit ;) Ezután kaptunk egy kis szabadidőt, hogy körbesétáljunk a régi házak között.

20100617excursion2

A következő állomás a dán hegyvidék volt. Megmásztuk a környék, egyben majdnem az ország legmagasabb csúcsát is, így jó 130 méteres magasságból szemlélhettük az alattunk elterülő, fás ligetekkel szegélyezett szántókat, mezőket. Leírásom enyhén ironikus hangvétele ellenére – avagy mellett – el kell ismernem, hogy a kilátás igenis nagyon kellemes volt, a kék ég, a mélykék tenger és a zöld fű, valamint a szél által megmozgatott fiatal búzamezők tánca idilli összképet eredményezett.

20100617excursion3

Végül hazafelé még megálltunk egy megalitikus temetkezési kőkör mellett (körbe lerakott tonnás sziklák, középen kisebb építménnyel – a neve Poskær Stenhus és itt van, valamint némi angol infót is találtam róla). Jó volt két és fél napnyi konferencia után egy kis szünetet is tartani, mert kezdett túlcsordulni a fejem…

20100617excursion4

EBBR – EKCH – EKAH

Imádok repülni :) Na de ne rohanjunk ennyire előre. A múlt hét elég jó volt mind munka, mind szabadidő szempontjából (biciklizés, kétszer tollaslabda – már saját ütővel -, majd szombat délben még egy strandröplabda is belefért)… Aztán szombat délutántól lazára vettem a dolgot, és foci VB-t néztem HD-ben (internetről alászinkronizált magyar kommentárral) vödörnyi fagylalttal (hogy én ezt a márkát miért nem találtam meg korábban!?!) meg chipsszel az ölemben :) Vasárnap (a belgiumi választások napján) délután pedig konferenciára utaztunk. Először Brüsszelből Koppenhágába repüptünk (SAS Boeing MD-80) – persze csak miután feltöltöttem a készleteimet adómentes belga csokoládéból :) A dán főváros repterének egyik újabb szárnya igen hangulatos volt (viszont a két terminál között 20 percet kellett gyalogolni – ami azért kicsit túlméretezett légikikötőre utal).

20100613ekch

Ezután Koppenhágából Aarhus-be megvolt életem legrövidebb repülőútja is (egy SAS CRJ 900 NG fedélzetén). Hivatalosan összesen 35 percig tartott a felszállás és a leszállás, merthogy a kettő között más nem is volt :) Gyönyörű idő és tiszta levegő fogadott minket.

20100613ekah

A reptérről busszal jutottunk be a városba, ahol rövid gyaloglás után a központi templom melletti szállodában lényegében egyből ágynak dőltünk. Ma már túl vagyunk egy nap előadástömegen, most vacsora, a dánok meg annak ellenére énekelnek az utcán, hogy kikaptak a hollandoktól 2-0-ra :) Majd még jelentkezem.

Konferencia – Párizs, 4-5. nap

A konferencia második két napja már nehezebb volt, mind szellemileg mind fizikailag, ugyanis a hosszúra nyúló vacsorázás – illetve főleg a tegnap esti állófogadás – miatt elég keveset tudtunk csak aludni, így a ma délelőtti előadásokon a sötét és kissé levegőtlen előadóban az elalvással vívtam nagy csatát, pedig érdekes prezentációk voltak. (Nem is értem miért kell az egész termet elsötétíteni, így az előadó sem látja a hallgatóság reakcióit…) A legjobbak szerencsére a legvégére maradtak; Donald Kurtz élményszámba menő záróelőadását nem lehetett nem élvezni. Nagyszerű volt az előadásmód, kellően pörgött, áttekintette a konferencia eredményeit, összehasonlította az elért fejlődést a negyed századdal korábbi állapotokkal, belefűzött személyes történeteket, történelmi előzményeket, stb. – egyszóval minden irányból tökéletes keretet adott az eltelt négy napnak, és az egész CoRoT missziónak. Egyben lelkesített is a további kutatásra.

Az volt nagyon jó, hogy tökéletesen érzékeltette az űrtávcső (makett a képen) jelentősségét. A tegnap esti állófogadás pedig a Párizsi Obszervatórium főépületében volt, így – persze csak vezetéssel – megtekinthettük az ott őrzött régi műszereket (kvadránsok, távcsövek, éggömbök, stb.), a tanácstermet (korábbi igazgatók portréival és a plafonon egy  Vénuszz-átvonulást szimbolizáló festménnyel), a tetőt és a kupolát is. Holnap még kis séta Párizsban, aztán repülés haza. Most már tudom milyen fárasztó is egy konferencia, és hogy mennyire nem látni semmit a helyszínül szolgáló városból… Még szerencse, hogy már voltam Párizsban, különben kicsit sajnálnám, hogy ennyire kitölti az egész napot a tudomány. Így viszont nem sajnálom :)