Tag Archives: kütyü

Biciklivel a felsőgödi edzésre – Nokia Sports Tracker teszt

Tegnap biciklivel mentem a szokásos felsőgödi edzésünkre, és vissza is, ami így cirka 49 km-t jelentett a floorballozáson felül. Ha nem lennének néhol minősíthetetlenül rosszak az utak (Káposztásmegyeren az autóút is elég gáz, és Dunakeszin is vannak botrányos részek – meg persze vannak jók is, csak ha a budapesti vízmérce 550 cm felett van, akkor lehet, hogy vízibiciklire kell váltani…), akkor ez így tökéletes is lenne, sajnos a kátyúk és huplik miatt kétszer annyira oda kell figyelni, ami szellemileg nem túl pihentető. Viszont ugyanakkor kellett elindulnom otthonról, mintha vonattal mentem volna, és pontosan öt perccel az edzés kezdete előtt ki is értem. A bicajt bevihettem a csarnokba egy zárt helyre, szóval még a lakatolással sem volt gondom. A többiek azért egy picit meglepődtek rajtam :D Hazafelé már kellett a széldzseki is (kifelé még egy szál póló), mert a Duna mellett és a városokon kívül már elég hűvös volt, főleg menetszéllel együtt. De nagyon jó volt.

Ráadásul kipróbálhattam az előző bejegyzésben említett Nokia Sports Tracker alkalmazást is. Ez lényegében egy olyan telefonos és internetes közösségi szolgáltatás (web 2.0-ás), ami lehetővé teszi a sportolás útvonalának GPS-es rögzítését, sporttevékenység közben az aktuális információk áttekintését, majd azok internetre való feltöltését egy tetszetős és hasznos közösségi oldalra. Az edzés végeztével már a telefonon át lehet tekinteni minden fontos információt a megtett távval kapcsolatban (a sebességet az idő vagy az út függvényében ábrázoló grafikon, ugyanez a magasságra, megtett útvonal, távolság, maximális sebesség, átlagsebesség, időtartam – de be lehet állítani, hogy egy kör mondjuk 1 km, és akkor köridőket – meg átlagokat, stb. – is mutat). A grafikonok nagyíthatók, átlagolhatók adott időtartamra, stb. Az edzéseket maga a készülék is naplózza (nap, hét és hónap szerint lehet látni a teljesített távokat), de most jön a lényeg: a telefonról ezeket nem csak hogy többféle formátumban exportálni lehet, de közvetlenül a Nokia Sports Tracker oldalára is fel tudjuk tölteni, ahol a saját profilunk alatt azonnal megjelennek mindenféle adattal, grafikonnal és a Google Maps-en ábrázolt útvonallal együtt (ami akár onnan is letölthető a Google Earth által emészthető formátumban). A profilunkban követhetjük saját edzéseinket, de megtekinthetjük mások edzésnaplóját és rákereshetünk mások által teljesített útvonalakra is (ha ezt a felhasználó engedélyezi – egy szép példa itt). Ezen felül lehetőség van akár élő adatfeltöltésre is, azaz a világhálón akár nyomon is követhetik hogy éppen merre vagyunk. Egyetlen apró negatívum, hogy a GPS adatrögzítésnél csak a rossz pontok szűrését lehet állítgatni (a rögzítés gyakoriságát nem hohó, nem is kell, mert egy másodpercenként rögzít, de amikor a Sport Tracker-re feltölti, akkor egyszerűsíti, szóval az eredeti file eléréséhez exportálni kell a telefonból, de az nagyon pontosnak néz ki, ránézésre ez a szűrési mechanizmus is elég effektíven működhet), nálam ez most közepesen volt, majd még kísérletezek vele, hogy mennyire befolyásolja a dolgokat, ha ezt a szűrést pl. kikapcsolom.

A Sports Tracker oldalára valószínűleg helytakarékossági okokból egy kissé egyszerűsített file-t tölt föl a telefon – pontosabban azt jeleníti meg a web 2.0-ás térkép (elég összehasonlítani a készülékből közvetlenül exportált .kml file-t a már az internetről letöltött .kml file-val, jól látható, hogy előbbiben ott vannak a másodpercenként rögzített pontok, utóbbi sokkal elnagyoltabb, lásd az alábbi képet) -, amin még így is nagyon jól látszik hogy merre jártunk – sajnos ha több órás a file, akkor már nem is olyan jól, sőt (lásd a linkelt példában a Sopronon belüli résznél pl.), de ez valószínűleg változni fog a közeljövőben, mert a fejlesztői fórumon is megy erről az eszmecsere… Azonban szerencsére az út adatait (hossz, sebességek, stb.) még az egyszerűsítés előtti teljesen pontos file-ból számolja! Szép megoldás!

Ha valakinek komolyabb vizualizáció miatt szüksége van a teljesen pontos file-ra, az exportáljon a telefonból. A lehető legpontosabb magassági adatok eléréséhez olvasd el későbbi bejegyzésem. Összességében nagyon jól használható és megfelelően pontos (koordinátákban – azaz a számított távolságban – tökéletes, magassági adatokban az elvárható szintet megütő) szolgáltatást kapunk GPS-es Nokia telefonunk mellé ingyen, a webes feltöltés alatti egyszerűsítését pedig szerintem egyszerűen el kéne felejteni, mert ez az egy dolog sajnos nagyon sokat ront az egészen, ami pedig enélkül tökéletes is lehetne – nem hiába Béta még, de ígéretes!

Az elképzelés és megvalósítás egyébként nagyon hasonló a Nike és az Apple összefogásával működtetett ugyancsak kütyü (iPod + mozgásérzékelő jeladó a megfelelő Nike futócipőkhöz) + internetes közösségi oldalra (Nike+), viszont mivel a Nokia GPS-el dolgozik, itt a pontosság és a térképen való megjelenítés mindenképpen előny (plusz az adatok feltöltéséhez nincs szükség számítógépre sem!), szemben a Nike agyba-főbe reklámozott – és így igen népszerű és közismert – szolgáltatásával, ami egyébként a maga nemében elég pontos (az érzékelő ugyanis nem egy szimpla lépésszámláló), ráadásul sokakat sportolásra (futásra) ösztönöz. Igazából mindegy is, melyiket használjuk, vagy használjuk egyáltalán egyiket is, a lényeg a mozgás :)

Egyébként edzésen edzőmeccset játszottunk a hétvégén sorsdöntő mérkőzésre készülő U15-ös csapattal. A vége 14-2 lett nekünk, úgy, hogy csak 3 cserénk volt (azaz nem volt meg két teljes sorunk sem)… Mondjuk szerintem a “kicsik” nagyon jól játszanak (nemhiába lesznek bajnokok, ha nyernek a hétvégén), de mi azért sokkal gyorsabbak vagyunk. Külön öröm, hogy lőttem két szép gólt is. Furcsa módon nem éreztem a lábamban a biciklizést, szinte még jobban is ment így tekerés után – bár lehet hogy ez csak placebo hatás…

Nokia E51 + LD-4W GPS

Kissé talán számomra is váratlanul, de lecseréltem 2006. november legelején vásárolt Nokia 5300-as telefonomat. Ugyan még egész jól állta a strapát, csak egyszer-kétszer halt meg mostanában váratlanul, de szembejött egy olyan ajánlat, aminek nem lehetett ellenállni. Konkrétan az Extreme Digital aktuális szórólapjában (pontosabban annak is on-line verzióját nézegetem rendszeresen – mert hülye azért nem vagyok) láttam meg a Nokia E51-es készüléket ajándék Nokia LD-4W bluetooth GPS vevővel “potom” 59900 HUF-ért, és ami nagyon fontos (Belgium miatt pl.), ez a kártyafüggetlen készülék ára. Már régebben megfogott ez a telefon, amikor a teszteket olvastam róla, de drága volt, és a másik még működött, szóval nem gondoltam telefon-vásárlásra. Viszont ha megnézzük, a Vodefone-nál VitaMax csomagban GPS nélkül (ami alapból 17900 HUF) kerül most ugyanennyibe (nem is, mert 20 HUF-val olcsóbb) a nem kártyafüggetlen változat! Azaz ez kihagyhatatlan ajánlat volt.

A teló egyszerűen szuper. Van benne minden, ami kell. Fém borítás, lapos és kecses (100 gramm, 114,8 x 46 x 12 mm), 240×320-as 16,8 millió színű TFT kijelző, környezetifény-érzékelő (nagyon sötétben nem világít annyira mint világosban, illetve sötét környezetben megy csak a billentyűzet-világítás, stb.), S60-as oprendszer, 3G, HSDPA, WLAN (!!!), tényleg használható (x)HTML böngésző (Java, Flash, CSS meg minden támogatva), microSD kártyahely (volt is egy nem használt egy gigásom, ment is bele azonnal), bluetooth, USB, infra, POP3 IMAP4 és az SMTP protokollt támogató e-mail funkció, VoIP, Microsoft Office dokumentumokat megjelenítő Quickoffice, PDF-olvasó, Zip-file kezelő, Nokia Maps (na erről később részletesen is). Persze tud “fényképezni” meg “videózni” is, de nem hiába az idézőjelek – ez mobiltelefon, nem fényképezőgép meg kamera. Meg MP3 lejátszó (arra ott az iPod) és FM rádió is van benne. Egyetlen apró negatívum, hogy az oldalsó gombokat nehéz megnyomni – de tényleg, van valaki, aki azokat hasznája valamikor?! Egyébként viszont így egy nap használat után teljesen oda vagyok érte.

Két szuper extra funkció van (mondjuk a wifi se szar), az egyik a Nokia Maps, a másik a Nokia Sports Tracker (amiről majd egy későbbi bejegyzésben írok részletesebben is). Előbbi tehát lényegében ez egy térképes navigációs szoftver, ami a jelen esetben külső GPS-el együttműködve működik. A Nokia megvett egy halom licenszet, így nem csak a világ országainak utcaszintű térképét láthatjuk, de mögötte akár a Google Maps műholdképeit is! A lényeg pedig hogy ez a dolog megfelelő Nokia telefonnal rendelkezőknek (lásd a szerző) ingyen van. O HUF. Csak a hangos navigációért kellene fizetni, de nekünk ugyebár az nem kell. Ráadásul a térképek két módon kerülhetnek a telefonra: 1) nagysebességű (mobil)internetről leszedi a készülék ami éppen kell, de ez adatforgalom és az fújj, mert fizetni kell érte, viszont 2) a Nokia Map Loader nevű alkalmazással előre kiválasztott országokat (nagyobb országok esetén akár csak kisebb országrészeket) rátölthetünk a memóriakártyára, és innentől kezdve akár SIM-kártya nélkül is használható térképes GPS-ként a telefonunk! A külső GPS pedig a) baromi pici, b) van hozzá övcsipesz, karabineres és tapadókorongos rögzítő c) SiRFstar III-as chip megy benne – azaz elég jó cucc, mondjuk nem szabad összehasonlítani a pontosságát a Garmin GPSMAP 60 CSx-emmel (ami a túraGPS-ek királya) – viszont itt jön be az, hogy a telefon mindig nálam van. Szóval ha nem hegyet mászni megyek, hanem csak látni szeretném hogy merre jártam-keltem, és nem kell méter pontos pozíció és magasságadat minden pillanatról, akkor inkább feldobom a 31 grammos bluetooth GPS-t a biciklistáskám pántjára, és nem szórakozom azzal, hogy egy 100000 HUF-os 213 grammos profi GPS-t cipeljek magammal (kicsit olyan ez, mint a DSLR és a kompakt fényképezőgépek).

Objektívért fényképezőgépet

Még decemberben beadtam egy budapesti fotóüzletbe a másfél éve vásárolt nagylátószögő Sigma 10-20mm F4-5.6 EX DC HSM objektívemet (ugye milyen szép neve van…), mert pár piszkéstetői képet, és belgiumi fotókat leszámítva nem igazán használtam, és úgy gondoltam, tudnám az érte kapott pénzt jobb dologra is költeni. Félreértés ne essék, bazi jó képeket lehet 10mm-es fókusz mellett csinálni. Azt hiszem ez most elindított egy hosszabb gondolatlavinát, de talán érdemes végigolvasni, sokmindenre fény derül a végére. Igazság szerint utáltam az objektíveket cserélgetni a tökörreflexes gépen (Canon EOS 300D), ezért nem használtam gyakran az említett objektívet. Ráadásul egyre macerásabbnak érzem mindenhova a nagy gépet cipelni, külön táska kell neki, nehéz – úgy érzem hogy kinőttem már ebből. Nekem a fényképezés már más, mint korábban, nem akarok folyton órákat Photoshoppolni egy-egy fényképezős nap után. Eljutottam odáig, hogy azt szeretném, hogy ha fotózok, az ne macera legyen, és utána se legyen macera a képekkel, csak legyenek meg és kész. Persze a kéktúra utolsó szakaszát még a tükörreflexes géppel fogom megcsinálni, és agyon fogom szépíteni a képeket szokás szerint, mert az még annak a projektnek a része. Egyébként nem arról van szó, hogy ne élvezném a szép végeredményt, vagy ne tudnám minden tudásom beleadni, egyszerűen már olyan sokat csináltam, hogy elég lett. Amikor a belgákkal Svédországban voltam, tök rossz volt, hogy nekem lényegében egy táskával több cuccot kellett egész nap cipelnem a fényképezőgép miatt, miközben nekik cigarettásdoboz méretű kompakt gépeik voltak. Nekem a napok a fényképezésről szóltak, nekik meg a városnézésről. Nem tudom érzékelhető-e a különbség, érzékelhető-e, ami zavar. Persze ne legyünk igazságtalanok, összehasonlíthatatlan egy digitális tükörreflexes képminősége egy kompaktéval. De kompromisszumokat kell hozni. A másik dolog meg az, hogy hiába dolgozom a képeken egy csomót, nem fotóművészeknek mutatom meg őket, hanem hétköznapi embereknek, akik (és ez most nem sértés akar lenni) egyszerűen nem látják azt a sok munkát, amit a képek retusálása, szépítése során beleöltem egy-egy képbe. Mások csak látni szeretnék, merre jártam, mit láttam, mit csináltam – nincs értelme emiatt annyit dolgoznom a képeken, mintha egy magazinba szánnám őket. Persze ez a maximalista természetem eredménye. Isteni… És egyesek azt hiszik, hogy én ezt élvezem. Hát szart. Ráadásul mióta a képeket a képernyőn nézzük, Flickr-en, Picasán, blogokba ágyazva, azóta az esetek 95%-ában csak átfutjuk az 500-600 pixel széles kicsinyített képeket, és csak nagyritkán nézzük meg a fotókat 100%-os nagyításban. Felgyorsult az életünk. És bizony egy “blogszéles” képen – főképp avatatlan szemnek – semmi, de semmi különbség nem látszik egy profi DSLR-el, vagy egy 25.000 forintos kompakttal készült kép között. Az én Flickr-re feltöltött képeimet is ki az, aki nem csak a szokásos 500 pixel széles verzióban nézi meg? Megmondom én, senki. Én vagyok az egyetlen, aki még ott is belenagyít néha. Beteges.

Élni akarok, nem pedig a fényképezőgép rabszolgája lenni.

Azt hiszem ezzel elég jól érzékeltettem is, mi vitt rá arra – a pár éve még elképzelhetetlennek tartott dologra -, hogy a tegnapra sikeresen eladott objektívért befolyt pénzzen egy kompakt fényképezőgépet vegyek (Canon Digital IXUS 870 IS). Meg vettem még egy 4 gigás SDHC kártyát is, és még így is ők fizettek nekem 620 HUF-t :)

Ráadásul lehet vele videózni is (meglepően jó minőségben), pici, minden nap magammal vihetem, 200 gramm nem súly, és dohányozni szerencsére nem dohányzom, így egy cigarettásdoboz méretű valaminek még van hely a táskámban ;) Így bármikor bármi érdekeset látok, azt le tudom fotózni. Ez egy jó érzés. Majd igyekszem leszokni még pár hasonló maximalista dologról, és igyekszem inkább többet élni. Remélem sikerül. Ez lehetne egy jó cél 2009-re… Na persze csak a diploma mellett :D

113,52 km tekerés egy délután alatt

Nem semmi volt ez a mai délután! Gyönyörű szép kirándulóidő volt, de egyedül most nem volt kedvem nekivágni a gyaloglásnak, így maradt az ezüstparipám (a kétkerekű) további bejáratása. Eredetileg úgy 60-70 kilométert akartam menni, de aztán csak nem akaródzott megállni egészen Zebegényig :-) Nagymaros végén már tényleg majdnem visszafordultam, de akkor pont megláttam előttem egy idősebb férfit úgy 33 km/órával tekerni, így jól be is álltam a szélárnyékába, és már csak azt vettem észre, hogy elsuhant mellettem a Zebegény tábla… Persze jól megkaptam a sorstól visszafelé, mert valahogy mindig csak az én szélárnyékomban utaztak, senkinek nem akaródzott egy idő után elém menni… Azért hazafelé úgy 66 kilométer körül már elkezdtem érezni a combomat, ami 80 körül elég zavaró lett, de itthonra már javult. Aztán amikor 113,52 km után leszálltam a nyeregből (amit viszont kicsit hátrébb kell állítnom), na az volt a szar. A kád melegvíz meg az Isostar az egy jó órára teljesen rendbetett, de most az alsó combom elég fájós, kb. mint a Kinizsi Százas után (azért kicsit talán jobb). Vicces lesz a holnapi edzés a beígért sprintekkel :-D De hát magamnak főztem, meg is eszem… Egyébként 23,1 km/órás átlagot tekertem amikor épp tekertem (4:53:30), és összesen e mellé kicsit kevesebb mint egy órát pihentem! Szerintem ez elég jó. Ja, és a történelmi hűség kedvéért jegyezném meg hogy most mentem először 100 km felett egyhuzamban!

És akkor egy kis technika. Odafelé csináltam egy tesztet, figyeltem, hogy Felsőgödön hány kilométernél kanyarodok le a töltésről, ugyanis ez a táv nekem már június elejéről megvan GPS-el mérve, és kíváncsi voltam, mekkora az eltérés a precízen beállított Cateye Velo 8-as bicikliórám és a GPS között. Nos, GPS-el a táv 23,22 km – szemben a biciklióra által mért 23,27 km-rel. Ez 0,2 %-os eltérés. Szerintem hibahatáron belül van :-) Egyébként volt nálam GPS is – a biztonság kedvéért -, visszafelé be is volt kapcsolva, de elfelejtettem 1 másodpercenkénti rögzítésre állítani (nem úgy mint június elején Gödre menet), így a rögzített track-ben a kanyarok kicsit le lettek vágva és ezáltal picit kisebb távot is mértem, de mivel a méréstechnikába hiba csúszott, ez nem is érdekes túlságosan… Na.

Heti elszámolás

Egész héten dolgoztam, így csak mostanra lettem kész a nyaralási fotók Photoshop-olásával és flickr-re való feltöltésével (utóbbit tapipaddal, mert az egeremet fent felejtettem az Intézetben), mivel esténként már nem sok erőm volt huzamosabb ideig ezzel foglalkozni… Legegyszerűbben talán ezen az oldalon elindulva tekinthetők meg – alul kell lapozni. Szerintem szépek lettek, de a kritikákat jól viselem :-) Képaláírások (most még) nincsenek, de minden fotó alatt a “Map” linkre kattintva meg lehet nézni a készítésük pontos helyét (a folyton bekapcsolt GPS-nek köszönhetően)!

Az olimpia megnyitója nagyon szép volt, sajnos/szerencsére csak az esti ismétlést tudtam megnézni, így a több mint egy órás bevonulásnak csak egy igen megvágott verzióját láttam. Most meg az Eurosport-on megy a megnyitó, de csak háttérzajnak, nem áll szándékomban még egyszer végignézni. Csak a HD TV hiányzik…

Vasárnap és hétfőn olimpianézés (Hajrá magyarok!!!) és pihenés helyett kéktúrázni fogok Kőszeg környékén, szóval az estéken munka után megint lesz mivel foglalkoznom… Bár jövő héten két délután/este is ismerősökkel találkozom, úgyhogy nem tudom mikor lesz időm a “papírmunkára”. Na jó, tudom :-( Sajnos hétvégén nem megyek a Retyezátba, mert már nem volt hely menedékházba, és sátrazni most nagyon nem lenne kedvem… Szóval majd akkor… Most viszont alvás.