Tag Archives: mozi

Mr. Nobody

Szerdán Elvire és Steven társaságában megnéztem a legújabb és legdrágább belga filmet, a Mr. Nobody-t. Nagyjábol egy héttel korábban az angol nyelvű flamand hírportálon hallottam róla először, és az előzetes megtekintése után egyértelműen meg akartam nézni. Így én voltam az – a számos belga között ülve – aki a múlt hét végén felvetettem, hogy meg kéne néznünk, így ha van még akit érdekel, azt örömmel venném, ha csatlakozna!

20100122mrnobody

A történet arról szól, hogy az életben meghozott döntéseink milyen módon befolyásolják a jövőnket – konkrétan a rendező a “mi lett volna, ha?” gondolatkört járja végig. Amíg nem döntünk, minden lehetséges, de később már nem változtathatunk… Mint ahogy bizonyos dolgok csak egy irányban játszódnak le; egy pohár vízbe csöppentett tinta-csepp a vízzel való elkeveredés után nem áll össze újra cseppé, az eltörött váza darabjai nem forrnak össze, a kifújt dohányfüst nem megy vissza a cigarettába, a falevelek nem hullanak vissza az ágakra… Az idő a jövő felé halad. Nem mehetünk vissza az előző elágazásba, hogy újra megnézzük az útjelző táblákat, és esetleg – tudva hogy a korábbi út nem az eltervezett cél felé vitt – másik irányba induljunk… Az élet nem ilyen. Pedig mennyire szeretnénk néha… Persze az egész egy nagyszerűen fényképezett és kivitelezett filmben elmesélve, szerelemmel és igen valós emberi sorsokkal fűszerezve. Nagyon nekem való film volt. Kicsit néha fájt, ugyanúgy mint a (500) Days of Summer, vagy az Amélie csodálatos élete, de ebből tudom, hogy igazán jó volt. Gyönyörű zenével. A film végén utolsóként mentünk ki a teremből… Gondolom Magyarországon nem fogják játszani, de esetleg valami művészmoziban talán el lehet majd csípni – maximálisan ajánlom.

Aztán persze beültünk a Domus-ba egy sörre (Brigand), és egy jó kiadós beszélgetésre. Mondjuk a mozi előtt már bedobtunk egy kebabot is, és az volt a furcsa, hogy olyan dolgokról (pl. tér-idő kontinuum – na azért normál esetben nem vagyunk ennyire kockák ám…) értekeztünk, melyek aztán szinte (sőt, néhol nem is szinte) szó szerint visszaköszöntek a filmben!

Avatar 3D

Még mindig az államat keresem a moziterem sorai között… Ilyet én filmtől még nem kaptam. Láttam én már sokmindent, de ma éjjel megváltozott a kép, amit a mozgóképről ezidáig felépítettem magamban. Egyszerűen nincsenek szavak, hogy elmondjam, mekkora élmény volt…

Pedig azt hittem, hogy a 3D mozi nem jelenthet semmi különösebb extrát. Hatalmasat tévedtem. A különbség olyan, mint a fekete-fehér TV és a HDTV között. Nem csak nekem, de Steven-nek ez volt az első térhatású moziélménye (Robin is velünk volt, lényegében az ő ötletének köszönhetően lettünk gazdagabbak ma ezzel az élménnyel, és nem csak egy mennyei vacsorával – grillezett norvég lazac fehérboros mártásban…), és bár mindketten kissé szkeptikusan vágtunk bele, de már az első percben megegyeztünk abban, hogy ez awesome. Meg wow. Meg Oh my God. Ez már nem a kék-piros 3D, itt már ellenkező irányban cirkulárisan polarizált fény és ennek megfelelő polárszűrőkkel szerelt szemüvegek vannak, tökéletes optikai minőség, ráadásul normál szemüveg felett is mindenféle hátulütő nélkül viselhetőek. A technika egyszerűen olyan fejlettségi szinten van, hogy az tíz éve még elképzelhetetlen volt. Mind-blowing. A térhatás 99%-ban tökéletesen valóságos érzetet ad. De olyan szinten, hogy az a normális, megszokott 2D-s filmek után sokkoló. A fenti – természetesen 2D-s – trailer a 3D-s filmélmény után gagyinak hat… Ráadásul a történet is eredeti, a cselekmény élvezetes, és hát a látvány, na a látvány egyszerűen leírhatatlan, fantasztikus, hihetetlen. Ezt a filmet mindenkinek látnia kell. És mindenképpen 3D-ben. Jelenleg a listámon ez a numero uno.

2009.11.15.

Csak hogy ne maradjatok le semmiről… (Mármint azok, akit érdekelnek az “unalmas” hétköznapok is.) Csütörtökön először is megkergült az időjárás, a reggeli zápor után kisütött a Nap, süvített a szél és este hatkor 16°C volt. Gyeplabda után (ami most kicsit egyhangú volt) csatlakoztam a többiekhez egy kis karaokére (most ez volt soron az esedékes havi összeröffenések során), de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem – szerencsére elég volt egy duettben közreműködnöm… (Igen, fodrászhoz kéne mennem…)

20091112karaoke

Pénteken aztán megint voltam falat mászni, ami egész egyszerűen szuper volt – először is most már jobban bírta a kezem (karom) is, továbbá hatalmas sikerélményt nyújt, hogy nagyon gyorsan fejlődök. Probléma nélkül felmásztam azokon az útvonalakon, melyeken egy héttel korábban kudarcot vallottam, egyre-másra fedezem fel az újabb és újabb technikákat és fogásokat. Öt “falat” másztam meg, ebben a sorrendben: 4a, 4b, 5a, 5a, 5a (ebből a háromból is mindegyik különböző, csak azonos nehézségi fokúak). Az utolsó előttit leszámítva mindegyik gond (leesés, stb.) nélkül ment – annál egy fél percre meg kellett állnom (lógtam a kötélen), mert annyira izzadt a kezem, hogy egyszerűen nem bírtam fogást találni. Aztán az utolsónál (az volt a legnehezebb) úgy elfáradtam – mire sikerült felérnem -, hogy miután Jonas leeresztett, vagy öt percet ültem a fal tövében a szivacsokon :D Az este hátralevő részében pedig vagy heten söröztünk (ez a létszám már igen jelentős az Intézet méretéhez viszonyítva is). Új sörök: Lucifer, Saison Dupont, Hopus. Még ehez a naphoz tartozik, hogy megtaláltam az előző posztban bemutatott videót, ami annyira feldobott, hogy fülig érő szájjal tekertem haza a mászás előtt (mint aki bolondgombát evett). Szombaton számomra eljött a karácsony (pontosabban nekem kellett menni, mint Mohamednek a hegyhez), és délutánra megint fülig ért a szám, de erről majd a következő bejegyzésben részletesen ;) Este megnéztük a 2012-t a moziban (ha nem is a fél Intézettel, de öten a staff-ból), nekem – és a többieknek is, ilyenek vagyunk mi csillagászok… – tetszett, de hogy ezek a belgák nem bírnak ki két és fél órát pisiszünet nélkül, az nem igaz… Miért kell egy mozifilm alatt szünetet tartani (konkrétan “pause” felirat és 10 perc világosság), ráadásul pont egy grandiózus robbanás kellős közepén?!? Röhej. Na mindegy, utána még megittunk egy sört (Chimay Blauw), kitárgyaltuk a karácsonyi terveket, aztán fellőttük a pizsit. Ma majdnem délig aludtam, aztán megfordítottam a bringám hátsó kerekét (merthogy flip-flop agyam van, egyik oldalon szabdonfutó, másik oldalon fix fogaskerékkel), hogy kipróbáljam milyen a fixi érzés (örökhajtásos bicikli, ha forog a kerék, forog a pedál is) – de nem hinném, hogy így marad, mert nem jön be annyira. Azért egy hetet maradhat. A floorball jó volt, és megint véget ért egy hét. Szörnyű. Mindjárt tényleg itt a karácsony (ja, a boltok kirakata itt-ott már karácsonyi, és a városban az utcák nagy részén már felszerelték az ünnepi világítást – ugyan égni még nem ég…). Azért jó lesz hazanézni :)

Film Festival Ghent – (500) Days of Summer

Még valamikor az év elején (sőt, talán még 2008 végén) láttam először a (500) Days of Summer c. film előzetesét, azóta pedig nem volt olyan hét, hogy ne néztem volna meg újra és újra. Egyből tudtam, hogy ez nekem való lesz (hangulatában biztos kicsit hasonló, mint kedvenc filmem, az Amélie csodálatos élete – gondoltam). Persze a magyarországi bemutató idejének se híre se hamva nem volt, viszont az IMDb oldalán már akkor láttam, hogy ha ne adj Isten visszakerülnék Belgiumba, akkor a nemzetközi filmfesztiválon akár meg is tudnám nézni…

2009filmfestivalghent

Nagyot ugorva az időben, megérkezünk a múlt hétvégére, mikor is a helyi on-line moziműsort nézegetve teljesen véletlenül felfedeztem, hogy ezen a héten kezdődik a Ghent-i Filmfesztivál. Azonnal – hirtelen felindulásból – el is döntöttem, hogy vagy egyedül, vagy társaságban, de mindenképpen elmegyek, hiszen nem csak hogy érdekel a film, de még életemben nem voltam filmfesztiválon sem (szégyen és gyalázat, hogy Budapesten egyszer sem mentem el). Végül Nadia-val mentünk el a csütörtök esti 20:15-ös premierre (filmfesztivál, vörös szőnyeg, premier – ez ám a menő). Ez azt jelentette, hogy a 17:37-es vonattal indultunk Leuven-ből, 59 perccel később pedig már Gent-ben voltunk. Nem ám mint a MÁV… Átvettünk a már korábban on-line megvett jegyeket, majd próbáltunk valami ételt szerezni, de a mozi környékén akkora tömeg volt, hogy ez nem igazán sikerült. Így maradt a moziba járó belgák körében nagy népszerűségnek örvendő mindenféle gumicukor (meg Nadia maradék fél szendvicse) – esküszöm jobban fogy, mint a pattogatott kukorica, és hatalmas a választék. Helyfoglalás az érkezés sorrendjében történt, de mivel már fél órával a kezdés előtt ott voltunk, lényegében a legjobb helyek közül válogathattunk :)

500daysofsummer

A film nagyon tetszett – azt kaptam, amire számítottam, helyenként erős Amélie-érzéssel, sok érzelemmel, humorral, örömmel és szomorúsággal, gyönyörű képi és zenei világgal. Többször is egyszerűen libabőrös lettem, annyira szép volt. Minden percét élveztem. Ahogy a film legelején is elhangzik, ez nem egy szerelmes történet, hanem egy történet a szerelemről. Egy nagyon igaz történet… És Zooey Deschanel a kedvencem :) Az utolsó vonattal jöttünk haza, így már fél egy volt amikor megérkeztünk Leuven-be. A vonaton – és amíg együtt sétáltunk – jót beszélgettünk a filmről. Örültem hogy végre nem a kutatásról meg a tudományról kell beszélnem, mert valahogy az esti sörözések mindig ebbe torkollanak. Szóval nagyon jó volt, másnap reggel korán felkelni viszont nagyon rossz volt :D