Tag Archives: tél

December

A tenerifei téli iskola után olyan szinten nem volt semmire sem időm, hogy – amint azt gondolom észrevettétek – blogot sem tudtam írni. Előre elárulom, túl sok mindenről nem maradt le senki… Még a kalandos hazarepülés utáni vasárnap gyorsan megnéztem a moziban a Harry Potter legújabb részét (nem volt rossz, de azért az utolsó rész ütősebb lesz – remélem), aztán belevetettem magam a munkába. Először elkezdtem kicsit dolgozni a következő csillagomon, majd fel kellett készülnöm a PhD bizottságom és az Intézet előtti éves beszámolómra, majd meg kellett írnom egy kutatási pályázatot a Kepler űrtávcsővel kapcsolatban, majd be akartam fejezni a cikkem utolsó körös korrekcióját (pozitív referee report után vagyunk már, fél lépés a publikáció) – ez a legutolsó pont már nem lett teljesen kész. De addigra én már teljesen kész voltam…

Mindeközben – ezalatt a négy hét alatt – összesen kétszer mentünk el sörözni, háromszor étterembe enni (egyszer a diákok hívtak meg, akiket La Palmán felügyeltem), volt egy floorball meccsem (nulla edzésen…, de legalább nyertünk, és vezetjük a tabellát), egyszer sikerült elmenni falat mászni, háromszor egy órát tekerni az időközben beszerzett Tacx Flow edzőgörgőn, és egy fél hétvégén sikerült csatlakozni a többiekhez egy kis kiruccanásra a belga tengerparthoz (ami egy esti társasjátékozást, és egy szombati városnézést jelentett Brugge-ben… – már megint ott, idén már nem tudom hányadszor jártam arra, és már megint én voltam az idegenvezető :D). Semmi más szórakozás. A végére már nagyon haza akartam jönni. Pl. arra nem volt egy szabad órám, hogy PS3-on játsszak egy pár meccset… Szerencsére a karácsonyi ajándékokat időben beszereztem – a decemberi prémiumnak köszönhetően az első kör után még egyszer elmentem körülnézni, és hát beszereztem még ezt-azt mindenkinek :) Igazság szerint én imádok ajándékot adni :) Na jó, magamat is megleptem – az utolsó hétvégén, amikor már nagyon nyomott hangulatom volt a sok munkától és kevés alvástól – egy új telefonnal. Hosszas mérlegelés után egy HTC 7 Trophy-ra esett a választásom. Bármennyire is Microsoft ellenes vagyok, a Windows Phone 7 kezelői felülete annyira elnyerte a tetszésemet, hogy ezt választottam (pedig milyen rég óta ácsingóztam egy iPhone után). És nem bántam meg, nagyon jól működik vele minden. A Mac-val való szinkronizálás is megoldott (naptár és kontaktok a Google felhőjén keresztül), úgyhogy nincs semmi gondom, élvezet használni. Olyannyira, hogy laptopot nem is hoztam haza magammal – a munkát leszámítva mindent (mail, internet, bármi) meg tudok oldani a telefonon is :) Dolgozni meg az ünnepek alatt nem fogok – hisz nem is kell… Ezen kívül az iTunes-on vásárolt halom zenével tettem kicsit vidámabbá a hétköznapokat. Meg kellett egy új külső merevlemez is, mert elfogyott a helyem. 2 TB-osat vettem. És két és fél hét kellett, mire lett egy kis időm installálni… Mondom, durván sok munkám volt.

Közbe megérkezett a tél is, már nagyon korán. November utolsó hetében leesett a hó, és kisebb olvadásokat leszámítva folyamatosan hó fedte a tájat (még soha ennyi hótakarós nap nem volt a belga meteorológia írott történetében ebben a hónapban – ezt már most tudni lehet…). Közben hideg is volt, egyszer mínusz nyolc fokban szakadt a hó, aztán a karácsony előtti utolsó hétvégén vasárnap óriási pelyhekben (annyira gyönyörű volt, hogy muszáj volt kimennem kicsit gyönyörködni, és lehet hogy a hideg miatt, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást, annyira élveztem), pár óra alatt leesett 10 centi. A belgák persze erre továbbra sincsenek felkészülve, de hát Istenem, egyszer majd csak megtanulják, hogy téli gumi nélkül csak csúszkálni fognak, és hogy a már leesett öt centi havon nem segít, ha arra szórják rá a sót… (Csak hogy valami jót is mondjak, végre újra aszfaltoztak pár katasztrofális állapotban lévő utat azon a környéken, ahol nap mint nap keresztülbiciklizem.)

Annyira durva idő volt, hogy a brüsszeli repteret nem egyszer le kellett zárni, így ahogy közeledett a hazautam időpontja, egyre jobban elkezdtem attól tartani, hogy esetleg az én járatomat is törölni fogják, és akkor nem érek haza karácsonyra. 24-én utazni ugyanis nagyon kényelmes, de ez a rizikó benne van a pakliban. Már napokkal 24-e előtt látszott, hogy bizony gondok lehetnek (és nagyon jól esett, hogy sokan szorítottak nekem Magyarországról, hogy sikerüljön hazajönnöm, páran skype-on is tartották bennem a lelket). 23-án este már hófúvásban vittem le a szennyest a mosodába, mire hajnali kettőkor ágyba kerültem már 10 centi friss hó esett (és lezárták a repülőteret, az utolsó x járatot pedig törölték…), és amikor reggel ötkor keltem, még mindig tartott a vihar, és 15-20 centinél jártunk… Az utakat persze nem takarította senki, így a hófúvással együtt kissé úgy festett a táj, mintha beköszöntött volna a legújabb jégkorszak… Mivel a kilátások azért nem voltak reménytelenek (még nem törölték a gépemet, és a hóesés végét is láttam már az időjárási radaron), fogtam magam és az első vonattal (ami csak negyed órát késett) kimentem a reptérre. Itt persze volt némi káosz, mert eleve a dolgozók sem tudtak időben bejönni, így a takarítást is csak késéssel tudták megkezdeni, de legalább volt időm bevásárolni csokiból :D Az érkező járatokat eleve törölték, és a felszálló gépek nagyjából kétharmadát is, mivel összesen egy kifutópályát sikerült használható állapotba hozni a háromból. Csodával határos módon végül kicsit több mint három óra késéssel nekünk sikerült felszállnunk, így nem sokkal délután három után már a hómentes Ferihegyen voltam… A karácsony jó volt, végre pihenhettem kicsit, no meg persze szokás szerint degeszre ettük magunkat, de hát ez hagyomány. Voltam nagymamáméknál is (mama zserbója még mindig isteni – na nem mintha anyu túrós meggytortája vagy püspökkenyere nem érdemelne hasonló besorolást), ma pedig “kicsit” felújítottuk a ruhatáramat :) A héten még barátokkal találkozom (már nagyon nagyon várom), aztán szilveszterre – ha minden jól megy – már repülök itthonról haza Belgiumba. Még jó hogy ma volt egy szabad órám blogolni :) Na mindenkinek további jó bejglizést!

(Képeket meg aztán végképp nem volt időm csinálni, bocsi.)

Kivételes téli idő Belgiumban

Múlt héten beköszöntött az igazi tél Belgiumban. Különleges volt abból a szempontból, hogy a megszokott enyhe, óceáni éghajlatnak megfelelő helyett igazi fagyos, kontinentális időjárás szakadt ránk az ünnepek előtti hétre. A keddi és szerdai deres reggel után csütörtökön megérkezett a hó is. Délelőtt az egész intézet figyelte, ahogy az elsó fehér pelyhek megjelentek, majd egyre sűrüsödő havazás vette kezdetét. Estére az első 5 centi megbénította a város közlekedését. Belgiumban szemmel láthatóan nem fordítanak akkora figyelmet a téli gumik promótálására, mint odahaza, mivel 10 autósból 9 képtelen volt normálisan haladni. A kampusz közelében levő kisebb emelkedő lekűzdhetetlen akadálynak bizonyult legtöbbjük számára. Kivülállóként igazán felüdítő látványt jelentett a szenvedő autósok dugóvá formálódó sora. Mindez úgy válik igazán érdekessé, ha hozzávesszük, hogy biciklivel kényelmesen (na jó, szóval kellő odafigyeléssel) el tudtunk menni mellettük. Egyébként gyönyörű volt a táj, a kampuszt és a várost összekötő, parkokon keresztül vezető utakat csillogó friss hó fedte.

20091218heverlee

De a közlekedés megbolondult. Péntek reggelre több mint 10 centisre hízott a hótakaró, kiderült az ég, és kristálytiszta, mélykék, fogcsikorgató idő fogadta a szemeszter utolsó napjára igyekvő diákokat. Ilyen körülmények között persze nem tudtam fényképezőgép nélkül elindulni, így a szokásos negyed órás út másfél órássá terebélyesedett… Ugyan az elmúlt tél is kivételes havat és hideget hozott Flandriába, de a belga kollégák állítása szerint ilyen, mint a mostani, emberemlékezet óta nem volt.

20091218arenbergkasteel

Így talán érthető, hogy annak ellenére, hogy a témavezetőmmel megbeszélésem lett volna (valószínűleg 10-től, bár ezt nem rögzítettük – csak hát a szokás hatalma), képtelen voltam a hófedte kastélyparktól elszakadni (lásd az alábbi panorámát – kattintásra hatalmas méretben is).

20091218arenbergpanorama

De mivel mindenki tudja, hogy ilyen vagyok, és hogy ilyen hó valószínűleg nem lesz mégegy a PhD-m alatt, semmi gond nem volt belőle – a témavezetőmnek úgyis volt dolga mással is… Meg van még sok kép itten.

De az igazi, nagybetűs tél szombaton mutatta meg az erejét. A péntekihez hasonló tiszta idő -13°C-os reggellel párosult (természetesen rekord), és a hőmérő higanyszála nepközben sem emelkedett -9°C fölé. Ó, és múltkor tévedtem, csak a legnagyobb utakról takarították el a havat, a bicikliutak, vagy pl. a saját utcám napokig tiszta hó (majd jég) volt… Mondjuk ez talán érthető egy olyan országban, ahol tízévente esik megmaradó hó… Na de vissza a szombathoz. A hideg ellenére állványt és kamerát ragadtam, hogy csináljak pár felvételt a kastélyról. Időm persze még nem volt egy normális kisfilm összevágására, de amint lesz, be fogok számolni róla. Annyira hideg volt, hogy a síelős aláöltözék ellenére két és fél óra után haza kellett mennem. Normálisabb emberek aznap ki sem dugták az orrukat.

Vasárnap reggel klasszikus hóviharra ébredtem. Kavargott a hó az ablakom előtt, a szemközti háztetőkön pedig hódűnéket formált a szél… A közlekedési helyzetről csak annyit, hogy az országban 500 km-nyi dugó alakult ki az utakon, a brüsszeli repteret pedig reggeltől délután négyig teljesen bezárták… Délutánra elcsendesedett az idő, így Nadia és Pieter társaságában kisebb sétát tettünk az akkorra 15-20 cm-esre hízott hóban. Képek itt.

20091220heverlee

Most először jártam a kampusztól délnyugatra levő erdőben, de gyönyörű volt. Persze ekkora hóban minden az volt. Még a város is, mivel hókotrók nem jártak, az emberek inkább otthon maradtak, így még minden fehér volt, nem az a tipikus szürke, sós latyak. Viszont ahogy haladt előre az idő, úgy fagyott le egyre jobban minden út, ahogy a korábban lehullott hó összetömörödtt a forgalom súlya alatt. Így a vasárnapig még a “fun” kategóriába eső hóban biciklizés egyre inkább jég-rodeóvá változott. Konkrétan nekem még ez is egyfajta szórakozást jelentett, de meg tudom érteni, hogy mások már a fenébe kívánták az egészet. Animáció az elmúlt 10 nap műholdképeiből alant (credit: NASA/GSFC, MODIS Rapid Response).

20091224leuvenweather

Aztán – mivel a csodák nem tartanak örökké – a hét elején a hőmérséklet lassan visszatalált a normális tartományba, a hétfői póker-est végén, hajnali fél háromkor undorító havasesőben tekertem haza. Ezt az időt már nem szeretem. Minden kereszteződés maga a a katasztrófa a szürke latyakot keresztbe-kasul átszelő keréknyomokkal, tócsákkal, csúszkálással és minden óvatosság ellenére csutakos nadrágszárra. De múlt csütörtöktől vasárnapig végre kaptam egy adag igazi telet, olyat, amilyet már nagyon régen szerettem volna. Természetesen van egy halom kép a flickr-en is :) Ráadásul ezt a bejegyzést a repülőn írom (életem első Starbucks kávéja után), a Nap első sugarai által narancsosra fodrozott felhőtenger felett… 40 perc múlva landolunk. (Internet nincs a gépen :D)