Tag Archives: vacsora

Fájdalmas búcsú Dániától

Újra otthon. (Mármint Leuven-ben itthon.) A konferencia egyébként a Third Kepler Asteroseismology Workshop, ‘Kepler Asteroseismology in Action’ címen futott, többet nem mondhatok róla, mert hétpecsétes titok. Meg mert talán az olvasóim között senkit sem érdekel :D (Akit netán igen, az meg úgyis ott volt…) Mivel Kepler adatokon én eddig még nem dolgoztam (csak CoRoT-n), előadnom sem kellett, de legközelebb ez már máshogy lesz.

20100619aarhus1

Az előadások helyszíne a sárgatéglás, skandináv stílusban épült Aarhus Universitet egyik nagyelőadója (lásd fenn, illetve belülről lennt) volt. Szakmai szempontból (is) érdekes és tanulságos hét volt, kérdés nem férhet hozzá. Ráadásul a dán szervezők is igencsak kitettek magukért; ezt mi sem példázta jobban, mint a kávészünetekben és az ebéd (a díszvacsoráról nem is beszélve) során felsorakoztatott étel minősége (és mennyisége). Végtelen sütihegyek, ugye-ugye…

20100619aarhus2

Aztán a szakmai program végeztével péntek este még tettünk egy látogatást a helyi fizikus bárban (a fizika épület hetedik emeletén, az erkélyről kilátással a tengerre és a városra), majd egy sör és egy kis asztalifoci után visszamentünk a központba hogy keressünk egy éttermet. A szokásos környéken, a belvárost átszelő kiépített, vendéglőkkel tömött kis csatorna mentén választottunk egy klasszikus dán ételeket kínáló helyet. Én egy vegyes hal-tálat rendeltem (füstölt lazac, egyéb rántott és párolt halak, ráksaláta és pirítós kenyér), ami egyszerűen isteni volt. Aztán innen még átmentünk a már a korábbi estékről ismert közeli bárba, ahol még egy kis belga sört (Leffe Bruin) és egy skandináv Akvavit-et is legurítottunk, hogy a lehető legjobban zárjuk le a munkahetet. Viszont innen nekem úgymond tragédiába fordult az este, ugyanis a hotelbe való visszaérkezésünk után a gyomrom elkezdett igencsak rosszul lenni. Ez az éjjel folyamán elérte a katasztrófálisan szintet, ugyanis kétszer is a vécécsésze fölé görnyedve kellett kellemetlen perceket eltöltenem. A további részletektől ezennel megkímélném az olvasót. Megjegyezném, hogy terveztem, hogy majd valahogy (bicikli, meg a szokásos dolgok, csak mondjuk kicsit intenzívebben vagy többször) megszabadulok a dán torták miatt felszedett (sacc per kábé) jó másfél kilótól, de nem egészen így képzeltem el… Legalább is nem pár óra leforgása alatt… Reggelre (azaz a második adag “görnyedés” után) azért szerencsére javulni kezdett az állapotom, így dél körül az addigra tökéletesen kiürült gyomromba már vizen kívül két szelet kenyeret is le tudtam tuszkolni… Sajnos így a szombatra tervezett városnézésből nagyrész kimaradtam, végül csak délután csatlakoztam a többiekhez egy kisebb sétára. Ilyen erőtlennek nem tudom mikor éreztem magam utoljára – száz méterenként le akartam ülni :( Viszont nagyon kellett a friss levegő.

20100619aarhus3

Aztán hat óra körül már egy rendes szendvicset is meg tudtam enni (szépen lassan), ekkortájt kezdték el felhúzni az óriás LED-falat a fenti katedrális előtt az esti Kamerun-Dánia meccsre. Ráadásul ingyen osztogattak hatalmas dán zászlókat (és kólát) – szóval van nagy dán zászlóm :) Ezek után nem kicsit sajnáltam, hogy nem volt erőm a dánokkal végigszurkolni a végül győztes meccset, mert utána olyan bulit csaptak, hogy azt a szállodából, zárt ablak mellett is tisztán hallani lehetett. Egészen hajnalig. Ma reggelre aztán teljesen kihevertem az ételmérgezést (mert ez nem a szimpla gyomorrontás kategóriája volt), így a reggelinél már egész jó étvágyam volt, aztán a brüsszeli reptéren már élvezettel faltam a pizzát. Koppenhágából egyébként egy Airbus A321-essel repültünk – továbbra is imádom az alattunk elsuhanó tájat/felhőket bámulni.

Na és a végére hagytam a nagy hírt: amikor már azt hittem hogy nem fog összejönni, mert két hónapja nem történt semmi, jött az e-mail, hogy elfogadták a Tour de France-ra az akkreditációs kérelmemet (a Bikemag fotósaként)! Az első öt szakaszra (prológ plusz négy nap) vagyok hivatalos, egyelőre az első két napot szerveztem le, a többit meglátjuk – valószínűleg ebből az adagból az utolsó kivételével ott tudok lenni mindegyiken. Ami 100%: a prológon végig ott leszek, aztán másnap a starton és a befutón is (mivel a nagysebességű vasút még mindig sokkal gyorsabb mint Lance Armstrong :D). Már csak annyi kell, hogy ne legyen nagyon nagy eső, mert úgy elég nehéz fotózni, illetve hogy ne kavarják el a papírjaimat… Már vágom a centit. Vive le Tour!

New personal best on 50 km

Just some short notes on the previous days. First of all, I set a new personal best on my usual 50 km Leuven – Mechelen – Leuven route (all the way along the Dijlekanaal) on my training ride (click link for details) today (after work). My average speed was 33.1 km/h, which is an improvement of 1.0 km/h compared to the previous PB (which was set on the 6th of April after I came back from La Palma). This – as always – was an individual ride (like a time trial), so I had to fight the aerodynamic drag alone, but this was the first time I needed only a short-sleeved jersey, thanks to the return of normal May weather (so 20°C  and not 6°C like two weeks ago) to Belgium. I am quite happy with this speed (though my heart rate was a bit too high this time and the cadence could be still higher), now I would need interval training to improve it even more… With today’s ride I have passed the first 1000 km mark with my new road bike :)

Honestly, there is nothing else to write about, but the weather is getting really great these days, so we could finally eat outside on Tuesday evening (at the Seinhuis – the new beer was the Maredsous 8 this time, then the Kessel Blond and the Hommelbier on the day after in the Via Via). And – finally – we could play with my special frisbee – which is just the most cool outdoor game ever – in lunch-breaks…

Lazacpárti vagyok

Régebben is szerettem a halételeket – márha nem voltak túlságosan szálkásak (mondjuk általában mindig nekem jutott az az egy szelet, ami az volt…) -, de mostanában egyre inkább oda vagyok a lazacért. Péntek este a Lodge-ba mentünk, és ott ettem az alábbi csodát (a szósz nem tudom konkrétan miféle, de kis rákocskák is voltak benne, meg ilyen-olyan póréhagyma, szóval igazi ízorgia volt).

20100319dinner1

Már a sokadik Leuven-i étteremet ellenőrizte le ezzel, vagy nagyon hasonló választással, de ezidáig ez volt a legjobb. Az utána következő gofri azonban lehetett volna picit frissebb is (azért nem volt rossz).

20100319dinner2

Egyébként pénteken került sor az intézeti szemináriumi előadásomra (minden héten péntek délután tart valaki előadást a saját kutatásáról, vagy bármely választott témáról, hogy táguljon kicsit a szűk látókörünk). Nagyon jól sikerült (habár a prezentációs angolom még mindig nem az igazi, legalábbis szerintem), de nem akarok részletekbe menni, elég legyen annyi, hogy 53 slide-om volt, 53 percig tartott, és olyan szinten tele volt HD animációkkal és videókkal, hogy az előadás-file mérete 556 MB volt… Nem hiába dolgoztam rajta másfél hetet… A szemináriumot koordináló senior staff member szerint igen magasra emeltem a mércét az utánam következők számára, és ebben a tanévben magasan ez volt az eddigi legjobb előadás. Ráadásul még a kérdéseket is kivétel nélkül meg tudtam válaszolni :) Be kell vallanom, hogy jó volt ezen az előadáson dolgozni, mert kiélhettem minden kreativitásomat ;D

A tél utolsó hete

A múlt hétvégi bringázásról még mindig nem írtam, de aminek jönnie kell, az jönni is fog. Csak hát egyben szeretnék a bringáról is kicsit részletesebben írni, most viszont nincs sok kedvem, és pár fotót is kéne csinálni, ami szakadó esőben és 100 kilométer per órás szélviharban nem igazán lehetséges. (Brutális idő van.) A hét elején nem történt semmi, szerdán a kétheti szokásos ebéd-megbeszélésen (hogy ez magyarul milyen hülyén hangzik) kicsit részletesebben is megmutattam a munkámat a területemen kutató kollégáknak. Mindenkinek tetszett, és nem is volt olyan kérdés, amit nem tudtam volna kielégítően megválaszolni. Este volt a havonta esedékes vacsoránk azokkal, akikkel együtt tanultam két éve. Most én voltam soron a szervezésben, így Steven ajánlására a De Wiering-be foglaltam asztalt. A hangulat és a lazac (na meg a sör: St. Bernardus Abt 12) kellemes volt, utóbbira viszont elfogadhatatlanul sokat kellett várni… Pénteken Raquel-t (spanyol postdoc) búcsúztattuk páran ebéddel a Via Via-ban, és kapott tőlünk (nem is tudom kinek az ötlete volt) olyan csokit, amivel én a náthámat gyógyítottam :) Én egyiptomi csirkemellet ettem – mazsolával és sárgabarackkal. A szombat jó sűrűre sikerült; délelőtt voltam gyógyszertárban (nátha ellen szerezni valamit), vettem biciklis térképeket, pótbelsőket és egy kis csokit is, amiről természetesen később majd lesz külön bejegyzés. Ebédelni a Domus-ba mentünk, lényegében enni és inni is ez az egyik legjobb hely a városban, legalábbis én nagyon kedvelem a hangulatát. A bolognai spagetti isteni volt, és jól csúszott hozzá a sör is (Cristal). Ezután Jonasszal bevezettük Paul-t a falmászás világába. Jól is ment és tetszett is neki, ami fontos, mert ha Jonas ősszel elhagyja az Intézetet, akkor szükségem lesz egy új mászótársra… Én most is 5a-kat csináltam és 5b-kkel barátkoztam, Jonas ráadásul végre csinált fotókat is! Ezután Paullal bevásároltunk, majd Stevennel kiegészülve főző- és Wii-estet rendeztünk :) Golf-ban verhetetlen vagyok, a desszert palacsinta banánnal töltve, tejszínhabbal és csokiöntettel pedig egyszerűen mennyie volt. Még helyi sört is ittunk (Park). Ezután hajnali kettőre sikerült is hazaérni. Mára nem terveztem semmit, nem is csinálok semmit, csak nézem a tévét… Valami belgiumi egynapos kerékpárversenyt közvetítenek, ott is szakad az eső és süvít a szél – isteni lehet, Tom Boonen (a belga bajnok) már be is szállt a kísérőkocsiba. Meg mások is. Meg tudom érteni őket. Néha akkora szél van, hogy félek nehogy benyomja az ablakot… Blogot sem sok kedvem volt írni… (Este viszont ismét baromi jó volt a florrball edzés, mostanában nagyon megy a játék – és ezt mások is látják!)

2010.02.02. – 02.06.

Kedden munkaszüneti nap volt (az egyetem védőszentjének napja – jó dolog katolikus egyetemhez tartozó kutatóintézetben dolgozni :D), így nem kellett visszafognom magam alvásmennyiséget illetően. Ebéd (bár vehetném reggelinek is, hiszen közvetlenül felkelés után következett) után elmentem a Fnac-ba és vettem egy eyetv hybrid nevezetű TV Tuner Stick-et – azaz egy USB csatlakozású kis kütyüt, amin keresztül tudok tévézni a MacBook-on. Így most van analóg meg digitális TV-m is, tökéletes minőséggel, megállítható, visszatekerhető és rögzíthető adással :) Nem mondom, annyira nem hiányzott a tévé, de azért jó néha este bekapcsolni, meg pl. vacsora közben is – ha otthon eszem – jó alapzaj. Délután voltunk (Jonas, Nadia és én) korizni. A helyi hokicsapat pályáján van napi kétszer szabad siklás, korcsolya-bérléssel (ami ráadásul nem valami gagyi darab, hanem nagyon kényelmes modell) együtt 8 €-ért. A Városligeti Műjégpálya hangulata ugyan itt nincs meg, de cserébe a budapesti tömeg sincs jelen. Szerintem soha nem voltunk 50-nél többen, ami igencsak jó, de az átlag inkább 20 ember lehetett – nem tudom mondjuk ennek mennyi köze volt ahhoz, hogy szakadó esőben kellett elbiciklizni a csarnokig… De így sokkal több helyem volt gyakorolni és kísérletezni, ráadásul attól sem kellett tartani, hogy az esetleges bénázást túl sokan látnák :D Sikerült is pár új dolgot megtanulnom (elég jól ment!), illetve próbáltam Nadia-t tanítani erre-arra (Jonas kb. velem egy szinten van). Három óra alatt összesen egyszer estem, de akkor elég nagyot: épp elég nagy sebességgel, erősen bedőlve koszorúztam a kanyarban, amikor egyszer csak kicsúszott alólam a kori, én meg a bal oldalamra esve egészen a palánkig csúsztam… Utána egy sonkás omlettel és sörrel (Grimbergen Dubbel) nyugtattam meg éhes gyomromat. Este kedd lévén a legújabb sorozat-epizódokkal (HIMYM, TBBT) zártam a napot.

Szerdán elhatalmasodott rajtam a nátha, így nem sok kedvem volt felkelni és munkába menni, de végül meggyőztem magam, hogy ne maradjak otthon (pedig igazából itthonról is tudtam volna dolgozni). Persze lehet hogy inkább a belső hangomra kellett volna hallgatnom, ugyanis a könyvtár előtti téren egy szokásos jobbkanyarhoz (lásd ebben a videóben 2:00-nál) a szokásosnál kicsit nagyobb sebességgel érkeztem, és egyszerűen nem tudtam bevenni a kanyart… A gond az lehetett, hogy ebben a nedves és hideg időben sokkal gyorsabban kopnak a fékpofáim, és a fékem most nem volt ennek megfelelően beállítva, így nem tudtam elég effektíven lassítani, ennek következtében kisodródtam a bal oldalra és konkrétan átestem a járdaszegélyen, a bal oldalam pontosan ugyanazon részére érkezve, mint előző nap a jégen… Csodával határos módon (merthogy az esés kívülről elég ronda lehetett – belülről sem volt túl vicces élmény) sem nekem, sem a biciklinek, sem a ruházatomnak, sem a táskámban levő MacBook-nak nem letti semmi baja… Velem volt az őrangyalom :) Ebéd után megrendeltem a szülinapi ajándékomat, egy Canyon Roadlite 7.0-ás országúti versenybiciklit (fehér színben). Láthatóan az esés nem vette el a kedvem… Eredetileg nagyon erősen gondolkoztam, hogy egy iPhone-t kéne inkább vennem (már a legjobb tarifacsomagokat is kiválogattam), de végül – szerencsére – sikerült lebeszélnem magam. Ebben segítségemre volt a kollégáim nem kis hányada is, ugyanis – ha még nem említettem volna – elég sokan vagyunk biciklisek az Intézetben. A mostani telefonom egyébként is tökéletesen szuperál, nem lett volna szép dolog ilyen hamar lecserélni. Végül is Clio és Tijl ajánlására döntöttem a Canyon márka mellett, lévén a termékeik ár/érték aránya magasan a legjobb a régióban. Ráadásul a belga Omega Pharma-Lotto UCI ProTour (ez a legmagasabb kategória, a Tour de France-on is ott vannak) csapat (így pl. Jurgen Van Den Broeck) is az ő kerékpárjaikkal versenyez. Boltjuk nincs, közvetlenül a gyártól kell mindent rendelni (ez a fő költségcsökkentő tényező). Mikor szerda délután leadtam a rendelést (miután előző este precízen lemértem magam, hogy az internetes kalkulátorukkal a megfelelő vázméretet ki tudjam választani) az interneten a 7. hét szerepelt mint várható szállítási időpont, így szépen elkönyveltem magamban, hogy akkor majd valamikor két hét múlva érkezik a csomag…

Csütörtökön volt a téli időszak utolsó tollasozása, mivel jövő héten elkezdődik (a diákoknak) a szorgalmi időszak, és onnantól kezdve tömegnyomor lesz a teremben… Kicsit sajnálom a dolgot, mert igazán kezdtem belejönni – most már a lejátszott négy meccsből háromban az a páros nyert, amelyben én voltam a duó egyik tagja! De a nap legfontosabb eseménye vacsora után következett, amikor hazaérve megnéztem az e-mail-jeimet, és kiderült, hogy a rendelt bicikli már az UPS kezében van, útban Németországból Belgium felé! Nem kis meglepetés volt! Így a következő 12 órában (amikor épp nem aludtam) felváltva ellenőriztem az UPS csomagkövető rendszerét, illetve az egyetem belső postai nyilvántartását :)

Pénteken a szokásosnál jóval korábban (9 körül) érkeztem meg a munkába – nehogy lemaradjak a várva-várt csomagom érkezéséről ;) A bicikli nem csak az én fantáziámat mozgatta meg, hihetetlen módon nem is én voltam az első, aki észrevette, hogy megjött! (Interneten lehet látni az érkezett küldeményeket az egyetem rendszerében.) Tíz után nem sokkal Clio nézett be az irodámba és nagy vidáman közölte, hogy meghozták :) Persze azonnal mentem is érte (Jonas segített). Az összeszerelésnek azonban nem álltam neki egyből, hiszen délután új irodába kellett költöznöm, gondoltam jó lesz az ott is (meg há valamikor dolgozni is kell). Persze a nagy – kibontott – doboz így is az érdeklődés középpontjába került. Szóval ebéd után átcuccoltam az új irodámba (két ajtóval odébb, de kellemesebb és tágasabb, ráadásul a nyugati oldalon van, így minden nap láthatom a naplementét). Az asztalom előző tulajdonosa folyton panaszkodott, hogy a feje fölött levő polcok túl alacsonyan vannak – nem alaptalan -, nekem pedig első dolgom volt ennek a helyzetnek a megszűntetése. Mivel a polcrendszer moduláris, csak le kellett pakolnom az összes könyvet, a polcokat három lyukkal feljebb mozgatni, és kész is volt – hatalmas probléma megoldva. Délután négykor Clio-val nekiestünk a bringa összerakásának. (Clio karácsony előtt vásárolt ugyanettől a cégtől biciklit, még most is ott áll az irodájában az üres doboz.) A szerelés – így ketten – igen könnyen és gyorsan ment, bármiféle gond nélkül. Amikor végre minden a helyére került, örömmel konstatáltam, hogy a méret tökéletes, és a bicikli a legapróbb részletig gyönyörű és professzionális. De erről majd egy későbbi posztban részletesen :)

Este a Voltaire nevű elég menő étterembe voltam hivatalos – Jonas hívott meg pár embert a szülinapja alkalmából (összesen öten voltunk). A hely nekem nagyon bejött, persze ehhez kellett a jó társaság is :) És hát a kaja… Nos, egy olyan menükombinációt ettünk, amiben választani lehetett egy-egy előételt, főételt és desszertet az aktuális ajánlatból, és ehhez jött még egy apéritif és két különböző bor. Ez így összesen fejenként 43 €-ba került Jonas-nak (amit igen nagyra értékelek – nem mintha ez lenne nálam a fokmérő -, még akkor is, ha neki nem kell lakbért fizetnie, mert otthon lakik)… Én ezeket ettem/ittam: Martini, lazacfilé (lásd kép: almacsíkokkal, dióval, és különféle salátalevéllel, valamint nagyon finom, friss és ropogós, magos, barna zsömlécskékkel), kacsamell (valamilyen különleges mártással és rízzsel), cukormázzal borított sült alma fahéjas fagylalttal (na ez eszméletlenül mennyei volt). Az előétel és a desszert előtt még kis pohárban hoztak valamilyen zöldséglevest illetve pudingot. Meg persze folyamatosan utántöltötték a kiürült poharakat fehér és vörösborral. Elég pöpec volt. Utána gurítani lehetett volna. Ráadásul még én is kaptam egy kisebb ajándékot – Valery lepett meg egy pólóval, amin egy kecske áll La Palma csúcsá. Meeeee :D Aztán amikor menni készültünk, még kitöltöttünk egy kérdőívet, hogy mennyire voltunk megelégedve (nagyon). Itt jött az a pillanat, amikor Fabien (poénból) hollandul beírta a magjegyzések rovatba, hogy NEKEM nagyon tetszett a pincérnő (pedig én ezt egy szóval sem mondtam, mégha van is benne némi igazság – csak hogy tisztán lássuk a helyzetet), és Nadia közreműködésével még a telefonszámomat is odaírta… Persze a főpincér vette a poént és egyből átadta az üzenetet a pincérnőnek, én meg ott álltam vörös fejjel kínomban nevetve :D Hasonló helyzetben volt a pincérnő is ;) Ezek után érthető módon igen vidáman távoztunk, és még beszélgettünk ill. kávéztunk vagy két órát egy közeli helyen.

20100205voltaire

Szombaton miután délben felkeltem és megebédeltem, elmentem pedált és cipőt venni az új bringához. Engedtessék meg, hogy megmagyarázzam. Szóval pedál mindenképpen kellett, mert az nem jár a drágább versenybiciklikhez, viszont el kellett döntenem, hogy maradok a sima SPD rendszernél (ekkor cipőt nem is kellett volna venni, mert az eddigi Shimano cipőm kompatibilis lett volna az új pedállal is), vagy inkább SPD-SL-re váltok, ami standard az országúti kerékpározásban. Ráadásul a biciklimen az alkatrészek nagy része a Shimano 2010-es (6700-as számú) Ultegra rendszere (ez a gyártó második legjobb szériája), amihez bizony a Shimano PD-6700-as SPD-SL pedál passzol a legjobban. Ráadásul az erre a rendszerre tervezett cipők általában könnyebbek is… És ha már lúd, akkor legyen kövér (és lehetőleg sült), szóval utóbbi mellett döntöttem. Persze ez a 2010-es széria még nem volt a szokásos biciklis boltomban, viszont megrendelték nekem, szóval jövő hétre meg is lesz. (Így legalább könnyebb volt megállni, hogy a nátha és a nem teljesen száraz utak ellenére kipróbáljam a bringát…) Miközben a cipőket próbálgattam (egy Sidi és egy Shimano modell között vaciláltam), kicsit elbeszélgettem az eladóval (szeretem ezt a boltot), hogy kiderítsem, nincs-e valami törzsvásárlói programjuk, és kiderült, hogy van! Szóval miután kiválasztottam a cipőt (Sidi Zephyr – mivel sokkal kényelmesebb volt, mint a Shimano-k, előbbi elöl szélesebb és a saroknál jobban tart), megadtam az adataimat ahhoz is. Valamint vettem még két kulacstartót is… Már nagyon várom, hogy az új bringával tekerhessek!