Én ennyit vizsgára még nem tanultam. Két és fél hét volt, és a melléktételekre még így sem igazán jutott idő – de az “A” tételeket végül sikerült mind az agyam megfelelő rekeszeibe tuszkolnom. A 2-es tételt (Hidrodinamika) húztam, ami egy átlagosan nehéz téma, viszont nagy előnyt jelentett, hogy egyike annak a 3 tételnek, melyeket az utolsó tanulási napra (tegnapra) hagytam, így még nagyon friss volt bennem az élmény. Lényegében a három A4-es lapnyi terjedelemben kidolgozott mondanivalónak csupán töredékét hagyták elmondani, aztán kaptam még egy kérdést (és bár nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom majd ezzel a témakörrel kapcsolatban, de szerencsére) kvantummechanikából. A rotátorról kellett beszélnem, és ennyi volt. Nem volt kérdés, hogy hányast fogok kapni, így nagyon nagyon nagyon (és el nem tudom mondani, mennyire) megkönnyebbülve léptem ki az 1.125-ös terem ajtaján… Mind az öt szigorlatom ötös lett! (Stréber vagyok… gáz… – bár erről most még az ideális gáz jut eszembe, ami jelen helyzetben egész találó és megbocsájtható asszociáció…)