A szokásos szombat esti tekerésen (a képet doori szolgáltatta) most alig fél tizenkettőig maradtam, hogy legalább a minimális alvás meglegyen a vasárnapi túra előtt. Az összepakolás, szendvicskészítés és az SPD pedál átszerelése után (mert hegyi túrára azért nem egysebességes paripával megyek) még megvettem a vonatjegyeket (on-line) is. Utóbbi némi kellemetlenséghez vezetett, ugyanis a menetrendben (mint az később kiderült, hibásan) az szerepelt, hogy a többi nappal ellentétben vasárnap a 6:40-es vonaton nincs kerékpárszállító kocsi. A helyzet kezeléséhez a hajnali egy órás időpont ellenére fel kellett hívnom Józsit, aki akkor mint minden normális ember, már aludt… Végül abban maradtunk, hogy jó lesz az a vonat, majd csak lesz valahogy. Lett is. Én meg három és fél órát aludtam összesen… Alant látható, hogy merre jártunk, aztán kicsit lentebb szintábra is van.

Mint az a túra során készült képekből is látszik, elég sok időt töltöttünk Cseszneken a vár megtekintésével, de nagyon szép volt, szóval megérte. (Józsi képei itt vannak.) Szerencsére a Kőris-hegy környékén az erdőben nem volt olyan meleg, lefelé pedig még a menetszél is jól hűtött, úgyhogy nem volt olyan elviselhetetlen az egész napos kánikula. A szintábrából azért jól látható, hogy emelkedő most is volt rendesen (max. 10%-os szakaszokkal – az ábrán az átlagértékek szerepelnek)…

Most mindketten nagyjából ugyanúgy bírtuk a hegymenetet, és ugyanannyira fáradtunk el. Bár Józsi sokkal egyenletesebben haladt, mint én. Pedig figyeltem a táplálkozásra és a folyadékpótlásra (kellett is, mert szokás szerint dőlt belőlem a víz), egy pillanatra sem éheztem el, mégis volt, hogy mentem fel, mint a meszes (pl. a Kőris-hegy az utolsó 1,5 km átlagban kb. 6,5 %-os, mégis úgy tekertem fel, mintha a fele lenne…), aztán volt, hogy hirtelen azt éreztem, hogy ez most nem megy, és vissza kellett vennem… Valószínűleg túl sokat akartam egyszerre, és nem bírtam a saját tempómat huzamosabb ideig – ezért hullámzott a teljesítményem. Továbbra is azt tapasztalom, hogy a hosszú, folyamatos emelkedőkön jobb vagyok, mint hullámzó terepen. Hazafelé sajnos Veszprémtől nem volt ülőhelyünk, így a bicikliszállító kocsiban egy kb. 5 cm széles fém rúdon ültem – mondhatni végre hasznosítottam az egyetemen tanult seggelést…

Így 24 órán belül 35,75 + 96,17 azaz 131,92 km-t tekertem. Elfáradtam, de nagyon jó volt. Legközelebb azért talán rá tudom venni Józsit, hogy valami sík túrára menjünk el (pl. Győr – Pozsony v. Bécs – Győr)…