Mára csak egy kép (John Walker), szenvedéseim szemléltetésére. Ja, és azért van valami jó is a mában, ma vagyunk 43 hónapja együtt Flórával! @}–,–‘— (Csak az a kár, hogy most Norvégiában van…) – egyébként megint szegény cica :-(

Teller Ede egy 1996. október 21-én, a Debreceni Akadémiai Bizottság előtt tartott előadásában így írja le a kísérletet Schrödinger szemszögéből (forrás: Wikipédia):

„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem.

A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott.

Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”

Hát jujj, szegény cica… :-( Egyébként a kvantum sajnos nem erről szól – ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy a közgazdaságtan arról szól, hogy átváltom a forintot euróba, vagy hasonló közhelyekkel élhetnék…

Kattintás után még egy jó kis kvantummechanika képregény az említett macskáról Schrödinger, Einstein, Planck és a macsek szereplésével ;-)
Continue reading →