Tag Archives: mac

Windows-ról Macintosh-ra

Múlt pénteken valóra vált egy nagy álmom. Három és fél éves Asus laptopom nyugdíjaztam (pontosabban öcsém internetezős gépévé vált), és egy gyönyörű Apple MacBook került az asztalomra. Alumínium unibody ház, 13.3″-es LED háttérvilágítású kijelző, 2 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 4 GB (1067 MHz DDR3) memória, NVIDIA GeForce 9400M grafikus lapka, stb. Mint minden Apple termék, a gép egyszerűen gyönyörű, nincs rajta egy rossz illesztés, egy nem tökéletesen megmunkált felület. Az egész maga a letisztult gyönyörűség. Persze kicsit elfogult vagyok, de nincs ilyen, vagy csak ehhez hasonló PC, az biztos…

Mostanra lényegében teljesen átálltam az új rendszerre. Az Windows után a Mac OS X (itt ez az operációs rendszer) maga a megváltás. Mondjuk engem nem kellett sosem győzködni, hogy a Mac jobb, nekem ez szerelem volt első látásra. Aki látott, vagy használt már Mac gépet, az tudja miről beszélek. Igazából az a legszebb, hogy minden megy magától. Nem kell mindenféle driver-t felrakni, nem kell szenvedni, hogy pl. a Nokia telefonommal szinkronizálódjanak a naptárbejegyzések, vagy hogy a GPS-t meg a fényképezőgépet felismerje a rendszert, mert minden egyből megy. Az OS X alap szoftverei (melyeket itt nem célom bemutatni) is nagyon el vannak találva, tökéletesen együttműködnek egymással, logikus a kezelésük, így egyből megszerettem mindegyiket. Ami nekem mindig is a legjobban tetszett, az a Dock (a képernyő alsó részén levő alkalmazásokat és speciális mappákat tartalmazó igen informatív terület) és az Exposé (egy pillanat alatt szétrebben az összes megnyitott alkalmazás ablaka, és így, hogy már nem takarják le egymást, könnyen lehet egyikről a másikra váltani – ezt akár egy billentyű lenyomásával, akár a tapipad négy ujjal történő lefelé simításával, akár az egér egyik sarokba rántásával is elő lehet idézni). De még sorolhatnám. Az átállás zökkenőmentes volt, a külső merevlemezemen két partíciót csináltam, egyet a képeknek (az iPhoto könyvtárának), egyet pedig a folyamatos mentéseket készítő Time Machine alkalmazásnak. Már csak Photoshop kell (nem tartom valószínűnek, de ezért írtam az Adobe-nak, hátha át lehet migrálni a Windows-os licenszemet Mac-re), meg LaTeX, és valami jó HTML szerkesztő. Minden más, amit Windows-on használtam, van itt is – általában sokkal jobb verzióban ;)

Disclaimer: elvakult Apple hívő vagyok, ne jöjjön nekem senki azzal, hogy így meg úgy olcsóbb meg jobb a PC, meg a Windows milyen király, mert felesleges… Tőlem mindenki azt használ, amit akar, szerintem mind a Windows, mind a Linux jó, de nekem a Mac a legjobb.

Mac mini “in da house”

Úgy alakult, hogy a (szerintem legalábbis) már használhatatlan szintre lassult, körülbelül 6 éves központi PC-t (amin főleg Apu szokott dolgozni, vagy netezni) mindenképpen valami újjal kellett helyettesíteni, mert ez az állapot már tarthatatlan volt. Nem kismértékű marketingfellépésem (pl. Mac OS X bemutató videók) következtében így került a családba az első Mac. Konkrétan egy 2.0 GHz-es Intel Core 2 Duo processzoros, 2GB memóriával rendelkező Mac mini. Mini, mert irtózat kicsi, amint az az alábbi képen látszik (viszonyítási alapnak az ott egy szabvány CD/DVD lemez).

Igazából Aput az első videók után már nem kellett nagyon győzködni, Anyu viszont csak úgy ment bele, ha vállalom a rendszeradminisztrátori teendőket – azaz neki nem is kell hozzányúlni. Mi sem egyszerűbb. Hisz ez nem egy Winfosos (én kérek elnézést) PC, hanem egy kiforrott Mac, a legfejlettebb operációs rendszerrel. Első bekapcsolás után billentyűzet, egér és monitor azonnal ment, semmit nem kellett feltelepíteni, vezetékes és wifi hálózat gond nélkül élt, az egész működött úgy ahogy volt. Out of box. FLAWLESS. És akkor ott van a Leopard (az OS X legújabb verziója) megannyi kényelmi szolgáltatása – Apunak főleg az iTunes-ból ismerős Cover Flow böngészés tetszik a Finder-ben, meg a Quick Look (a file-kezelőből mindenféle dokumentumot meg lehet nézni bármilyen más program elindítása nélkül). És itt még közel sincs vége a jóságnak. Ide kattintva lehet a rendszerrel ismerkedni. Az ingyenes OpenOffice leszármazott NeoOffice-val az MS Office file-okat is gond nélkül lehet szerkeszteni, és nem volt túl nehéz megoldani az Outlook-os naptár, névjegyzék (O2M-el, de utóbbinál ANSI-ból Unicode-ba kellett konvertálni hogy legyenek a Mac-en is ékezetek) és levelezés átköltöztetését (Thunderbird-be importáltam az Outlook mailbox-ait, amiket aztán már a Mac is tudott importálni) sem a megfelelő (csak épp sokkal jobb) Mac-es alkalmazásokba. Aztán még feltettem a Missing Sync nevű alkalmazást, amivel Apu a Windows Mobile-os HTC kütyüjét tökéletesen tudja szinkronizálni! Ezen a ponton a régi, percekig boot-oló PC-t el is lehetett felejteni. A dolog egyetlen hátránya, hogy ezek után elég rossz visszaülni a Winfosos laptopom elé… És akkor a végszó: egy Mac ugyanazt tudja mint egy PC, csak éppen jobban, szebben, értelemszerűbben – szerény véleményem szerint (szvsz). Nem Suzuki, hanem Audi… Szerencsére azért nem akkora az árkülönbség :-) Akinek viszont kell a Win, az használja csak egészséggel, nem akarok én senkit semmire sem ráerőltetni…