Tegnap délután a pesti alsórakpart Batthyány tér alatti szakaszán volt egy RakPark elnevezésű összejövetel. Egy kicsit megfoghatatlan, konkrét szervező nélküli esemény, melynek célja leginkább az volt, hogy a budapesti emberek megmutassák, igenis szükség van a Duna mentén húzódó közösségi térre, parkra, bicickli- és sétautakra, jó levegőre és a folyóval való kapcsolatra, ahogy az más hasonló adottságokkal rendelkező európai városokban sem ritka. De miért most? Azért, mert a rakpart egy ideje munkálatok miatt le van zárva az autóforgalom elől, és mivel ez látható módon nem okozott hatalmas közlekedési káoszt, így többen úgy gondolták/gondoljuk, miért is ne maradhatna ez így, miért is ne alakulhatna át a Duna melletti betoncsík egy zöld, közösségi területté. Mert lassan választani kell; belefulladunk a szmogba, vagy a közlekedési kultúránkat változtatjuk meg. Utóbbi magyar embereknek baromi nehéz, előbbi viszont lassan már rövidtávú problémává válik. Valamit tehát tenni kell!

Sajnos a jó idő ellenére csak párszáz ember gyűlt össze, de ők mind nagyon jól érezték magukat, plédeken ülve borozgattak, süteményt ettek és beszélgettek, ismerkedtek, sárkányt eregettek, kismamák sétáltak babakocsit tolva, szerelmespárok andalogva, biciklisek jöttek-mentek, de volt ott zsírkrétázás, aszfaltrajz, ugróiskola, tollaslabda és lábtengó is. Igazi békebeli vasárnap délutáni hangulat áradt minden felől, és az emberek láthatóan boldogok voltak. Boldogok, gondtalanok – legalább erre a pár órára.

Ha szervezők és hangosbemondó is lett volna, már nem lett volna ugyanilyen. Ebben pont az volt a szép, hogy az emberek odamentek, és felfedezték maguknak a lehetőségeket, az élményt. Nem szabta meg senki, hogy mit csináljanak, hogy mikor mi legyen, egyszerűen kaptak egy programjavaslatot vasárnapra, és sokan eljöttek és megéreztek egy élhető jövőkép mámorító illatát. Mert biztos vagyok benne, hogy aki ott volt, azt valamilyen szinten elragadta az élmény. Mint engem, ahogy egy pillanatra a Parlament és a Lánchíd felé nézve elképzeltem csendes nyári estéken a korzózó szerelmespárokat, triciklizó lurkókat és a kávézók és grillesek teraszain üldögélő lakókat, vagy a karácsony előtt a Duna mentén hosszan elnyúló karácsonyi vásár mesés, zenés, mézeskalács illatú forgatagát, vagy a tavaszi csalóka meleg napokat. Ugye milyen más lenne?

Legyen egyszer ilyen.

Ui.: erről a témáról több száz oldalt lehetne írni, szoros kapcsolatban a városfejlesztéssel, közösségi közlekedéssel, forgalomszervezéssel, fenntartható életmóddal, de sajnos nekem is csak 24 óra egy nap.