Szombaton csillagász kirándulást tartottunk. A táv nem volt jelentős, csupán 9,7 kilométer – Dobogókőről mentünk a Rám-szakadékba, majd le Dömösre. Az idő nagyon szép volt, mondjuk a hajnali 7 órás indulásnál még kellett a széldzsekim, de a Rám-szakadékban már a pulcsim is csak a táskámon lógott. Dömösre Dobogókőre való megérkezésünk után gyorsan kipihentük a busz és a HÉV fáradalmait, és benyomtunk egy-egy jól megérdemelt almás rétest, majd megcsodáltuk a kicsit párás kilátást, Józsi pedig elhozott egy tömböt az utolsó hókupacból :) Ez most tényleg igazi kirándulás volt, sokat álltunk nézelődni, pihenni, beszélgetni és enni – nem rohantunk sehova. És még élveztem is! Igazán fejlődök. A biztonság kedvéért azért a táskába berakott GPS-t is csak egyszer kellett elővennem és bekapcsolnom, amikor kezdett gyanús lenni, hogy 1) nincsenek turistajelek, 2) irreálisan nehéz a terep – kiderült hogy véletlenül letértünk a Lukács-árokba…

Maga a Rám-szakadék is nagyon jó volt – amikor utoljára arra jártam, még nem voltak ezek a szép korlátok, csak láncok, a természeti formákra meg persze már nem is emlékeztem. A patak is pont annyira volt bővízű, hogy ne legyen túl könnyű a lejutás, de azért ne is legyen járhatatlan az út. Szép volt, na. Csak kicsit túl sok kiránduló volt. Dömösön sajnos nem találtunk cukrászdát, így elsétáltunk a hajóállomásig, ahol a lányok kávéztak egyet, mi meg nem, és még jégkrémük sem volt – viszont Katánál volt süti! Hazafelé várható módon dugig volt a busz, és (legalább is nekem és Erikának) állni kellett, meg még késett is, de kibírtuk :D Hősök vagyunk. Ó igen, elmés megfigyelés, mind az öten szemüvegesek vagyunk – úgy látszik ez egy ilyen szak. További képeim a flickr-en (innen kell visszafele lapozgatni, hogy időrendben legyen). Józsi fotói itt, Kata képei pedig emitt. Videó pedig alant (vagy ha kell az eredeti, itt megkaphatod).