Tag Archives: sör

Az elmúlt hetek

Végre van egy kis időm írni, így mielőtt belekezdenék a Kanári-szigeteken átélt események részletezésébe – mely egy jó hónapig tölti majd meg többé vagy kevésbé érdekes tartalommal a blogot -, ejtenék pár szót az elmúlt időszakról. Ilyen kevés poszt ugyanis még soha nem volt a blog történetében, és hogy most mégis így történt, az azzal magyarázható, hogy bazi sok dolgom volt, és egyszerűen sem időm, sem energiám (sem kedvem) nem volt még azzal is időt tölteni, hogy esténként hulla fáradtan blogot írjak.

Munka – na az volt dögivel. Nem egy hétvégét töltöttem az intézetben, hogy készen legyen a cikkem e hét szerdára, mert obszervatóriumi munka mellett nem igazán lehet még mást is dolgozni. Szerencsére a sok fáradozás meghozta gyümölcsét, és szerda este hét órára elkészült a végleges verzió (a témavezetőimmel való hosszas iterálás eredménye képpen), amit már el lehetett küldeni az összes társszerzőnek véleményezésre. Most két hetük van kommentálni, és utána jöhet az a lépcsőfok, hogy beküldjük a folyóiratnak, ahol publikálni szeretnénk. Ott még lesz egy bíráló, aki valószínűleg egy kisebb-nagyobb adag kérdést fel fog tenni a kutatással kapcsolatban, és ha azokat sikerült kielégítően megválaszolni, akkor valószínűleg elfogadják publikálásra a cikket. Aztán ha egy hónap múlva “hazaérek” a Kanári-szigetekről, akkor már ott vár a következő kutatás tárgya, szóval egyből neki is lehet majd kezdeni ;)

Kontaktlencse – mindig is idegenkedtem a gondolattól, hogy valamit közvetlenül a szememre kelljen raknom, és soha nem volt igazán gondom a szemüveggel sem, de elérkezett az idő, hogy én is kipróbáljam, milyen is kontaktlencsét viselni. Na jó, a fő indok az volt, hogy szükségem volt biciklis szemüvegre, mivel 1) a rendes szemüvegem mögé befúj a szél és lejtőn lefelé emiatt elkezdek könnyezni, ami elég hamar előidézi azt az állapotot, hogy nem látok, továbbá 2) napsütéses időben szimplán kifolyik a szemem a sok fénytől. Így először is vettem egy Oakley Jawbone szemüveget fényre sötétedő Transitions lencsével, illetve elmentem optikushoz, hogy elintézzem a kontaktencse kérdést. A biciklis szemüveg valami isteni (majd lesz róla kép meg videó a következő bejegyzésben), mondjuk ennyi pénzért el is várom hogy az legyen. A kontaktlencse is nagyon jó, sokkal jobb mint vártam, de azért betenni még mindig nem két másodperc… Egyébként egynapos, eldobható lencséim vannak (1 Day Acuvue Moist, D -1.00, BC 9.0, DIA 14.2), így nem kell tárolással meg tisztítással vacakolni, és csak akkor hordom, ha sportolok valamit (biciklizéshez és floorball-hoz nagyon jó dolog). Egy szó mint száz, megérte kipróbálni (és biciklizni is összehasonlíthatatlanul jobb így – arról nem is beszélve, hogy végre igazi kerékpárosnak nézek ki :D).

Sport – túl sok sportra sem volt időm mostanában, de azért egyszer-kétszer el tudtam menni biciklizni. Ezen felül múlt vasárnap egész napos floorball rendezvényt szervetett a csapatom Kraainem-ben, melynek keretein belül két edzőmeccset játszottunk (egy győzelem és egy vereség, mindkettő a velünk egy szinten – azaz a belga első osztályban – szereplő csapatok ellen), majd délután barbeque-val zártuk a napot. Így egy edzés és két edzőmeccs után most egy hónapig megint nem lesz floorball ütő a kezemben, és az idény első két meccsét is ki kell hagynom… De hát ilyen a csillagászok élete.

Sörök – az elmúlt hetekben újabb ízek kerültek fel a listámra, nagyban köszönhetően egy a nyár vége felé nyílt hangulatos kis helynek (a katedrális tőszomszédságában), ahol 183 különböző sör van a sörlapon. Az egyetlen probléma ezzel a sörözővel/kávézóval, hogy nagyjából 20 ember fér el benne, így volt már, hogy máshová kellett mennünk, mert tele volt… Végül tehát itt az új ízek listája, mellyel 93-ra nőtt a kóstolt belga – plusz holland trappista – sörök száma: St. Feuillien Bruin Réserve, Vedett Extra White, Leffe 9, Augustijn Donker, Chapeau Banana, Pannepot 2009, La Trappe Tripel, La Trappe Quadrupel, St. Feuillien Tripel, St. Feuillien Blond, Barbãr Winter Bok, Gusto 1833 Ruby Red.

Most Tenerife szigetén ülök 2360 méter magasan az obszervatórium szállásán, de erről majd a következő bejegyzésben :)

Vendégek (London, stb.)

Először is tesóm jött múlt héten, azaz nem is, múlt hét előtti héten 10-én, aztán megnéztük együtt Brüsszelt (aznap én még délelőtt dolgoztam, míg ő aludt…) és Brugge-t (amit azért remélem idén másnak már nem kell megmutatnom, mert kezd kicsit sok lenni :D), majd 13-án Eurostar-ba ülve 300 km/h-val átrobogtunk a csatorna alatt és megérkeztünk London-ba. Itt a hostel elfoglalása után (ami Bálintnak annyira nem jött be, de inkább örülni kellett volna, hogy volt saját szobánk…) egyből bevettük a British Museum-ot (mivel eléggé esett az eső – ami főleg tesóm hajára jelentett fenyegetést).

20100813britishmuseum

Én jártam már London-ban, és az említett múzeumban is, de ez csak egyre jobb. Főleg hogy az új belső udvart (lásd fotó – csak a kompakt gép volt nálam, így nem kell világmegváltó képeket várni) akkor még nem láttam. Azért itt egy fél délutánnál jóval többet is el lehetett volna tölteni, de azért megpróbáltunk végigrohanni mindenen :) Aztán ha már ott voltunk, lesétálltunk a Temzéhez és megnéztük a díszkivilágítás felkapcsolását a Big Ben lábánál. Tesóm (a jövő olimpiai bajnoka, minden bizonnyal):

20100813bro

Ezután már csak a Pizza Hut-ot kellett megtalálni, ahol aztán minden este vacsoráztunk (és ha még azt is elmondom, hogy Anglia előtt az utolsó este Leuven-ben is pizzát ettünk, akkor nehezen hihető, hogy a végére még nem volt elegem az egészből, de nem). Szombaton először elugrottunk a királynő kapujához (merthogy lobogott a Union Jack a Buckingham Palotán), de őrségváltás aznap sajnos nem volt. Innen a Natural History Museum-hoz mentünk, ahol a nagy sort kicselezendő vettünk belépőt aButterfly Explorers c. időszakos “kiállításra”, majd a hatalmas pillangókkal teli mesterséges dzsungelen való átkelés után (ami Bálintan kissé megterhelő volt, mert a lepkék – figyelj, mert kemény lesz – még a látogatókra is képesek voltak leszállni :D) az ingyenélőket kikerülve egyből be is mehettünk az állíndó kiállításokra. A lepkés sátor egyébként eszméletlen volt (és baromi párás és meleg), tenyeremnyi pillangók repkedtek minden felé, és különböző fejlődési fáziban lévő bábokat is lehetett látni. Aztán pesze megnéztük a dínókat meg a bálnákat is, de hát azt már máskor is láttam… Egyébként szerintem szép dolog az, hogy nincs kötelező belépő, de lehet adakozni a múzeumnak – én ahol úgy éreztem, ezt meg is tettem. Innen a közeli Science Museum-ba mentünk át, ami ugyancsak nagyon érdekes volt. Főleg a csillagászathoz kapcsolódó dolgok tetszettek, úgy mint pl. az eredeti (!) Apollo 10…

20100814apollo10

…, az Apollo holdkomp 1:1 arányú modellje, Herschel 40 láb hosszú távcsövének főtükre, valamint a Parsonstown-i Leviathan főtükre is (ha az én időmben tanultál csillagászattörténetet az ELTE-n, akkor ezek igazi relikviák, ha nem, akkor is), továbbá olyan könyvek, mint a Dialogo, a De revolutionibus orbium coelestium, a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica, és még sorolhatnám. De hogy a kerékpáros is megszólaljon bennem, volt ilyen is:

20100814hitechbike

Innen elmetróztunk (I love the Tube, az Oyster kártya pedig szuper rendszer) a St. Paul’s Cathedral-hoz, majd átkeltünk a Millennium Bridge-n és a Temze partján egészen a másik gyalogos hídig sétálltunk. Vasárnap Greenwich-ben kezdtünk, ahol természetesen a fő cél a meridiánkörön való fotózkodás volt (kipipáltuk), de ennél sokkal érdekesebb volt a Royal Observatory kiállítása, ahol megint csak a csillagászattörténet kurzusról ismerős tárgyak néztek velem farkasszemet, például ez az óra (tessék a linken utána nézni, ez egy csoda volt a maga korában – és én ott álltam tőle egy plexi távolságban, ami nekem nagyobb élmény mint a Rosetta Stone):

20100815harrison4timekeeper

Délután a Tower of London (hosszas sorbanállás a koronaékszerekért és egy páncélkiállításért, ami azért mind jó volt) és a Tower Bridge következett. Este pedig még kívülről megnéztük a naplemente arany sugaraiban fürdő Westminster Apátságot (itt fogyott ki a szussz a fényképezőgépem akkujából), aztán hétfő délelőtt még visszatértünk hogy belülről is megnézzük. Így én végighallgattam a szuper audio guide-ot, tesóm meg lelépett a bevásárlóutcák felé. Azért az figyelemre méltó (és elgondolkodtató), hogy egy apátság főhajójában központi helyen áll Newton és Darwin sírja… Végül mielőtt Bálintot feltettem volna a reptéri vonatra, én még körbenéztem a National Gallery jó egyharmadában is. Itt véletlenül belefutottam egy vezetett csoportba, ahol egy idősebb úr tartott BBC-szintű ismertetőt egyes műremekek előtt, igazán élvezetes stílusban. Aztán este még volt időm körbenézni a vasútállomáson is, így megvettem életem első képregény-könyvét (csak hogy még belgább legyek), a Maus-t. Hazafelé ezt olvastam (majd most szombaton a maradékot, nagyon jó volt, csak ajánlani tudom). Hétfőn este pocsék időben értem Leuven-be, nem is az eső esett, hanem az alacsony felhők páráját fújta át a városon a szél. így is, úgyis vizes lett mindenem…

20100819girlsindomus

Aztán kedden este megérkezett Erika és Kata (volt csillagász évfolyamtársak – a képen balról jobbra, legjobbra pedig a kedvenc söröm ;) -, akik épp EuRail jeggyel utazták át Európát), így a következő napokra biztosítva volt munka után a társaság (na nem mintha máskor egyedül tölteném az estéket). Ittunk belga söröket (meg egy kis Tokaji 5 puttonyost is, ha már jöttek ;D), ettünk gofrit és sültkrumplit, szóval amit tudtam, megmutattam (na és persze ők is megnézték Brüsszelt és Brugge-t, de nekem sajnos dolgoznom kellett, így nélkülem). Aztán szombat reggel elmentek, én meg itt maradtam egyedül :( Már kicsit hozzászoktam, hogy nem magamra kell csak főznöm, és hogy van kivel együtt ennem, így ez egy picit padlóra tett, és eléggé magányosnak éreztem magam… De hát munka van éppen elég, dolgozom az első publikációmon, így nincs idő depizni. Ezért sem vagyok igazán skype-on mostanában, mert bazi sok dolgom van. (Itt kérek elnézést mindenkitől.) Így blog is csak néha van, sajnálom. Vasárnap is egész nap dolgoztam (azért szombaton voltam tekerni egyet), és azon a napon volt az egy éves évfordulója annak, hogy Belgiumba jöttem…

A történelemkönyvek kedvéért pedig az utolsó hasonló említés óta megízlelt újabb belga sörök: Kasteel Blond, De Verboden Vrucht, Nen Tripel van Domus, Con Domus és Delirium Tremens. Szép álmokat, majd jelentkezem, csak semmi türelmetlenség.

Nyári mindennapok

Csak gyorsan valamit az elmúlt időszakról. Mostanában egyszerűen nincs se időm sem energiám blogot írni, annyi minden dolgom és elfoglaltságom van. A Tour után elég nehéz volt visszarázódni a mindennapi életbe, de hát a “felnőttség” már csak munkával jár. Visszasírom én még a nyári szüneteket (bár nem hinném, hogy megérte-e egy két hónapos szünetért egy teljes vizsgaidőszakot végigszenvedni – szóval talán sírni nem fogok). Július 9-e és 12-e között megint tetőzött a forróság, 33,2°C ugyanis itt már a világvége, dolgozni sem igazán lehetett ebben a szaunában. Azon a hétvégén a lakásomban is elviselhetetlen volt az idő, így jéghideg nyári söröket (Hoegaarden Rosée, Hoegaarden Citron) ittam és fél literes jégkrémeket (Ben and Jerry’s “Chunky Monkey” – atyaég, hogy az milyen jó!) ettem. Vasárnap véget ért a foci VB, ráadásul a spanyolok győzelmével, akiknek kezdettől fogva drukkoltam, plusz – részben ennek köszönhetően – második helyen végeztem a belső tippversenyünkben (17 résztvevőből, 110 ponntal, ami csupán nyolccal kevesebb mint a győztes eredménye). Én voltam az egyetlen, aki már a VB előtt azt jósolta (bár ez tiszta tudás volt, kérem szépen, semmi hókuszpókusz), hogy holland-spanyol döntő lesz… Még ugyanazon a hétvégén Elvire kért meg hogy segítsek neki minőségi belga csokikat venni ajándékba – azért amikor már belgák kérnek tanácsot a belga csokival kapcsolatban, az jelent valamit ;) Bár ebben a hónapban alig költöttem csokira, mert a hőség miatt nem nagyon volt hozzá étvágyam, így csak a még Dánia előtt vett fél kilós doboz tartalmát eszegettem szép lassan.

A 12-ei héten 7-ből 5 napon sportoltam valamit (3 kerékpározás, 2 strandröplabda, 1 tollaslabda), és volt olyan nap is, hogy nem is egyszer. Ez az elmúlt hetekben állandóan így volt, nem csoda hogy már most többet költöttem kajára, mint pl. egész februárban. Azt a bazi sok elégetett kalóriát ugyanis pótolni kell valahonnan. Úgy tűnnek el bennem az energiaszeletek, zselék és izotóniás-italok – na meg persze a rendes ételek is – mintha éheztetnének. Mondjuk abból a szempontból jó dolog ez (az olimpiai eszme – gyorsabban, magasabbra, erősebben – megvalósításán túl), hogy így lényegében akár kétnaponta is büntetlenül megehetnék (mert azért ennyire gyakran azért nem teszem) egy teljes bödön jégkrémet anélkül, hogy bármi is meglátszana rajtam. És hát enni azt imádok. Szerdán az év vihara söpört végig az országon, de már a reggeli előrejelzéseken látszott, hogy durva dolgok jönnek délután, így még időben hazazavartam mindenkit (nem viccelek), aki reggel nyitvahagyta az ablakokat… Később sokan megköszönték… Csinos kis felhőcske, nemde?

20100714storm

Volt legalább 5 perc, amikor a harmadik emeletről az esőfüggöny miatt nem látszott a földszint, a szélnyomás pedig a déli oldal összes irodájába benyomta a vizet az ablaküveg és a keret között, szóval volt mit takarítani. És akkor mi még jól jártunk, mert Ciney-ben pl. a fél templomot elvitte egy tornádó… Lefoglaltuk a hamarosan esedékes andorrai nyaraláshoz a repülőjegyeket (meg minden mást is) is, mivel végül is Barcelónában kezdünk két nap városnézéssel, és onnan bérelt kocsival megyünk a miniállamba hegyet mászni. Jó lesz az, már várom. Mondjuk az vicces volt, hogy a keddi megbeszélésen (mivel Steven egy ismerőse jön még velünk, és gondoltuk összeülünk megtárgyalni mi a legjobb választás utazás témakörben)  sikerült egy jó erős sört (Malheur 12 – a szám az alkoholtartalom százalékban!) kifognom (na nem véletlen volt, csak nem gondoltam bele a következményekbe), így a rögtön utána esedékes két órás igen intenzív tollaslabdázás első 15-20 percében nem volt 100%-os a reakcióidőm :)

A hét végén (hohó, még mielőtt elfelejtem, péntek este is volt új sör: Judas – ezzel 76-nál járok) megjelent a Bikemag-on a Tour beszámolóm (a szerkesztőktől pedig kaptam egy halom nagyon pozitív visszajelzést), szóval aki angolul nem tudta elolvasni a korábbi bejegyzéseket, az most megteheti magyarul két részben (1. és 2.). Annak a megírásával kicsit több időt töltöttem, mint most a bloggal, így érthető módon ott azt a látszatot keltem, hogy még tudok az anyanyelvemen is szépen fogalmazni. Mert ez itt már nem nagyon látszik… Szombat késő délután véletlenül megint macskaköves utakra tévedtem a bringával, így kicsit szitkozódtam magamban, hogy a térképen miért nem lehet ezeket pontosan jelölni, de a döcögés ellenére jól éreztem magam, mert nagyon szép környéken – és szép időben – tekertem. Vasárnap az elmúlt hónap megannyi strandröplabdázása után négyen még egy amatőr versenyre is beneveztünk, és a könyvtár előtti téren – a homok, a zene és a pálmák által keltett tengerparti hangulatban – sikerült öt szoros meccset játszanunk, sőt egyszer még nyertünk is! (Merthogy ezt előzetesen azért nem nagyon gondoltam volna…) Ráadásul “Chess Club Heverlee” néven neveztünk (Heverlee-ben van az egyetem, ez Leuven délnyugati része), és akiket megvertünk azok meccs közben azt mondták maguk között, hogy azért sakkozóktól csak nem fognak már kikapni :D

20100718beachwolley

Ma nemzeti ünnep van (a Tour de France-on meg pihenőnap, nehogy véletlenül kényelmesen, otthonról követhessek egy szakaszt), és reggel csak kínkeservesen sikerült felkelnem (pedig mostanában éjfél előtt fekszem és minimum nyolc órát alszom), de azért elmentem az országúti bringával a szokásos 50 km-es edzőtávomra. Aztán ebéd után bejöttem dolgozni egy kicsit (nem élmunkás díjra pályázok, csak a nyaralás előtt szeretnék pár dolgot befejezni), de ahelyett hogy megoldottam volna a betervezett apró problémákat, kitaláltam egy halom új dolgot, amit még ki kéne próbálnom az adatokkal, stb… Egy megválaszolt kérdés minimum két másikat szül. Ez a kutatók sorsa. De legalább írtam blogot :) Legközelebb ilyen valószínűleg csak a nyaralás alatt lesz. Este mozi, az Inception-t nézzük meg, jó lesz. Jövő péntektől lehet Belgiumban iPhone 4-et kapni (persze akkor én már Spanyolországban leszek), de nagyon fáj a fogam egy wattmérőre is… (Igen, én vagyok Mr. Kütyü, a grafikonok királya.) De ez legyen életem legnagyobb problémája :) Szüleim meg lehetnének néha Skype-on is, mert azért gondolok ám rájuk is… Himnusz.

Fájdalmas búcsú Dániától

Újra otthon. (Mármint Leuven-ben itthon.) A konferencia egyébként a Third Kepler Asteroseismology Workshop, ‘Kepler Asteroseismology in Action’ címen futott, többet nem mondhatok róla, mert hétpecsétes titok. Meg mert talán az olvasóim között senkit sem érdekel :D (Akit netán igen, az meg úgyis ott volt…) Mivel Kepler adatokon én eddig még nem dolgoztam (csak CoRoT-n), előadnom sem kellett, de legközelebb ez már máshogy lesz.

20100619aarhus1

Az előadások helyszíne a sárgatéglás, skandináv stílusban épült Aarhus Universitet egyik nagyelőadója (lásd fenn, illetve belülről lennt) volt. Szakmai szempontból (is) érdekes és tanulságos hét volt, kérdés nem férhet hozzá. Ráadásul a dán szervezők is igencsak kitettek magukért; ezt mi sem példázta jobban, mint a kávészünetekben és az ebéd (a díszvacsoráról nem is beszélve) során felsorakoztatott étel minősége (és mennyisége). Végtelen sütihegyek, ugye-ugye…

20100619aarhus2

Aztán a szakmai program végeztével péntek este még tettünk egy látogatást a helyi fizikus bárban (a fizika épület hetedik emeletén, az erkélyről kilátással a tengerre és a városra), majd egy sör és egy kis asztalifoci után visszamentünk a központba hogy keressünk egy éttermet. A szokásos környéken, a belvárost átszelő kiépített, vendéglőkkel tömött kis csatorna mentén választottunk egy klasszikus dán ételeket kínáló helyet. Én egy vegyes hal-tálat rendeltem (füstölt lazac, egyéb rántott és párolt halak, ráksaláta és pirítós kenyér), ami egyszerűen isteni volt. Aztán innen még átmentünk a már a korábbi estékről ismert közeli bárba, ahol még egy kis belga sört (Leffe Bruin) és egy skandináv Akvavit-et is legurítottunk, hogy a lehető legjobban zárjuk le a munkahetet. Viszont innen nekem úgymond tragédiába fordult az este, ugyanis a hotelbe való visszaérkezésünk után a gyomrom elkezdett igencsak rosszul lenni. Ez az éjjel folyamán elérte a katasztrófálisan szintet, ugyanis kétszer is a vécécsésze fölé görnyedve kellett kellemetlen perceket eltöltenem. A további részletektől ezennel megkímélném az olvasót. Megjegyezném, hogy terveztem, hogy majd valahogy (bicikli, meg a szokásos dolgok, csak mondjuk kicsit intenzívebben vagy többször) megszabadulok a dán torták miatt felszedett (sacc per kábé) jó másfél kilótól, de nem egészen így képzeltem el… Legalább is nem pár óra leforgása alatt… Reggelre (azaz a második adag “görnyedés” után) azért szerencsére javulni kezdett az állapotom, így dél körül az addigra tökéletesen kiürült gyomromba már vizen kívül két szelet kenyeret is le tudtam tuszkolni… Sajnos így a szombatra tervezett városnézésből nagyrész kimaradtam, végül csak délután csatlakoztam a többiekhez egy kisebb sétára. Ilyen erőtlennek nem tudom mikor éreztem magam utoljára – száz méterenként le akartam ülni :( Viszont nagyon kellett a friss levegő.

20100619aarhus3

Aztán hat óra körül már egy rendes szendvicset is meg tudtam enni (szépen lassan), ekkortájt kezdték el felhúzni az óriás LED-falat a fenti katedrális előtt az esti Kamerun-Dánia meccsre. Ráadásul ingyen osztogattak hatalmas dán zászlókat (és kólát) – szóval van nagy dán zászlóm :) Ezek után nem kicsit sajnáltam, hogy nem volt erőm a dánokkal végigszurkolni a végül győztes meccset, mert utána olyan bulit csaptak, hogy azt a szállodából, zárt ablak mellett is tisztán hallani lehetett. Egészen hajnalig. Ma reggelre aztán teljesen kihevertem az ételmérgezést (mert ez nem a szimpla gyomorrontás kategóriája volt), így a reggelinél már egész jó étvágyam volt, aztán a brüsszeli reptéren már élvezettel faltam a pizzát. Koppenhágából egyébként egy Airbus A321-essel repültünk – továbbra is imádom az alattunk elsuhanó tájat/felhőket bámulni.

Na és a végére hagytam a nagy hírt: amikor már azt hittem hogy nem fog összejönni, mert két hónapja nem történt semmi, jött az e-mail, hogy elfogadták a Tour de France-ra az akkreditációs kérelmemet (a Bikemag fotósaként)! Az első öt szakaszra (prológ plusz négy nap) vagyok hivatalos, egyelőre az első két napot szerveztem le, a többit meglátjuk – valószínűleg ebből az adagból az utolsó kivételével ott tudok lenni mindegyiken. Ami 100%: a prológon végig ott leszek, aztán másnap a starton és a befutón is (mivel a nagysebességű vasút még mindig sokkal gyorsabb mint Lance Armstrong :D). Már csak annyi kell, hogy ne legyen nagyon nagy eső, mert úgy elég nehéz fotózni, illetve hogy ne kavarják el a papírjaimat… Már vágom a centit. Vive le Tour!

Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):

2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h

Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).

Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.