Tag Archives: sport

Újra Belgiumban

Emberemlékezet óta nem írtam blogot magyarul, így itt az ideje. Nehogy aztán elfelejtsem hogy is kell azt :) Szóval múlt vasárnap este enyhe másfél órás késéssel megérkeztem a brüsszeli reptérre, visszacsöppenve az esős és hideg németalföldi valóságba a jó húsz fokkal melegebb Kanári szigetek után. Leuven-be egy kissé gyorshajtó taxis hozott, aki nagyon büszke volt rá, hogy ismeri az összes fotós traffipax helyzetét (azok közelében visszavett a 160-as tempóból), aztán persze jól meglepődött, amikor az egyik lehajtónál villant a vaku ;) Nem sokkal éjfél után értem haza, a lakásban volt vagy 10°C, így “vacsorát” még hidegben csináltam, de szerencsére hamar bemelegedett a levegő. Persze minden szanaszét dobáltam, a biciklis doboz elfoglalta a szoba közepét (csak a kerekeket szedtem ki, hogy ne legyen nagy benn a “feszültség”), meg hasonlók – és ez az állapot meg is maradt péntek estig… Nem mondom, miután végül elpakoltam, hirtelen olyan tágas lett a studióm :)

Már a leuveni mindennapokba való visszarázódás is jelentett némi kihívást. Ugyanis amikor egy hónappal korábban elmentem, a diákok nagy része még nem jött meg (hisz pont a szemeszter első hete előtt léptem le), így lényegében még félig üres volt a város. Nem úgy most. A Kanári szigeteken töltött egy hónapban viszont alig volt körülöttem ember, nem közlekedtem városban biciklivel, vagy ha bicikliztem is, akkor is a napi 10 autó (és átlag 0,25 biciklis) volt az átlagos mennyiség, amivel találkoztam. Teljesen elszoktam a városi kerékpáros közlekedéstől. Így az első napokban állandóan olyan érzésem volt, hogy “Úr Isten, mi ez a sok bringás, meg autó, mindjárt nekem jönnek, atya ég, stb.” Persze ez csak pár nap volt, a hét végén már ugyan úgy szlalomoztam a dugóban álló autók között, mint korábban, de azért mégis igen sokkoló élmény volt. Már több mint egy éve élek Leuven-ben, de még mindig elámulok néha hogy mennyi ember jár mindenhova biciklivel :)

A visszaállás nehézségeit növelte, hogy a hét elején egy sürgős megoldandó feladat került az asztalomra, ami eredetileg nagyjából egy órás munkának ígérkezett, de hamar olyan nehézségek kerültek a felszínre, melyeket végül majdnem négy napba tellett 100%-ban megoldanom. Így az első napokban totál rossz hangulatom volt, ami szerdán abban tetőzött, hogy estére már fizikailag is rosszul éreztem magam, és nem is mentem floorball edzésre… Szerencsére aztán ahogy csütörtökön meglett a megoldás, egyből sokkal jobb lett a közérzetem. Ráadásul este a Via Via-ban vacsoráztunk, isteni Lasagne-t ettem, és szuper söröket ittam :) Fokozandó a jókedvemet, pénteken a szokásos szeminárium után odajött hozzám az intézet igazgatója egy kicsit beszélgetni, és elmondta – többek között – hogy nagyon tetszik neki a La Palmá-n készített film (ami a kari PR értekezleten is központi szerepet töltött be), és hogy nagyon hálás hogy így segítek az intézet, a tanszék és a távcső népszerűsítésében :D Szóval végül is nagyon jó újra itthon.

Ha szombat akkor shopping, nincs mese. Igazság szerint hosszas gondolkodás után rászántam magam hogy vegyek egy iPhone 4-est, de természetesen sehol nem lehet kapni, hetente érkezik pár darab, szóval majd próbálkozom még… (Számítottam rá, szóval nem ért meglepetésként.) Azért nem mentem haza üres kézzel :) Főleg a hét eleji rossz élményektől vezéreltetve vettem új lámpákat a biciklimre: előre egy új (meglepően) extra erős LED-vel szerelt Knog Frog Strobe-ot, hátra pedig egy Cateye TL-LD610 került (sajnos utóbbi nem volt feketében). Most olyan brutálisan fényes vagyok, hogy arra nincs szó :) Ezen felül végre vettem egy Lonely Planet Belgium utikönyvet (ugyan már a fél országot kívülről fújom, de ez sosem árt)! Meg persze csokit, de hát az alap. Este DVD-ztem: Leap Year (könnyű röhögős romatikus, a kellemes fajtából, csöpögős befejezéssel) és Invictus (igazán inspiráló film – I am the master of my fate, I am the captain of my soul).

Végül pedig álljon itt a lista a héten megízlelt új sörfajtákról: Leffe Radieuse, Kriek Boon 2009, Mort Subite Kriek, Mort Subite Kriek Xtreme, Lindemans Kriek. (Utóbbiak közül talán a Boon volt a legjobb.) Már csak egy sör áll köztem és a századik belga sör között ;) Hamarosan centenáriumi bejegyzés következik tehát!

Nyári mindennapok

Csak gyorsan valamit az elmúlt időszakról. Mostanában egyszerűen nincs se időm sem energiám blogot írni, annyi minden dolgom és elfoglaltságom van. A Tour után elég nehéz volt visszarázódni a mindennapi életbe, de hát a “felnőttség” már csak munkával jár. Visszasírom én még a nyári szüneteket (bár nem hinném, hogy megérte-e egy két hónapos szünetért egy teljes vizsgaidőszakot végigszenvedni – szóval talán sírni nem fogok). Július 9-e és 12-e között megint tetőzött a forróság, 33,2°C ugyanis itt már a világvége, dolgozni sem igazán lehetett ebben a szaunában. Azon a hétvégén a lakásomban is elviselhetetlen volt az idő, így jéghideg nyári söröket (Hoegaarden Rosée, Hoegaarden Citron) ittam és fél literes jégkrémeket (Ben and Jerry’s “Chunky Monkey” – atyaég, hogy az milyen jó!) ettem. Vasárnap véget ért a foci VB, ráadásul a spanyolok győzelmével, akiknek kezdettől fogva drukkoltam, plusz – részben ennek köszönhetően – második helyen végeztem a belső tippversenyünkben (17 résztvevőből, 110 ponntal, ami csupán nyolccal kevesebb mint a győztes eredménye). Én voltam az egyetlen, aki már a VB előtt azt jósolta (bár ez tiszta tudás volt, kérem szépen, semmi hókuszpókusz), hogy holland-spanyol döntő lesz… Még ugyanazon a hétvégén Elvire kért meg hogy segítsek neki minőségi belga csokikat venni ajándékba – azért amikor már belgák kérnek tanácsot a belga csokival kapcsolatban, az jelent valamit ;) Bár ebben a hónapban alig költöttem csokira, mert a hőség miatt nem nagyon volt hozzá étvágyam, így csak a még Dánia előtt vett fél kilós doboz tartalmát eszegettem szép lassan.

A 12-ei héten 7-ből 5 napon sportoltam valamit (3 kerékpározás, 2 strandröplabda, 1 tollaslabda), és volt olyan nap is, hogy nem is egyszer. Ez az elmúlt hetekben állandóan így volt, nem csoda hogy már most többet költöttem kajára, mint pl. egész februárban. Azt a bazi sok elégetett kalóriát ugyanis pótolni kell valahonnan. Úgy tűnnek el bennem az energiaszeletek, zselék és izotóniás-italok – na meg persze a rendes ételek is – mintha éheztetnének. Mondjuk abból a szempontból jó dolog ez (az olimpiai eszme – gyorsabban, magasabbra, erősebben – megvalósításán túl), hogy így lényegében akár kétnaponta is büntetlenül megehetnék (mert azért ennyire gyakran azért nem teszem) egy teljes bödön jégkrémet anélkül, hogy bármi is meglátszana rajtam. És hát enni azt imádok. Szerdán az év vihara söpört végig az országon, de már a reggeli előrejelzéseken látszott, hogy durva dolgok jönnek délután, így még időben hazazavartam mindenkit (nem viccelek), aki reggel nyitvahagyta az ablakokat… Később sokan megköszönték… Csinos kis felhőcske, nemde?

20100714storm

Volt legalább 5 perc, amikor a harmadik emeletről az esőfüggöny miatt nem látszott a földszint, a szélnyomás pedig a déli oldal összes irodájába benyomta a vizet az ablaküveg és a keret között, szóval volt mit takarítani. És akkor mi még jól jártunk, mert Ciney-ben pl. a fél templomot elvitte egy tornádó… Lefoglaltuk a hamarosan esedékes andorrai nyaraláshoz a repülőjegyeket (meg minden mást is) is, mivel végül is Barcelónában kezdünk két nap városnézéssel, és onnan bérelt kocsival megyünk a miniállamba hegyet mászni. Jó lesz az, már várom. Mondjuk az vicces volt, hogy a keddi megbeszélésen (mivel Steven egy ismerőse jön még velünk, és gondoltuk összeülünk megtárgyalni mi a legjobb választás utazás témakörben)  sikerült egy jó erős sört (Malheur 12 – a szám az alkoholtartalom százalékban!) kifognom (na nem véletlen volt, csak nem gondoltam bele a következményekbe), így a rögtön utána esedékes két órás igen intenzív tollaslabdázás első 15-20 percében nem volt 100%-os a reakcióidőm :)

A hét végén (hohó, még mielőtt elfelejtem, péntek este is volt új sör: Judas – ezzel 76-nál járok) megjelent a Bikemag-on a Tour beszámolóm (a szerkesztőktől pedig kaptam egy halom nagyon pozitív visszajelzést), szóval aki angolul nem tudta elolvasni a korábbi bejegyzéseket, az most megteheti magyarul két részben (1. és 2.). Annak a megírásával kicsit több időt töltöttem, mint most a bloggal, így érthető módon ott azt a látszatot keltem, hogy még tudok az anyanyelvemen is szépen fogalmazni. Mert ez itt már nem nagyon látszik… Szombat késő délután véletlenül megint macskaköves utakra tévedtem a bringával, így kicsit szitkozódtam magamban, hogy a térképen miért nem lehet ezeket pontosan jelölni, de a döcögés ellenére jól éreztem magam, mert nagyon szép környéken – és szép időben – tekertem. Vasárnap az elmúlt hónap megannyi strandröplabdázása után négyen még egy amatőr versenyre is beneveztünk, és a könyvtár előtti téren – a homok, a zene és a pálmák által keltett tengerparti hangulatban – sikerült öt szoros meccset játszanunk, sőt egyszer még nyertünk is! (Merthogy ezt előzetesen azért nem nagyon gondoltam volna…) Ráadásul “Chess Club Heverlee” néven neveztünk (Heverlee-ben van az egyetem, ez Leuven délnyugati része), és akiket megvertünk azok meccs közben azt mondták maguk között, hogy azért sakkozóktól csak nem fognak már kikapni :D

20100718beachwolley

Ma nemzeti ünnep van (a Tour de France-on meg pihenőnap, nehogy véletlenül kényelmesen, otthonról követhessek egy szakaszt), és reggel csak kínkeservesen sikerült felkelnem (pedig mostanában éjfél előtt fekszem és minimum nyolc órát alszom), de azért elmentem az országúti bringával a szokásos 50 km-es edzőtávomra. Aztán ebéd után bejöttem dolgozni egy kicsit (nem élmunkás díjra pályázok, csak a nyaralás előtt szeretnék pár dolgot befejezni), de ahelyett hogy megoldottam volna a betervezett apró problémákat, kitaláltam egy halom új dolgot, amit még ki kéne próbálnom az adatokkal, stb… Egy megválaszolt kérdés minimum két másikat szül. Ez a kutatók sorsa. De legalább írtam blogot :) Legközelebb ilyen valószínűleg csak a nyaralás alatt lesz. Este mozi, az Inception-t nézzük meg, jó lesz. Jövő péntektől lehet Belgiumban iPhone 4-et kapni (persze akkor én már Spanyolországban leszek), de nagyon fáj a fogam egy wattmérőre is… (Igen, én vagyok Mr. Kütyü, a grafikonok királya.) De ez legyen életem legnagyobb problémája :) Szüleim meg lehetnének néha Skype-on is, mert azért gondolok ám rájuk is… Himnusz.

Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):

2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h

Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).

Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.

2010.05.31. – 2010.06.06.

Nincs semmi extra, szóval csak egy gyors bejegyzés. Egész héten gőzerővel dolgoztam, mert pénteken Liège-ben egy kis belső meeting-en be kellett mutatnom a PhD-m témáját illetve az eddigi eredményeimet. Így hétközben nem is igazán történt semmi más, összesen egy esti kebabozás és egy kör a mosodában (végre elkezdtem olvasni az egyik új biciklis könyvet is) szakította meg a monoton munkanapjaimat. A mosodát így is nem tudom hány napig tologattam már… (Ilyenkor ingben megyek dolgozni – ami egyáltalán nem szokásom.) A prezentáció előtt két és fél órát aludtam, de állítólag jól sikerült. (Szerintem lehetett volna kicsit jobb is – jó, maximalista vagyok, és akkor mi van? -, de ha mások meg voltak elégedve, akkor minden oké.) Szombaton, 10 óra alvás után egy rövidke 100 km-es bringázást terveztem, de az utolsó harmad elég rosszra sikerült, mert 1) meleg volt, 2) aszfaltozottnak jelölt utak katasztófálisan göröngyösek (komplett gyökérrendszerek keresztül kasul az út alatt, jó is az…) és/vagy aszfaltozattlanok voltak, 3) Brüsszelben útfelújítások miatt eltévedtem, és vagy fél órát bolyongtam mire megtaláltam merre tovább, 4) a végére elfogyott a vizem és kiszáradtam, szóval kész szenvedés volt hazaérni… Részletek ide kattintva. Ezek után nem sok kedvem van új útvonalakkal kísérletezni, megmaradok inkább a jól bevált aszfaltcsíkok mellett… (És Brüsszel közelébe sem megyek, mert az a hely egy katasztrófa.) Azért volt egy pozitívuma is a napnak, kipróbáltam az Isostar zöldalmás energiazseléjét, és hát nagyon jó. Ugyan hasonlóan durván édes, mint az energiaszeletek, de legalább nem kell megrágni és nem száraz. Ráadásul nagyjából egy árban vannak. Este Nadia születésnapját (és második diplomamunkájának befejezését) ünnepeltük, pizzával, sörrel és fehércsokis őszibarackos tortával :) Ha már sörök, akkor gyűjteményem két új taggal bővült: Kasteel Rouge (isteni cseresznyés sör, de azt hiszem a Kasteel márkának egy külön bejegyzést kell szentelnem) és Kasteel Triple. 70-nál járok, csak úgy mellékesen. Vasárnap két órán keresztül bicikliket suvickoltam (az országúti bringa megint teljesen fehér, tiszta és frissen olajozott a lánc, az egysebességesről meg lemostam a téli mocsok utolsó nyomait is – végül is már június van, vagy mi a szösz…), aztán takarítottam (fel is mostam ám), majd este voltam strandröplabdázni (igazi homokban, ugyan nem strandon, de azért nagyon jó volt). Sajos a floorball edzés így kiment a fejemből, de hát úgyis vége van már a szezonnak, nem halok bele, hogy egyszer kimaradt. Eleget edzem én így is :) Kár, hogy holnap már megint hétfő van…

Oh, és felkerült egy fotó a két héttel ezelőtti bejegyzéshez, amin éppen felfelé kűzdök az utolsó hegyre :)

Hogy lesz 120 km-ből 144 km (egy igen aktív hét margójára)

Újabb elmaradásomat pótlandó az április 12-ei hétről lesz szó. Túlságosan nem húznám a szót, kedden és csütörtökön a szokásos Leuven – Mechelen – Leuven távot hajtottam bele az országúti bringába, szerdán este extra floorball edzés volt, pénteken falmászás (utána pedig isteni gofri és Kasteel bruin sör), vasárnap pedig az előző bejegyzésben már megénekelt gyászos kimenetelű mérkőzés. Amiről többet szeretnék mesélni, az a szombat.

Lévén isteni idő ígérkezett (most tapossuk a harmadik csapadékmentes hetet, és mostanában már többször ebédelünk kint, mint bent), és az új bringával még nem voltam hosszabb (azaz 100 km feletti) távon, így egy kényelmes – nézelődős, nem edzés szintű – tempójú 120 km-es kört terveztem a délutánra. Mivel az utolsó kb. 30 km-t leszámítva nem ismertem az útvonalat, így szépen felírtam a biciklis úthálózat követendő csomópontjainak számát egy karton csokipapír hátuljára, és a szokásos cuccokkal együtt betettem a kerékpáros mezem egyik hátsó zsebébe. Ebéd után fél háromkor indultam el (napnyugta csak fél kilenckor, és hát hat óra 120 km-re még triciklivel is elég lenne).


Ekkor még nem tudtam, hogy ez nem egészen az én napom lesz… Ugyanis nem sokkal Leuven határának hátam mögött hagyása után, Aarschot felé haladva vettem észre, hogy elhagytam a tájékozódáshoz szükséges papírfecnimet… Fogalmam nincsen hogy miként, elég nehezen tudom elképzelni hogy kifújta a menetszél a zsebemből, de mégis csak ez tűnik az egyetlen reális magyarázatnak. Szóval innentől az emlékeimre kellett hagyatkoznom, ugyanis visszafordulni semmi kedvem nem volt, ahhoz már túlságosan is beleéltem magam az aznapi útvonalba. Térkép csak a mobilomon volt (az is csak autós, természetesen), de térképes GPS nem volt nálam, csak GPS-es biciklióra, térkép nelkül… (Tudom, én vagyok Mr. Kütyü…) Szerencsére elég jól emlékeztem az útvonalra, így eleinte ezzel nem volt probléma. Aarschot-ig elég rossz bicikliút vitt (tessék már elfelejteni azt, hogy a bicikliutat díszburkolatból meg viacolor-ból rakjuk ki, mert az baromira dö-ö-ö-cc-ö-ö-ö-ggg, és az sem nekem, sem a biciklinek nem tesz jót), onnan viszont végig kifogástalan aszfaltcsík fogadott. Herentals-ig nagyjából nyíl egyenes út vitt, lévén itt egy régi vasútvonal töltését alakították bicikliúttá – néhol még a régi állomásépületek is megvoltak, lakóépületté alakítva. Baromi jó volt, a kereszteződések előtti lassítokat leszámítva (bár ezek igen hasznosak). Aztán ennek a szakasznak a végén kavartam egy kicsit, mert olyan emlékeim voltak, hogy nyugat felé kéne menni, az út meg csak keletnek kanyarodott, amit én nem igazán akartam elhinni. Hiba volt. Kerengtem egy kicsit, aztán egy buszmegállóban kifüggesztett térkép alapján csak eljutottam a csatorna partján nyugatnak induló bicikliútra. Tükörsima aszfalton, enyhe hátszélben erőlködés nélkül (pulzus országúti bringázás során nem igazán látott mélységekben) 30 km/h feletti tempóban suhantam, és tudtam, hogy lesz egy pont, ahol majd délnyugat felé le kell kanyarodnom egy másik, kisebb csatorna partjára. Ez a pont viszont az Istennek sem akart eljönni. Ami egy idő után (számos velem párhuzamosan haladó hatalmas uszály lehagyását követően) kezdett picikét gyanús lenni. Ráadásul egy ideig azt hittem, hogy már elkanyarodtam a kellő irányba, de aztán sehogy sem tudtam megmagyarázni, hogy a Nap miért rossz irányban látszik az égen – ha csak azzal nem, hogy én megyek rossz irányba. Így amint megláttam egy beazonosítható tereptárgyat (Wijnegem feliratú hajózási tábla a csatorna túlpartján), megálltam, és a mobilomon elég gyorsan be is azonosítottam hogy hol vagyok. Gondolom, hogy az iménti felvezetés után nem lesz meglepő, hogy baromira rossz helyen voltam :D Még húsz perc, és Antwerpen központjában csaptam volna arcon magam (facepalm). Nem volt mit tenni, autóutakon nem akartam keresztbe kasul délnek eredni, így szépen visszatekertem egy tetemes szakaszon, mire megtaláltam hogy hol is kellett volna lefordulnom… (Itt már kezdtem érezni, hogy nem lesz olyan laza az a napnyugtára való hazaérkezés…) Lier-ig aztán nem volt semmi különösebb esemény, azt leszámítva, hogy 35-45 km/órával téptünk egy szakaszon egy velem kb. egyidős sráccal, aztán mivel nekem még haza is kellett tekernem, hagytam ellépni, és visszavettem a tempóból. Lier körül aztán megint jött a szívás, mert elnéztem egy csomópontot, és a csatornák rossz oldalán kötöttem ki, így kétszer is elfogyott alólam az út, mire megtaláltam a helyes irányt (ez a térképre nagyítva gyönyörűen látszik). Innen – részben a duffel-i kerékpáros térképnek köszönhetően – már sima utam volt, ráadásul Mechelen-től már csukott szemmel is bármikor hazatekertem volna. Egyébként tényleg gyönyörű idő volt, a friss tavaszi zöld és a mélykék ég kontrasztja csak szebb lett ahogy az estéhez közeledve egyre sárgább, melegebb fénye lett a Napnak. Az izlandi vulkánnak köszönhetően pedig még egy kondenzcsík sem volt az égen, ami itt ilyen időjárási körülmények között igencsak ritkaságszámba megy. Szóval kalandos nap volt, de mindennel együtt igen élvezetes :) Mondjuk a sokadik energiaszelet szokás szerint már elég gusztustalanul édesnek érződött, de hát energiabevitelre szükség van… :D