Azok után, hogy a nap folyamán 35°C is volt árnyékban, és a szobámban a 30,5°C-ot is elérte a hőmérséklet, elmúlt órákban hihetetlen vihar vonult át rajtunk – és nem mellesleg a fél országon, ráadásul nem is akar megállni, megy tovább a másik felére. Most töltöm fel a képeket a fényképezőgépről… Ilyet még nem, vagy csak nagyon keveset éltem át. (Az animáción világidő szerepel, ehhez 2 órát hozzá kell adni, hogy megkapjuk a mi időnket! – frissítés: sikeresen elrontottam az utolsó 3 képkocka feliratozását, úgyhogy azokat ki is töröltem… így nem látszik, ahogy továbbmegy a rendszer keletre… sajnos…) Lehetett látni, ahogy jön északnyugat felől, a jellegzetes peremfelhő nagy sebességgel haladt át a ház felett (kép a kattintás után), és közben megérkezett az erős kifutószél is. Na én ekkor jöttem be, mert a szomszédban gyanúsan elkezdett hajladozni az egyetlen meghagyott fenyő… Éjszakai – de tényleg, nem láttam villany nélkül – sötétség lett, kavarogtak és örvénylettek a felhők, majd a süvítő szélben elkezdett szakadni az eső, majd a jég is – idén már negyedszer… Képek és folytatás a kattintás után!

Maga a jég nem volt akkora, mint a múltkor, de szép darabok voltak, és nagyon hangosan verte a tetőt meg az ablakokat – na ekkor egy kicsit azért féltem is. A laptopot ki is kapcsoltam, pedig mivel túlfeszültség védett dugaszba van dugva, elvileg nem is lehetett volna baja… Süvített a szél, és az utcai lámpa fényében lehetett látni, hogy néha megállnak az esőcseppek a levegőben, mert épp úgy kavarog velük a szél. Egy ideig nyugat felé semmit nem lehetett látni. Félelmetes volt.

Aztán lassan elvonult kelet felé, de még nagyon sokáig villámlott – fotóztam is, de villám nem nagyon sikerült. Most egy fél órája megérkezett a második hullám, hatalmasakat dörög és villámlik, de most már nem fotózok. Nem semmi nap volt a mai… Ilyen szép volt, amikor már ment el, és a fények megvilágították a felhőket: