Az a CSOKI. Egyértelműen, így nagybetűkkel… Mondjuk most azért már spórolok, de mivel nem lehet folyton csak KitKat-et enni – ugyan szerintem az egyik legjobb kommersz csoki (a ChunKy) -, ma gondoltam megkóstolok egy új ízt a Galler kínálatából (és most vettem másfajta felvágottat is, nem csak mindig ugyanazt eszem ám – na jó, mostantól igyekszem nem ugyanazt enni). Hát lássuk:

Galler Mandarine Napoléon

Már írtam két ilyen márkájú csokiról, úgyhogy a csomagolást nem is firtatnám, térjünk egyből inkább a lényegre! Gondolom mindenki ismeri az olyan töltött csokikat, amik jól tele vannak nyomva kicsit kemény és brutálisan édes, fogbaragadó krémmel (utána persze szomjúságérzet, miegymás)… Na ez a csoki nem ilyen. Nagyon nem. Azt hiszem kezdek Galler-párti lenni. Eddig majdnem mindegyik csokijuk különleges volt, más mint amire vártam, vagy mint amit a hasonló ízvilágú szeletek után képzelni mertem volna. Szóval ennek a rúdnak az a különlegessége, hogy nem krémmel van töltve, nem is azzal a kicsit száraz, enyhén morzsolódó töltelékkel, hanem habbal! Sajnos a külső tejcsokoládé (30%-os) borítás képes úgy széttörni, hogy közben elváljon a habtól, de ilyen állagkülönbségekkel (egy csokin belül) ezt máshogy nem lehetett megoldani – nézzük el nekik. A habban, ami egyébként közel fehér színű és vaníliás ízű, ott lebegnek a mandarindarabok – nem is kis számban. Olyan könnyű ez a csokoládé, annyira lágy, hogy kár hogy már meg is ettem :-)

Értékelés: 5 (jeles)
Ár: 1.49 € / 100g

Egyébként a csokiról jut eszembe, hogy elfelejtettem elmesélni valamit az első nappal kapcsolatban. Benn ülök a gépteremben, dolgozok ezerrel a beadandómon, előttem pont egy fehércsokis, kókuszos Galler szelet hever félig elfogyasztva, amikor bejön Dr. Pierre és egy 500g-os Leonidas dobozból kínál körbe minket (mert még a holland srác is ott volt rajtam kívül). Amikor udvariasan elutasítom, igen csodálkozva néz rám, és megjegyzi, hogy nem tudom mit hagyok ki. Aztán már elindul vissza az ajtó felé, amikor észreveszi előttem a Galler csokit, és (az arckifejezését látni kellett volna) azt mondja, hogy akkor ő most visszaszívná az előző kijelentését :-D Volt nagy jókedv mindkét félről.

Egyébként (hihetetlen milyen sokszor használom ezt a szót, nem tudom feltűnt-e már valakinek) tanulni hihetetlenül nincs kedvem, úgy érzem még nem is nagyon kéne, mert csak 24-én lesz a vizsga (Milky Way Galaxy – az ELTE Galaktikus csillagászat c. kurzusának felel meg, nehézségben is…), van könyvem, amiből a tanár alfejezetekre (!) bontva megjelölte, hogy mit olvassunk el, és még azt is mondta, hogy tudni viszont csak azt kell, ami a diákon is fenn volt (amiket természetesen hiánytalanul letölthettünk az e-learning felületről). Viszont nem tudom miért, de hatalmas alkotási vágy van bennem, amivel nem nagyon tudok semmit sem kezdeni, pedig már a kéktúrás oldalon is mindent kijavítottam, amit lehetett… Persze ezek olyan apróságok, amiket más soha nem vesz észre, csak magamnak okoznak örömet :-( Flórának itt is gratulálok az 5-ös vizsgájához! Egyébként meg ez az ALMA egy nagyon jó hely (és amíg elmegyek oda legalább kicsit ki is mozdulok). Vacsorára is ennék változatosabb dolgokat, de olyan drágák a saláták, hogy az nem igaz… Botrány. Nem tudom otthon is ez van, csak nem járok eleget boltba?