Jó lenne, ha bizonyos pillanatok örökké tartanának, míg mások, melyek örökkévalóságnak érződnek, egy pillanat alatt tovatűnnének. Azt hiszem, akkor egy ölelésben megállítanám az idő múlását, és nem is engedném tovább, míg el nem múlik az örökkévalóság…
Hát ez nagyon költőire sikerült. Nem is tudom, ki ihlette….
Sajnos én tudom. Legalábbis a bejegyzést olvasva sajnos.
Nekem sem voltak kétségeim. De itt az idő, túl kell lépni a múlton, és tenni valamit a jövő érdekében. Persze, tudom, mi (felnőttek) mindig olyan okosakat tudunk mondani, de mi már tudjuk, hogy nincs mese, a dolgok maguktól nem változnak meg, nekünk kell változtatnunk. Ehhez persze tudnunk kell, mit is akarunk. Ez pedig nem az álmok kergetése. Le kell szállni a valóság talajára, és fejben is fel kell nőni végre. Mire vársz? (Néha az öcsédet is meghallhatnád! Nem mindig rossz tanács az, amit ő ad. Csak ne azt figyeld, hogy mondja, hanem azt, hogy mit mond!)