Múlt vasárnaptól tegnapig tartott a floorballos edzőtábor Nagybajomban. A csapat minden korosztálya képviseltette magát, így több mint 50-en izzadtunk minden nap. Már vasárnap délután megkezdődött az érdemi munka, mely a tábor teljes időtartama alatt három helyszínen zajlott. A “vezetőség” négy csoporta osztotta a társaságot, így valaki mindig pihent, míg a maradék három osztozott a betonos pálya (egy az egy elleni, kettő az egy elleni, kettő a kettő elleni játék valamint lövőedzés), a füves pálya (futás és koordinációs feladatok) és a terem között (rendes játék, figurák, labdás gyakorlatok).

Egy normális nap a következő volt: ébresztő 6:30-kor, majd futóedzés 7:00-től (100 m-en mindenkit verek), ezután reggeli, majd jöhetett a délelőtti edzés. Ez a nagyoknak (OB I-es csapat) pihenéssel kezdődött, majd 10:15-től betonos, 11:15-től füves pályás, és végül 12:15-től termi edzésmunkát jelentett. Ebéd 13:30-kor. Délután ugyanez a kör ismétlődött meg, azaz egy nap hét darab háromnegyed órás edzésünk volt. A szabadidőt napközben pihenéssel (alvás) töltöttük, estére maximum egy-egy póker-játszmára maradt erőnk, és általában éjfél körül már le is feküdtünk.

Bár vasárnap még csak délután voltak edzések, az életkedvem elég hamar elment. Az államvizsga után hiányzott a semmittevés, és az egy hónapos kihagyás után gyatrán ment a játék is. Szerencsére másnapra elmúlt ez a rossz érzés :) Speciális nap volt a szerdai, mert aznap a délelőtti edzések helyett egy közeli szarvasparkba látogattunk el, ahol traktor vontatta szekérről tekinthettük meg a nagyvadakat. Ugyan láttam én már sok szarvast a túrázásaim során, egész közelről is, de ennyit egy helyen még nem. No meg a simogatóban közvetlen testközelből is meglehetett nézni őket! Csütörtök és péntek délután edzőmeccsek voltak (OB I az OB II ellen), előbbin nem játszottam, mert a térdem teljesen kikészült az előző napok terhelésétől, pénteken viszont már 100%-osan széthajtottam magam. Mindkét napon volt éjszakai floorball is, előbbin nemhivatalos, utóbbin hivatalos táborzáró őrület, melyen 15-15 lett a végeredmény, és a két véletlenszerűen (mindenki bedobta az ütőjét középre, és Csövivel felváltva csukott szemmel húztunk) összeállított csapat közül az egyiknek én voltam a csapatkapitánya (bár játszani nem játszottam, csak az edzői szerepben kiabáltam kifulladásig). Csütörtök este volt még díjátadás, amin elismerték az év játékosait, én pedig kaptam egy aláírt csapatképet és egy hasonlóan dedikált 2-es számú mezt – minden nagyon nagyon jól esett. Valamelyik nap volt tábori avatás is, melyen a most először edzőtáborozóknak mókás feladatokat kellett elvégezniük, hogy kiérdemeljék a tábori jelvényt – nekem Krisztiánnal kellett tangóznom, és meg kell mondanom, hogy hatalmas sikert arattunk :D Szombat délelőtt még elkészültek a közelgő prágai kupára a hivatalos csapatképek, majd ebéd után elindultunk haza.

Összességében nagyon jó edzőtábor volt, jól összeállított programmal (szerdára már mindenki rendesen el volt készülve az erejével), sok és változatos edzéssel, nagyon jó infrastruktúrával, és kis kiegészítéssel megfelelő ellátással. Jobb csapat pedig nincs, mint a Diamonds! Kívánom, hogy jövőre még több korosztály bajnok legyen mint idén, és hogy az OB I bajnokai is mi/ők legyenek. Hajrá Diamonds!