Hétfőn, miután napközben megvolt az első holland nyelvórám, este bevásároltam és megvacsoráztam, majd kihasználva, hogy végre felszáradtak az utcák, elmentem tekerni egyet. (Zárójeles megjegyzés, hogy a bejegyzés írása közben – az edzés utáni frissítő zuhany után, miközben szól a Crossing the Rubicon c. album a The Sounds-től – igen nagy önuralmat kell gyakorolnom hogy ne egyek a karnyújtásnyira található nagy tál színes m&m-ből…) Az edzés abból a szempontból volt különleges, hogy nagy része (a 37-ből pontosan 32 km) ugyanazon az 1,6 km-es szakaszon zajlott a csatorna partján futó szinte kifogástalan minőségű aszfaltcsíkon.

Azaz otthonról odatekertem a csatorna végére, és elhatároztam, hogy akkor most innen 10 oda-vissza, megállás nélkül, 30 km/órás tempóval. És lőn. Nagyjából valahol 5°C és 7°C között volt a hőmérséklet, továbbra is egy réteg biciklis “űrruha”, és semmi más. Csak a lábujjaim fagytak le a végére :) (Utána a meleg zuhany mint ezer kés…) Egyébként ez a típusú edzés több szempontból is előnyös: 1) sík és ki van világítva, 2) bármi történik maximum 4 km-t kell mennem hazáig (defekt, leszakad az ég, elém ugrik egy lúd – nem is hinnétek ennek milyen nagy esélye van itt…) és 3) tényleg nagyon jó az út. Azért nem csinálnám minden nap, de most jó volt, kellett. Oh ja, és azt nagyon bírtam, amikor az utolsó 1,6 km-en kicsit megnyomtam, 36 km/órával jöttem szépen stabilan (ez egy egysebességes bringa, ne tessék elfelejteni, ehhez a sebességhez az én áttételemmel – 48/18 – már teperni kell rendesen), és egy autó végig jött mellettem az én tempómban ;)