Múlt héten beköszöntött az igazi tél Belgiumban. Különleges volt abból a szempontból, hogy a megszokott enyhe, óceáni éghajlatnak megfelelő helyett igazi fagyos, kontinentális időjárás szakadt ránk az ünnepek előtti hétre. A keddi és szerdai deres reggel után csütörtökön megérkezett a hó is. Délelőtt az egész intézet figyelte, ahogy az elsó fehér pelyhek megjelentek, majd egyre sűrüsödő havazás vette kezdetét. Estére az első 5 centi megbénította a város közlekedését. Belgiumban szemmel láthatóan nem fordítanak akkora figyelmet a téli gumik promótálására, mint odahaza, mivel 10 autósból 9 képtelen volt normálisan haladni. A kampusz közelében levő kisebb emelkedő lekűzdhetetlen akadálynak bizonyult legtöbbjük számára. Kivülállóként igazán felüdítő látványt jelentett a szenvedő autósok dugóvá formálódó sora. Mindez úgy válik igazán érdekessé, ha hozzávesszük, hogy biciklivel kényelmesen (na jó, szóval kellő odafigyeléssel) el tudtunk menni mellettük. Egyébként gyönyörű volt a táj, a kampuszt és a várost összekötő, parkokon keresztül vezető utakat csillogó friss hó fedte.
De a közlekedés megbolondult. Péntek reggelre több mint 10 centisre hízott a hótakaró, kiderült az ég, és kristálytiszta, mélykék, fogcsikorgató idő fogadta a szemeszter utolsó napjára igyekvő diákokat. Ilyen körülmények között persze nem tudtam fényképezőgép nélkül elindulni, így a szokásos negyed órás út másfél órássá terebélyesedett… Ugyan az elmúlt tél is kivételes havat és hideget hozott Flandriába, de a belga kollégák állítása szerint ilyen, mint a mostani, emberemlékezet óta nem volt.
Így talán érthető, hogy annak ellenére, hogy a témavezetőmmel megbeszélésem lett volna (valószínűleg 10-től, bár ezt nem rögzítettük – csak hát a szokás hatalma), képtelen voltam a hófedte kastélyparktól elszakadni (lásd az alábbi panorámát – kattintásra hatalmas méretben is).
De mivel mindenki tudja, hogy ilyen vagyok, és hogy ilyen hó valószínűleg nem lesz mégegy a PhD-m alatt, semmi gond nem volt belőle – a témavezetőmnek úgyis volt dolga mással is… Meg van még sok kép itten.
De az igazi, nagybetűs tél szombaton mutatta meg az erejét. A péntekihez hasonló tiszta idő -13°C-os reggellel párosult (természetesen rekord), és a hőmérő higanyszála nepközben sem emelkedett -9°C fölé. Ó, és múltkor tévedtem, csak a legnagyobb utakról takarították el a havat, a bicikliutak, vagy pl. a saját utcám napokig tiszta hó (majd jég) volt… Mondjuk ez talán érthető egy olyan országban, ahol tízévente esik megmaradó hó… Na de vissza a szombathoz. A hideg ellenére állványt és kamerát ragadtam, hogy csináljak pár felvételt a kastélyról. Időm persze még nem volt egy normális kisfilm összevágására, de amint lesz, be fogok számolni róla. Annyira hideg volt, hogy a síelős aláöltözék ellenére két és fél óra után haza kellett mennem. Normálisabb emberek aznap ki sem dugták az orrukat.
Vasárnap reggel klasszikus hóviharra ébredtem. Kavargott a hó az ablakom előtt, a szemközti háztetőkön pedig hódűnéket formált a szél… A közlekedési helyzetről csak annyit, hogy az országban 500 km-nyi dugó alakult ki az utakon, a brüsszeli repteret pedig reggeltől délután négyig teljesen bezárták… Délutánra elcsendesedett az idő, így Nadia és Pieter társaságában kisebb sétát tettünk az akkorra 15-20 cm-esre hízott hóban. Képek itt.
Most először jártam a kampusztól délnyugatra levő erdőben, de gyönyörű volt. Persze ekkora hóban minden az volt. Még a város is, mivel hókotrók nem jártak, az emberek inkább otthon maradtak, így még minden fehér volt, nem az a tipikus szürke, sós latyak. Viszont ahogy haladt előre az idő, úgy fagyott le egyre jobban minden út, ahogy a korábban lehullott hó összetömörödtt a forgalom súlya alatt. Így a vasárnapig még a “fun” kategóriába eső hóban biciklizés egyre inkább jég-rodeóvá változott. Konkrétan nekem még ez is egyfajta szórakozást jelentett, de meg tudom érteni, hogy mások már a fenébe kívánták az egészet. Animáció az elmúlt 10 nap műholdképeiből alant (credit: NASA/GSFC, MODIS Rapid Response).
Aztán – mivel a csodák nem tartanak örökké – a hét elején a hőmérséklet lassan visszatalált a normális tartományba, a hétfői póker-est végén, hajnali fél háromkor undorító havasesőben tekertem haza. Ezt az időt már nem szeretem. Minden kereszteződés maga a a katasztrófa a szürke latyakot keresztbe-kasul átszelő keréknyomokkal, tócsákkal, csúszkálással és minden óvatosság ellenére csutakos nadrágszárra. De múlt csütörtöktől vasárnapig végre kaptam egy adag igazi telet, olyat, amilyet már nagyon régen szerettem volna. Természetesen van egy halom kép a flickr-en is :) Ráadásul ezt a bejegyzést a repülőn írom (életem első Starbucks kávéja után), a Nap első sugarai által narancsosra fodrozott felhőtenger felett… 40 perc múlva landolunk. (Internet nincs a gépen :D)