Gyűrűs napfogyatkozás expedíció 2005 - Spanyolország

2005. szeptember 30. - október 3. - október 7.

Hazafelé sikerült az ablakból lefotózni a már a korábbiakban bemutatott községtáblát - sajnos nem tudtunk a mögöttünk jövők miatt túlságosan lelassítani, így annak ellenére, hogy az erről a témáról készült képek között ez a legjobb, még ez is bemozdult, és nem is tökéletesen éles... Valencia előtt még majdnem meggyűlt a bajunk a kisbusszal, ugyanis csak azt vettük észre, hogy a dízelolaj-mutató a nullán fekszik... Szerencsére kisebb riadalom után a legközelebbi benzinkutat még elértük, ráadásul ugyanott találtunk egy egész nap nyitva tartó éttermet is, ahol meg tudtunk ebédelni! Igazi meleg kaja a túra során először! Persze a rendelés sem volt egyszerű, ugyanis a pincérek csak spanyolul, illetve románul és oroszul tudtak... Itt jött Riss Józsi, aki felhívta kolozsvári ismerősét, és így "tolmács" segítségével sikerült ételhez jutnunk - ami annak ellenére, hogy ez csak egy benzinkút melletti kis vacak volt, nagyon finom és bőséges volt.

Valenciánál megtörtént navigátorságom első kis bakija, ugyanis a körgyűrűre rávezető leágazás egyszerűen nem volt jelölve, és 100m-el a lehajtó előtt már nem akartam a szívbajt hozni a sofőrre a jobbra!!! most!!! kiáltásokkal, így inkább nem is szóltam, majd nyugodtan közöltem a többiekkel, hogy most a közakaratnak engedve városnézés lesz :-) Ennek többen örültek is... Végre láttunk egy spanyol várost, megtapasztalhattuk a vezetési szokásaikat, hogy index nélkül vágnak át három-négy sávot, viszont dudaszót sem lehetett hallani. A városból kijutni is nehézkes volt, össze vissza mentek a táblák, de eddigre már megszoktam a "táblapolitikájukat"... Velem nem tudtak kiszúrni :-)

A kisbuszban eközben az információs társadalom példája mutatta meg magát, ugyanis a középső sorban ülő három emberke előtt laptop volt... Megnéztük az előzetesen megmutatható képeket, videókat, én is megmutattam a kis LCD-kijelzőn a fotókat - mindenki örömére, Tepi pedig retorziókat helyezett kilátásba, ha azonnal nem dolgozom fel az összeset :-) Szóval jól elvoltunk, mindenki nagyon elégedett volt a fogyatkozással. Nagy nehézségek árán sikerült megtalálnunk az aznap esti kempinget, ugyanis először egy olyanhoz mentünk, mely a könyv szerint nyitva kellett volna legyen, gyakorlatilag azonban zárva volt, de útbaigazítást kaptunk egy másikhoz, ahol az elmúlt napok után királyi körülmények fogadtak minket. Ez volt a Park Vilanova kemping Vilanova i la Geltrú-ban Barcelona és Tarragona között félúton.

Jó kis hely volt ez is, végre tudtunk rendesen zuhanyozni, főzőcskézni, enni, aludni... Kész felüdülés volt az az éjszaka. Másnap reggel (október 4. - csak a rend kedvéért) gyors összepakolás után bementünk a kisvárosba, bevásároltunk, majd lementünk a tengerpartra fürdeni, ugyanis igen meleg volt, és sokak kívánsága volt a tengerben való megmártózás. Én nem csobbantam, ugyanis nem lehetett tudni, mikor tudunk legközelebb zuhanyozni, és nem akartam a hátralévő napokat sósan eltölteni. A tenger egyébként nagyon szép volt, hosszan húzódott a homokos part, mely fölött sziklákon kisebb házak álltak, jellegzetes helyi növények virágoztak, és mindemellett igen kellemes szellő fújdogált. Az ég még itt is hihetetlenül kék volt, az átlátszóság mindenképpen 5-öst kapott volna, ha osztályozni akartuk volna... Kihasználtam ezt az időt némi kis sétálásra, közben pedig rögzítettem az mp3-felvevővel az addigi élményeinket...

Itt északi irányba már megláttuk egy közeledő felhősáv végét, de reménykedtünk, hogy a Pic du Midi de Bigorre környékén másnap még jó időnk lehet. Barcelona kikerülése a tucatnyi autópályával nem volt könnyű navigátori feladat, főleg az zavart nagyon, hogy az autópályák egymás mellett haladtak, és némelyik tábláról nem igazán derült ki elsőre, hogy melyikre vonatkozik... Szerencsére eltévedés nélkül sikerült feljutni a C14-es autópályára, majd Montserrat (ez a kép nem nagyítható rákattintással) autópálya-pihenőből való megcsodálása után folytattuk utunkat északnak, Andorra irányába a 16-os úton.

Sajnos egyre inkább beértünk a front felhőzete alá, így világossá vált, hogy a "legnagyobb kisországban" nem lesz napos időnk. Mindez nem szegte kedvünket, haladtunk tovább, közben néha a GPS-t is bekapcsoltam, hogy megtudjuk milyen magasan vezet az utunk... Berga után elhaladtunk egy hatalmas, hosszú mesterséges tó mellett, melynek nagyon érdekes színű volt a medre azokon a helyeken, melyeket most nem borított víz. Végig meredek sziklák közt haladtunk, majd a 16-os út végén egy hosszú alagút után rákanyarodtunk az N260-as útra (itt egy kicsit szusszantunk, és a 4-ei újságok címlapját fotóztuk, valamint megcsodáltuk a néha előbukkanó távolu havas hegycsúcsokat), mely már gyönyörű pireneusi hegyi falvak között vezetett, végül pedig La Seu d'Urgel-ben jobbra tértünk az N145-ösön Andorra felé. A határon nem volt senki, mármint határőr... Az ország egy az ebből az irányból folyamatosan emelkedő völgy (800 alatt kezdődik, másnap megtudtuk meddig tart...), melyet 2500-3000m magas hegyek öveznek - gyönyörű szép, sajnos a felhők miatt sokat nem láttunk. Itt fő célunk a tankolás (más országok árainak 2/3-3/4-éért) és a városnézés volt. A fővárost nem vettük észre, a térképen már az eggyel utána levő kis falut tudtuk csak azonosítani - lényegében egybeérnek a települések. Végül a második legnagyobb településen, Canillo-ban találtunk nagyon jó áron szinte már luxus-szállást - volt két fürdőszobánk, és még mikrónk is (az áramszünet után), valamint az erkély a főutcára nyílt!

Mindezek mellett kaptunk 10% kedvezményt a közeli étteremben, ahol aznap este szinte csak mi voltunk, pedig igen puccos helynek tűnt. A berendezés nagyon hangulatos, modern és egyszerű volt, a színes mécsesek kellemes hangulatot sugároztak, és az egyetlen negatívum lassú kiszolgálás mellett mindenért kárpótolt a bőséges, ízletes ételáradat, a mennyei specialitások és gyümölcsborok... Elég annyit mondanom, hogy az eredetileg eltervezett desszert a gigászi salátatál és a sajtos, szalonnás, hagymás, krumplis egyveleg után már nem következett be :-)

Aznap este még a közeli jégcsarnok ingyenes wifi-lehetőségét kihasználva sikeresen felküldtünk pár képet, letöltöttünk egy RAW-feldolgozó programot és megnéztük a leveleinket, valamint a Csillagparty-t is meglátogattuk, majd nyugovóra tértünk...

Előző oldal - Következő oldal

© Copyright Pápics Péter István 2005.