|
|
|
Gyűrűs napfogyatkozás expedíció 2005 - Spanyolország 2005. szeptember 30. - október 3. - október 7. Október 6-án reggel nem sikerült túlságosan időben elindulnunk, Pircsi gyűrűjét is sikerült elcsomagolni az egyik sátorba, úgyhogy azt is meg kellett keresni, de szerencsére minden meglett, és utólag ezeken a bosszúságokon is tudtunk nevetni. A már ismert autópályákon döngettünk Nizza felé, ahova (a csillagvizsgálóba) még előző nap írtunk egy e-mailt, hogy lehetséges-e, hogy látogatási időn kívül (ami csak szerdát és szombatot foglalja magába) fogadjanak minket... Erre persze válasz nem érkezett, de bíztunk abban, hogy ha be nem is mehetünk, az épületet legalább kívülről megnézhetjük. A csillagvizsgáló megtalálása sem volt egy egyszerű feladat, pedig szinte az egész városból jól látható dombtetőn helyezkedik el... A koordinátáit betöltve a GPS-be így próbáltunk minél közelebb kerülni, de csak sokadszori kérdezésre kaptunk használható útbaigazítást, kitáblázva pedig lényegében csupán egy utcával az egész intézmény előtt van. Azért a keresgélés közben találtunk egy szép kilátóhelyet, végighajtottunk a tengerparti sétányon, megnéztük a kikötőt, úgyhogy legalább ezt a várost is láttuk kicsit közelebbről.
Végül sikerült felkapaszkodnunk az obszervatórium
kerítéséig, pontosabban a bejáratig, és megpróbáltunk betelefonálni a
személyzeti telefonon. Természetesen ezt senki nem vette fel. Ez után a kifele
szállingózó PhD diákokat próbáltuk megkérni, hogy valahogy juttassanak be
minket Gyönyörű tengerparti úton haladtunk, a nyugati horizont felett a Hold sarlója játszott bújócskát a felhőkkel, látszott a Vénusz, valamint dél felé a tenger fölött zivatarok villámlását lehetett látni. Monaco-ban, Monte-Carlo-ban végighajtottunk az utcákon (némi F1-es érzéssel fűszerezve), majd hosszas keresgélés után találtunk egy megfelelő, fotózásra alkalmas helyet, ahol megálltunk egyet szusszanni és exponálni. Szép volt a kivilágított város.
Innentől hazáig váltott vezetéssel megállás nélkül haladtunk, csak a szükségletek intézése tarthatott vissza kisebb időkre utunk végcéljától... Olaszországban még egy pizzaszeletet is bedobtunk az egyik benzinkútnál, ami annak ellenére, hogy saláta meg innivaló is volt hozzá, olcsóbb volt, mint a franciáknál egy szendvics... Nehéz volt az éjszakát átnavigálnom, egyszer Génova előtt egy pillanatra el is szundítottam, leesett a szemüvegem, és amikor talán öt perc múlva felébredtem, egyből láttam, hogy jön valami nagy zöld tábla, de sehogy sem tudtam elolvasni, hogy mi van ráírva, a szemüvegemet pedig csak későn találtam meg, így bementünk a városba... Itt kicsit bolyongtunk, majd visszamentünk az autópályára, ahol kiderült, hogy azért nem is tudtunk jó felé menni, mert azt a sztrádát, ahol Spanyolország felé menet jöttünk, lezárták, és egy másik, párhuzamos útvonalon kell mennünk, ahol meg direkt nem mentünk le eredetileg... mielőtt elbóbiskoltam volna... Szóval nem az én hibám :-) Így az A7-es helyett az A26-A26d jelű pályán haladtunk észak felé, majd Piacenza irányába letérve már az ismert útvonalon haladtunk hazafelé. Érdekesség volt még, hogy Udine után hatalmas, széles, kavicsos folyómedrek felett vezetett át az út, és itt egész más volt az Alpok kinézete is. 7-én délután már Magyarországon voltunk, sikerült megszervezni mindenkinek a hazaszállítását is, Tepi hozott hazáig! Köszönet érte! Összességében a kisebb kényelmetlenségek ellenére nagyon jól éreztük magunkat ezen a túrán, nagyjából 6000 km-en keresztül átutaztuk fél Európát, láttuk a napfogyatkozást, sorolhatnám... Jó volt, na! Bárkinek szívből merem ajánlani, hogy vegyen részt egy hasonló expedíción, mert nagy élmény! Előző oldal - Vissza a főoldalra © Copyright Pápics Péter István 2005. |
