Tegnap éjjel nem sokat aludtam, ugyanis mindenképpen kinn akartam maradni a távcsőnél reggelig (ami kisebb székben bóbiskolással sikerült is), hogy amikor holnap estétől már tényleg dolgoznom kell, addigra teljes mértékben átálljon a szervezetem az éjszakai üzemmódra. (Egyébként most is kinn vagyok, 1% és 2% között ingadozik a páratartalom, szóval kézkréme a zsebben…) Aztán reggel nyolctól ebédig aludtam, majd kaja után egy órát punnyadtam, aludtam volna ugyan tovább is, de mindenképpen körbe akartam járni egy kicsit, mert aztán két hétig nem nagyon lesz rá lehetőségem. Szóval a ragyogó napsütéses időben (14°C 2400 méteren elég jó) vállamra kaptam a fotóállványt, nyakamba a fényképezőgépet, és nekiindultam. Jó két és fél órát jártam, felmentem a kaldera peremére, aztán a kráter peremén elsétáltam a távcsövünkig, ahonnan az épp a kalibrációt végző kollega hozott le a vacsorához.

Egy halom fotót és videót csináltam, egyszerűen nem tudom mikor fogom őket feldolgozni, de igyekszem (most is azt csinálom). Most este pedig pedig egy ideig láttunk halót a Hold körül, amiről csináltam és egy time-lapse videót (áll nem maradt padlófogás nélkül, mondhatni :D). Éljen a Canon TC-80N3 időzítő – csak beállítom az expozíciós időt és a képek között eltelt időt (vagy a darabszámot), megnyomok egy gombot, és megy minden magától. Amíg én itt benn a meleg szobában dolgozok (ma még nem, de egyébként igen), kinn magától készül a time-lapse videó :) Persze ezt egy forgalmasabb helyen nem igazán lehetne megjátszani, de itt a hegy tetején az éjszaka közepén senki nem lopja el a gépet…

Készültek ám még jó dolgok ezen az éjszakán (meg hajnalban), de most aludnom kell… (De pl. ilyen volt az ég az obszervatórium felett miután lement a Hold…)