Tegnap reggel napfelkelte után gyönyörűen látszott a hegy árnyéka a felhőkön. Gondolom nem sok embernek adatik meg hogy minden nap ilyen látványban legyen résza a munkából hazafelé vezető úton. Ilyen szempontból még az országúti kerékpárosok és a repülőgép pilóták szerencsések – előbbiek minden nap a tájban dolgoznak (gondoljunk csak bele egy Tour de France közvetítésbe…), utóbbiak minden nap a felhők fölött keresik a kenyerüket (és repülni csudajó). Csillagászként abban a pár hétben, amit egy évben a távcső mellett töltünk, megadatik a csillagos égbolt látványa a maga teljességében. (Ok, ez kissé romantikus túlzás volt, hiszen bent ülünk a monitorok előtt, de akkor is…)

Egyébként ma volt az első alkalom, hogy nem volt felhő a tenger felett (délután, szóval erről itt most nincs kép), úgyhogy a horizonton egybeolvadt a víz és az ég. Volt egy másik első alkalom is a nap folyamán, mégpedig most fordult elő először, hogy megállt mellettem egy kocsival közlekedő másik csillagász, és felajánlotta hogy levisz. Bármennyire is sportember vagyok, elfogadtam az ajánlatot, hiszen nem árt megismerni pár külföldi kollegát is. Egyébként pont a képen is látható William Herschel Telescope “szupport csillagásza” volt az illető (ő az, aki pl. az érkező észlelőkenek megmutatja hogy mi és hogyan működik). Aztán vacsora után fel is hozott (igen, el fogok hízni… :D), szóval már jóval naplemente előtt fenn voltam, így volt elég időm csinálni pár fotót, plusz sorozatokat a készülő time-lapse mozihoz. Minden nap megfogadom, hogy most már amíg nem dolgoztam fel a korábbi képeket, nem fogok újakat csinálni, de ez valahogy sosem jön össze… Naplemente után pedig a nagyon erős holdfény ellenére is látszott az állatövi fény (plusz a Merkúr és a Vénusz), amiről a lentinél jobb fotóm is lesz, ha jövő hét végén is derült lesz az idő (ugyanis addigra naplemete környékén már nem lesz hold, így sötétebb lesz a háttér…).

Ha nem lenne egyértelmű, akkor kicsit hátrébb kell menni a monitortól, és a robottávcső (Liverpool Telescope) épületének bal sarkától (ott a Vénusz is) felfelé a kis csillagcsoportosulás (Fiastyúk) irányánba látható világosabb sávot kell nézni. Elég diffúz, szóval tényleg érdemes 2-3 méterrel hátrább lépni, akkor látszani fog. Ez egyébként a Naprendszer síkjában koncentrálódó poron szóródó napfény :) A távcső meg a táj maga pedig azért olyan világos, mintha nappal lenne, mert a Hold erős fénye hosszabb expozíció alatt már ilyen erősen látható…