Mielőtt lefeküdnék aludni, lenne itt pár dolog… Megint eltelt egy hét, hihetetlen milyen gyorsan repül az idő! Lakik egy kínai srác velem egy szinten, aki rendszeresen szokott főzőcskézni is. Ezzel nem is volna semmi baj, csakhogy mindig mocskot hagy maga után, folyton csurom víz utána a padló a konyhában, alapanyagmaradékok vannak a pulton, a földön… Ez néha elég elkeserítő… Nem tudom, őt hogy nem zavarja? És akkor ott van még a barátnője, aki olyan hangos, éles és magas hangon tud beszélni, hogy a falra mászom tőle :-) De én toleráns vagyok, és nem leszek az ilyenek miatt bosszús, de nem ám. De Ázsiába nem megyek, az fix (maximum Tibetbe, ahol csak a szerzetesek csöndjét lehet hallani). Egyre nehezebben veszem rá magam hétvégente, hogy elmenjek mosni. Unalmas. De már csak négyszer kell mielőtt hazamegyek :-) Ha kereskedelmi tévé lennék (szerencsére nem vagyok), akkor most jönne egy nagy csillogó villogó reklám fülbemászó zenével az új műsoromról, aminek a címe: “A nagy belga-csoki teszt“. Részletek hamarosan ;-) Remélem ezzel sikerült mindenkinek a kíváncsiságát felkeltenem!
Ma 20 éve hunyt el Rockenbauer Pál. Kirándulás közben, a Naszály lábánál érte utol a halál. A Magyar Televízió szerkesztőjeként, operatőreként főleg ismeretterjesztő és természetfilmeken keresztül osztotta meg velünk műveltségét és a természet iránti őszinte szeretetét. Országos ismeretségre Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatával tett szert – melyben forgatócsoportjával végig járta az Országos Kéktúra útvonalát a Nagy-Milictől Írott-kőig. Nevét őrzi az általuk a későbbiekben bejárt útvonalon kialakított Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra.
1. Egész Ázsiát és lakosait ne ítéld meg 2 ember alapján, vagy azok alapján, akiket láttál! Egyébként igenis ezek azok az együttélési helyzetek, amikor nem elviselni (elbújni) kell, hanem szép szóval megkérni, megbeszélni vele, hogy az egy közös helyiség, mindenki boldogabban használja, ha tiszta, és tegyetek együtt azért, hogy mindenki örömmel menjen be a konyhába!
Ismered Triót, vele semmi gond nem volt, sőt! Az egyik legjobb fej ázsiai, akit valaha is ismertem (és nem norvég neveltetést kapott!).
2. Ha már most unod a mosást, mi lesz, ha majd egy életen át kell mosni? :)
3. A csokiteszthez nem keresel statisztákat? :) Lenne pár önként jelentkező!
Nagyon rosszat álmodtam ma éjjel, én terápiás céllal kérek csokit!!
Puszi, Fló
Nem akartam egész Ázsiát megítélni 2 ember alapján – Isten ments! Semmi bajom nincs Ázsiával, gyönyörű helyek vannak ott, ahova szívesen elmennék. De a kínai (stb.) nyelv engem zavar. Főleg ha olyan magas hangon hallom… A mosással csak az a bajom, hogy el kell cipelni a mosodáig a cuccokat, és amíg mosok nem nagyon tudok mit kezdeni magammal (általában sétálni szoktam és zenét hallgatok)… Ha lesz saját mosógépem, az más lesz, csak bedobom a ruhát és kész. Szárítófunkciós mosógép van? Mert a teregetés részt is szívesen átugornám majd, mint itt :-)
Csokiteszthez tényleg kellene még valaki rajtam kívül… Viszont úgy gondolom, hogy a csokiteszt otthon is folytatható (legalább valami populáris téma is lesz a blogomon) és akkor beszállhatsz ;-D Örülnék neki!
Puszi!!!
Toleranciát együttéléssel gyakorol az ember. Elméletben minden könnyű. A kultúrák lassan változnak. Nekünk is voltak egyetemista társaink távoli országokból. Néha a mi szokásainkat mosolyogták meg, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy például a tealevelektől eldugult lefolyók eléggé gusztustalanok voltak.
Éljen a tolerancia meg a megbonthatatlan konzerv!
Apu.
Szia!
Az előttem szólók szinte mindent elmondtak, még csak annyit, hogy nem kell a konfliktusok elöl a magányba menekülni, hanem fel kell őket vállalni, és merni kell szólni (persze nem az én szokásos stílusomban). Mit vársz, mitől fog megváltozni, ha senki nem mer szólni neki a békesség kedvéért?
A mosógépre várás kitűnő alkalom az olvasásra!!!!!!!!!!4
Úgy látom, hatalmába kerített a csokoládé! Egy kis csokitesztben én is benne lennék, de azért ne válj a rabjává!
Láttuk apuval a Száz év magányt. Ha finoman szeretnék fogalmazni, én nem vagyok fogékony az irodalomnak erre a műfajára. Már értem, miért nem tudtam soha elolvasni. De most legalább pipa.:-)
Puszi!
Anyu