Már nagyon régen nem írtam, ennek az az oka, hogy semmi különleges nem történt, így nem volt miről… Most lenne még érdekesebb témám is mint ez a mai, de ahhoz le kell fotóznom valamit, és még töltődnek az elemek. Szóval e helyett foglalkozzunk egy kicsit Piszkéstető mikroklímájával. Bevezetésnek elmondanám, hogy csütörtökön miután Svábhegyen átéltem egy szép kis graupel-záport, az M3-asról gyönyörű esőfüggönyöket láttunk, Galyatető után meg hózáporban autóztunk… Szóval nem hiába imádom én a Mátrát. Aztán pénteken délután volt még egy kis havaseső, havazás, ami sajnos az 1,5°C miatt nem maradt meg – nem úgy, mint a csütörtöki hózápor, mert az szép lepelt képzett az obszervatórium körül. Most szépen süt a nap. És akkor térjünk rá az “esettanulmányra”. A tegnapi egész napos csapadék estére megszűnt, majd a meteorológiai modellek szerint lassan ki kellett volna derülnie az ország ezen része felett. Ez meg is történt, de a Mátra és a Bükk csúcsai felett kis ködfelhők, “pamacsok” képződtek, ami miatt nem lehetett méréseket végezni (mivel olyan tejfel volt, hogy nem lehetett 10 méterre sem ellátni). Ennek, és a numerikus modellek hatékonyságának bemutatására közlöm az alábbi nagyon hosszú képet.

Az első és az utolsó kép a GFS modell felhőfedettségi előrejelzése 0 óra és 6 óra UTC-re (ilyenkor ez a helyi idő-1 óra), míg a középső a NOAA 18-as műholdja által 01:19 UTC-kor rögzített kép. Jól látható, hogy nagy léptéken nagyon jó a megfelelés, az előrejelzett derült sáv is majdnem pontosan ott van, ahol lennie kell, viszont az is látszik, hogy a nyíl végén ott van az említett pamacs. Nem nagy, de ott van. Érdekes, nem? Télen, hőmérsékleti inverzió esetén előfordul ennek az ellenkezője is, amikor az egész Kárpát-medence “alja” a ködben fuldoklik, viszont a ~800 méter feletti csúcsokon, melyek kilógnak ebből a paplanból, süt a Nap, vagy éppen a Hold. Ilyet is láttam már itt.