Végre megjött az igazi tavasz. Melegen süt a Nap, nem fúj a szél, kék az ég, nyílnak a virágok, a budapesti biciklisek száma pedig a hőmérséklettel minimum négyzetesen emelkedik. Ma voltam szakdolgozati konzultáción fenn a Kutatóintézetben, és lefelé még ötvennel (nem akartam túllépni a korlátozást) is kimondottan élveztem az időjárást (a Déli és a Moszkva között pedig síkon tartottam a 42 km/órát!). Végre nem kell hosszú zokni, nem kell térdmelegítő, nem kell kesztyű, nem kell sisak alá vastagabb sapi, és fölülre is elég egy feltűrt ujjú nyitott pulcsi – sőt, holnaptól talán már az sem kell!
Hát nem szép az ilyen időjárás-előrejelzés?! Egyenesen mesés… Napsütés, enyhe szellő, kellemes langyos meleg. Tőlem akár egész évben lehetne ilyen. (Éjjel elment az internet, szóval most folytatom…) Mellesleg beindult a Critical Mass intenzív szervezkedése, már megvan az útvonal is, és az aktivisták tucatjai osztogatják/ragasztgatják az esemény matricáját – már én is kaptam kettőt (sőt, ahogy látom még a blog fejlécére is nyomtak egyet :D). Ráadásként pedig regisztráltam a Bringázz a Munkába kampányba és alapítottam egy csapatot az ELTE TTK csillagászainak. Már hárman vagyunk!
Tudtommal biciklire 40 a korlát. :D
De a diósárkon lefelé én is volt, hogy 60 közelébe hajtottam a gépet. :)
Nemá (bár valami hasonló rémlik nekem is), de ha azt be akarom tartani az Istenhegyin, akkor két hét alatt elkopnak a fékjeim. A Diósárok meg kész öngyilkosság!!! Egyszer mentem arra, soha többet nem…
Miért, jónak tűnt az út.
(Vagy nagyon sötétben jöttem?)