A tegnapi bajnoki után vasárnap délelőtt Veszprémbe látogattunk, hogy megütközzünk az Ajka csapatával a Magyar Kupa negyeddöntőjébe kerülésért. Azaz ma is 6:30-kor keltem… Szerencsére most már bekapcsolták a fűtést az egyetemi sportcsarnokban, így nem kellett fagyoskodnunk, mint a múltkor. Két kulcsjátékosunk hiányzott a csapatból, de így is könnyű mérkőzésre számítottunk – hát nem egészen így alajult… Az első harmadban két sorral játszottunk (míg én a padot koptattam), sajnos ugyan ott folytatva a játékot, ahol egy nappal korábban abbahagytuk (sok hibával, lelketlenül, elképzelés nélkül adogatva) – így az OB III-as ajkaiak szégyen szemre 3-1-re megléptek. Természetesen a szünetben kisebb fejmosás következett, aminek szerencsére hamar meg is lett az eredménye. Nem is telt el sok a második játékrészből, és gyorsan fordítva végre már mi vezettünk. Hamar átálltunk három sorra, és most végre megint csatárként játszhattam :) Volt is két jó helyzetem, a másodikat épphogy csak mellé lőttem, valamint kiharcoltam egy szabadütést, amiből aztán gól lett. Jobban szeretek elöl lenni. Végül is a mérkőzés hátralevő részében nagyjából uraltuk a játékot, a védekezésünk persze messze nem volt tökéletes, de azért majdnem teljesen simán nyertünk és bejutottunk a legjobb nyolc közé. Hajrá Diamonds!