Magyarországon 1320 floorball játékos van (minden 7602 magyar közül 1 űzi ezt a sportot), Finnországban 42159 (minden 126. lakos kergeti a lyukacsos lasztit), Svédországban 118527 (az ország minden 78. lakosa floorballozik – ez BRUTÁLIS adat).

Vasárnap a világbajnokságok történetének legizgalmasabb, drámai döntőjében nyelvrokonaink letaszították a trónról a kezdetek óta ott regnáló háromkoronás csapatot, megtört az örökös svéd-uralom, a veretlenségi sorozat. A svédek olyanok voltak a floorball VB-történelemben, mint amilyenek az elmúlt 12 évben a magyarok az olimpiai vízilabdatornák történelemben. A svéd csapatkapitány, Niklas Jihde (lásd az első képen) hatszoros világbajnok, a svéd floorball Puskása. A finneknél hasonló nagy nevek, csak eddig még nem jött össze nekik. De ez a döntő olyan volt, amit biztosan még sokáig emlegetni fognak. Csak hogy érezzük mennyire is feltörekvő, látványos, és így közönségcsalogató sport a floorball, a döntőt 14208 néző követte a helyszínről, szemben a mostani női kézilabda EB döntőjével, amit 5000-en néztek. Érdekes adat. Az össznézőszám a VB alatt 100000 felett volt!

Az első játékrész a finneké volt, a tapasztalatlanabb riporterek már temették is a svédeket, mivel 4 gólos hátrányba kerültek, és sok elképzelést nem mutatott a játékuk. A második húsz perc ezzel szöges ellentétben a svédek dominanciáját (és 3 gólját) hozta, a finnek szőlőcukor helyett véletlenül altatót kaphattak a szünetben (a svédek meg egy hatalmas fejmosást). A harmadik játékrész elején folytatódott a svéd nyomás – a 46. percben előbb egyenlítettek, majd az 50. és 52. percben újabb két gólt lőve 6-4-re fordítottak. Bámulatos, 0-4-ről 6-4! És a dráma még nem ért véget. Közben érdemes volt figyelni a szurkolók arcát, hihetetlen érzelmek jelentek meg a lelátókon… A harmadik harmad utolsó tíz percében a finnek hihetetlen lelki hullámvölgyből álltak fel (gondoljunk bele, honnan fordítottak a svédek!), a svédek nem tudták a felpörgetett tempót szabályos védekezéssel követni, így kétszer emberhátrányba jutottak, amit a finnek mindkétszer könyörtelenül ki is használtak (mindemellett pedig kihagytak egy büntetőt) – így 55:51-nél 6-6-ra módosult az állás. A történelem ismétli önmagát, 2 éve is ugyan ez az volt az eredmény 60 perc játék után. És mint akkor Stockholmban, most Prágában is aranygól döntött. Csak most 5 perc idegölő játék, mindkét oldalon számos kihagyott helyzet és megannyi életveszélyes szituáció után Tero Tiitu és Rickie Hyvärinen mattolta a svéd védelmet (itt lehet megnézni eredeti finn kommentárral, megéri), így a finnek ünnepelhették a világbajnoki címet.

A hetedik VB-t kellett megvárni, hogy ne a sport szülőhazája – Svédország – vigye haza a kupát. A bronzérmet Svájc szerezte meg, Csehország lett a negyedik. Magyarország a B divízió kissé csalódást keltő hetedik helyén zárt (persze nehéz, ha sok nemzet esetében honosított svéd és/vagy finn játékosokkal kell felvenni a kűzdelmet, de nem ez az egyetlen, és nem is a döntő ok)…