…biciklik számára :D Imádom ezüstösen csillogó Meridámat, de ma véletlenül rátaláltam álmaim városi bicajára, ami a Kona 2009-es évjáratú Paddy Wagon-ja. Gyönyörű, egysebességes (de a hátsó kerék megfordításával akár fixivé is alakítható), országúti kormányos, szép sárga felnis, és semmi fölösleges cucc – mint váltók meg megannyi fogaskerék -, csak a minimum, ami egy aszfaltbetyárnak kell. Sajnos teljesen beleszerettem… Vannak előnyei az otthon lakásnak, de ilyenkor (is) bánom, hogy még nincs saját lakásom (meg munkám, meg szerető párom, meg világraszóló karrierem… – nem feltétlenül ebben a sorrendben), mert akkor aztán ketten is elférnének benne :D
Tudom, hogy mostanában folyton a biciklizésről írok, de a szakdolgozatom és sivár életem valahogy nem szolgáltat más témát (ráadásul tudom, hogy vagytok páran – kedves olvasóim -, akiket az ilyenek még érdekelnek is)… Na de majd a hétvégén lesz bőven floorball is – előre látom a blogszférából nulla kommentet kiváltó, egyébként velőtrázóan izgalmas meccsbeszámolóim hatalmas sikerét. Hiába, nem vagyok egy mainstream blogger. Álmodjunk azért szépeket.
egysebi-egysebi…
Meghalnék, ha egyetlen sebességből kéne megjárnom a Margit körutat, a rakpartot, és vissza a Csaba utcát (fel a hegyre) :D
Amúgy tényleg szép. :)
Gyúrni kell (sokat pörgetni), és menni fog :D
és az árcédula megvolt? :)
Tudod, csak egy nagy baj van: az álmodozásból néha fel kell ébredni..
Látom,a bicikli az új szerelem. Mi meg jót síelünk, de sosem vagy a skype-on. Puszi!
sylverdevil: ja, 122990-ért láttam a legolcsóbb helyen.
Anyuék: jó síelést, itthon minden OK.
Basszus, tényleg belezúgtam ebbe a bringába :(
Szép a járgány. A lakásban egy is sok. A szív legyen nagy, és álmok nélkül nem élet az élet. HAJRÁ DIAMOND! Apu.