Úgy alakult, hogy a (szerintem legalábbis) már használhatatlan szintre lassult, körülbelül 6 éves központi PC-t (amin főleg Apu szokott dolgozni, vagy netezni) mindenképpen valami újjal kellett helyettesíteni, mert ez az állapot már tarthatatlan volt. Nem kismértékű marketingfellépésem (pl. Mac OS X bemutató videók) következtében így került a családba az első Mac. Konkrétan egy 2.0 GHz-es Intel Core 2 Duo processzoros, 2GB memóriával rendelkező Mac mini. Mini, mert irtózat kicsi, amint az az alábbi képen látszik (viszonyítási alapnak az ott egy szabvány CD/DVD lemez).
Igazából Aput az első videók után már nem kellett nagyon győzködni, Anyu viszont csak úgy ment bele, ha vállalom a rendszeradminisztrátori teendőket – azaz neki nem is kell hozzányúlni. Mi sem egyszerűbb. Hisz ez nem egy Winfosos (én kérek elnézést) PC, hanem egy kiforrott Mac, a legfejlettebb operációs rendszerrel. Első bekapcsolás után billentyűzet, egér és monitor azonnal ment, semmit nem kellett feltelepíteni, vezetékes és wifi hálózat gond nélkül élt, az egész működött úgy ahogy volt. Out of box. FLAWLESS. És akkor ott van a Leopard (az OS X legújabb verziója) megannyi kényelmi szolgáltatása – Apunak főleg az iTunes-ból ismerős Cover Flow böngészés tetszik a Finder-ben, meg a Quick Look (a file-kezelőből mindenféle dokumentumot meg lehet nézni bármilyen más program elindítása nélkül). És itt még közel sincs vége a jóságnak. Ide kattintva lehet a rendszerrel ismerkedni. Az ingyenes OpenOffice leszármazott NeoOffice-val az MS Office file-okat is gond nélkül lehet szerkeszteni, és nem volt túl nehéz megoldani az Outlook-os naptár, névjegyzék (O2M-el, de utóbbinál ANSI-ból Unicode-ba kellett konvertálni hogy legyenek a Mac-en is ékezetek) és levelezés átköltöztetését (Thunderbird-be importáltam az Outlook mailbox-ait, amiket aztán már a Mac is tudott importálni) sem a megfelelő (csak épp sokkal jobb) Mac-es alkalmazásokba. Aztán még feltettem a Missing Sync nevű alkalmazást, amivel Apu a Windows Mobile-os HTC kütyüjét tökéletesen tudja szinkronizálni! Ezen a ponton a régi, percekig boot-oló PC-t el is lehetett felejteni. A dolog egyetlen hátránya, hogy ezek után elég rossz visszaülni a Winfosos laptopom elé… És akkor a végszó: egy Mac ugyanazt tudja mint egy PC, csak éppen jobban, szebben, értelemszerűbben – szerény véleményem szerint (szvsz). Nem Suzuki, hanem Audi… Szerencsére azért nem akkora az árkülönbség :-) Akinek viszont kell a Win, az használja csak egészséggel, nem akarok én senkit semmire sem ráerőltetni…
