Azért nagyon remélem, hogy mindenkivel fogok még találkozni a jövőben… Rossz lenne, ha nem így történne. Külön köszönöm az Esztertől és Tomitól kapott apró magyar zászlót, már van helye a futárzsákomban. Szerencsére Belgiumban is vannak már ismerőseim, így könnyebb lesz, de azért ahogy közeledik az indulás időpontja, kezdem felfedezni magamban azokat a dolgokat, melyek hiányozni fognak. Azt hittem könnyebb lesz elmenni… (Egyébként húsos salátát csináltam, és szerintem nagyon finom – és szép – lett, pedig életemben először sütöttem egyedül húst. Na jó, biztos ami biztos alapon kértem egy apró telefonos segítséget – de hát ezért vannak a jó barátok… :D Bevallom, már kezdtem egy kicsit unni a sok pizzát…)
Category Archives: Uncategorized
Diploma afterparty
Csak címszavakban. Nagyon jó volt a társaság (köszi, hogy jöttetek!), Pirx kapitány kalandjain jót derültünk, az 55 cm-es pizza hatalmas és gyorsan véget vetett az Activity-nek :) Nem sirattuk meg az egyetemet, inkább ittunk a PhD-re (bort, édeset, jót). Miután Kata elsajátította a klarinétozás technikáját, hajnali kettő körül még kimentünk a kertbe, ami előbb hullócsillag-nézéshez (láttunk egy nagyon fényeset is), majd éjszakai ping-pongozáshoz vezetett ;) Nem volt semmi… Aztán már hajnalodott, amikor mindenki haza indult, Katát és Józsit el is kísértem hazáig, mert bringával jöttek, nekem meg tekerhetnékem volt. Haza hat után értem (kis kerülővel jöttem), kissé érzelmileg kiégve – annyira jó volt, hogy itt voltak, utána pedig elég egyedül éreztem magam :( De az este az jó volt :)
Diplomás ember lettem
Végérvényesen és menthetetlenül okleveles csillagász lettem, hiszen a mai diplomaosztó ünnepségen a kezembe nyomták a diplomámat. Végül – ahogy azt már jó egy hete tudom – nem kaptam kitüntetéses oklevelet, csak kitűnőt, de ez legyen a legnagyobb tragédia, ami az életben ér… Igazából magasról teszek rá.
De – csak a tisztán látás és a történelemkönyvek kedvéért – konkrétan azért nem kaptam vörös diplomát, mert amikor először mentem kvantummechanikából vizsgázni, akkor még nem tudtam, hogy a tanár majd háttal ül a szóbeli vizsgán a felkészülő diákoknak, akik így lazán kiírják a könyvből bármelyik tételt… Én megpróbáltam megtanulni az egész könyvet (több ZH és hat sikeres vizsga után június végén – több mint 1000 sornyi képletről van szó, plusz a rizsa), de nem sikerült, és persze olyan tételt kaptam, amit nem tudtam. Tehát végül is az én hibám – miért nem tanultam meg az egész könyvet szó szerint… Ez van, elismerem. A kapa elkönyvelése után kintről láttam, hogy mit is kellett volna tennem, ha jóval kevesebb tanulással sokkal jobb jegyet akartam volna szerezni (értsd: háttal ülő tanár, diákok előtt könyv a padon). Itt – 6 félév után – lettem nagyon mérges az egyetemre. Nem azokra, akik puskáztak és jobb jegyet kaptak, mert 1) másnak soha nem kívánok rosszat, 2) nekem ettől nem lett rosszabb, hanem magára az oktatási rendszerre. Felháborítónak találom azt, hogy az egyetemen számos oktató irreális számonkérési szokásai csalásra kényszerítik a diákokat, és nem a tudásunkat növelik, hanem a seggünk párnázottságát – vagy csalási hajlamunkat – tesztelik. És ami igazán felháborító az az, hogy általában ezek a tanárok azok, akik év közben semmit nem tanítanak, történeteket mesélnek, össze-vissza ugrálnak az anyagban, et cetera. Lehet, hogy kiváló kutatók, de tanárként elégtelent nyújtanak… Neveket nem szeretnék mondani. És akkor csodálkozunk, hogy itt tart az ország, amikor már az egyetemen is azt tapasztaljuk, hogy csalás nélkül nem lehet boldogulni… Szégyen. És akkor most írhatnám, hogy össze sem lehet hasonlítani a Belgiumban tapasztalt állapotokat az itthoni helyzettel… Csak két számot szeretnék itt feljegyezni: az ELTE a világ egyetemeinek rangsorában 316., míg a Katholieke Universiteit Leuven a 95. (Európában 126. versus 14.) – forrás: 2009. januári adatok. Előbbin lexikális tudást, utóbbin gyakorlati tudást adnak. Biztos van más különbség is, de ez alapvető. Hiába tud az ember megannyi egyenletet, ha a problémát a gyakorlatban már nem képes megoldani…
Neveket továbbra sem akarok írni, de főleg ilyen körülmények között tiszteletem és köszönetem azoknak a tanároknak, akik valóban lelkiismeretesen tanítottak minket, és nem az motiválta őket az órák közben, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel legyenek már túl azon a 90 percen, hanem hogy valóban átadják nekünk a tudásuk legjavát. Őket sosem fogom elfelejteni.
Földkelte és Földnyugta
Szép és megragadó felvételeket persze emberi közreműködés nélkül is lehet készíteni, erre a Föld-Hold kettősnél maradva a JAXA (Japán Űrkutatási Hivatal) Kaguya szondájának HD felvételeinél nincs is kézenfekvőbb példa (kattintásra kicsit nagyobb méretben is megnézhetőek). A következő két videó tudományos értéke minimális, viszont gyönyörűek, és megmutatják, milyen kicsik vagyunk a Világegyetemben. Törékeny bolygó a Föld, jobban kéne vigyáznunk rá!
40 éve léptünk a Holdra
Vajon hitték volna akkoriban, hogy negyven évvel később még nem léptünk tovább? Mert a számos szonda, Mars-járó, ilyen-olyan misszió révén ugyan hihetetlen mértékben bővült a rendelkezésünkre álló ismeretanyag, de azért ez más. Tudományos szempontból nem éri meg emberes missziót küldeni, mert nagyobb a kockázat és az ár/érték arány is jóval rosszabb, de… Lassan annyi rovert küldtünk a Marsra, hogy a nagyközönségből senkit nem érdekel, mit találnak… Pár tudós el lesz élete végéig az eredmények értelmezésével, de ezek 99%-áról senki nem fog értesülni, mert nincs jelentőségük. Érdektelenek. Tudományos szempontból nincs szükség emberes expedíciókra. De emberi szempontból igen. Mert az emberiséget a felfedezés, a hódítás vágya hajtja, és a tapasztalás saját érzékszerveinkkel a legteljesebb, mégha nem is a legtökéletesebb. Ha embert küldenénk a Marsra (vagy legalább újra a Holdra), az utazás minden pillanatát legalább 4-5 milliárd ember követné, és a küldetés minden sikerét sajátjának érezhetné. Viszont hatkerekű robotokkal nem igazán tudunk azonosulni. Lélektanilag van szükség a továbblépésre. Remélem még az én életemben ember lépdel majd a Marson! (További képek: NASA Apollo 11 Image Library)