Tag Archives: sör

Riding the velodrome in Gent

In the cold and wet months during winter, it is really unpleasant to ride the road bike outside, so you are left with three choices: 1) stop training (but come on, for three months? no…), 2) ride the indoor trainer (I will cover this in the next post), or 3) switch to track cycling indoors. I have never ridden on a proper indoor track before, though I rode one of the oldest (but outdoor) velodromes of Europe in 2009, just before I left to Belgium. But riding indoors, on a shorter, steeper track with wooden surface is really different. That’s why we (myself, plus Tijl and Kristof – the same colleagues who joined me when I rode to catch the Tour de France last summer) decided to go for a ride in the Vlaams Wielercentrum Eddy Merckx in Gent. They have specific hours, when “recreational” cyclists can just go there, rent track bikes (fixed gear bicycles, with only one gear ratio and no brakes), and ride for two hours (15 €, everything included). We had fixed this Monday evening (8-10 PM) in our calendars already a month ago, so we were quite excited about the ride.

In one word, it was awesome. We got a 5 minute introduction about the rules of the track (Tijl translated for me), and then we were free to ride. Usually we just joined a group whose speed was comfortable for us, and rode with them for some time (as it is much faster and less tiring than riding alone, and it gives you the real feeling of the track). Of course we did some individual sprints too :) Unluckily, at the beginning, I had some problems with hydration levels and the amount – or lack – of food in my stomach, but I managed to overcome these for the second part of the ride. The best part – for me – was my last 35 minutes (you can see the beginning of it on the last scene of the video below), when I rode with a group which maintained a pace of 21-23 seconds / lap on the blue line (the length is 250 meters on the white line, so on the blue it is a bit longer). This gives an average speed of at least 42 km/h! During this time, I was in front twice (as the riders rotate, because the first one in the line always has to work much more, as he/she has to ride against the “wind”, while the rest is pedaling in the slipstream), and by the time it was my third turn, everyone else was dropped :) I also had my DSLR with me, so we shot some Full HD footage of the action too (all the three of us is visible, but you can easily spot me, just search for the same guy who is on the picture above):

After the ride, we had a beer (Keizer Karel Blond) – which is really typical for Belgians… You really can’t find a sports hall without a bar :D

Nothing special is happening…

The number (density) of posts here has recently fallen to previously unseen depths, but there is really nothing special happening these days. And it is a bit boring to write about the normal days. From 2011, I will publish only when there is something truly interesting (or if I have too much free time, but that is very unlikely to happen). Sorry. Or if you really can not live without my (sometimes useless) thoughts, then follow me on Twitter (and it’s usually the same stuff on Facebook too)… In the last weeks, I saw the partial solar eclipse on the morning of the 4th (for like 10 seconds from the ring while I was riding to work), we started to play badminton again (twice a week), we had our usual fancy Christmas Dinner in the Faculty Club (and I got and gave chocolate :D), I went ice-skating, I played FIFA11 on-line with a colleague of mine (and I won :D), I have bought a digital scale (to track my weight), and the weather was so nice and warm last Sunday that I could go and ride my racing bike outside (to Mechelen and back of course). Oh, yes, and I drank some beer (Boon Oude Kriek 2006, Cantillon Kriek 100% Lambic Bio, Tumulus Magna, Boon Framboise 2008, Pannepot Reserva 2008), and ate some amasing pralines ;) This week I will spend two days (4×4 hours) with supervising (a.k.a. sitting there) on exams (as part of my teaching duties), so finally I will have some time to read a non work-related book. Preferably a novel. Or two…

The 100th Belgian beer – and even more!

Yesterday – after my poster for the upcoming XXII Canary Islands Winter School of Astrophysics was finished and printed – I went to Brussels with a couple of colleagues/friends, to celebrate my 100th Belgian beer. Some of us even had a dinner on the Grote Markt before we moved (in the rain) to the famous Delirium Café. Why is it famous? Because this bar has the most varieties of beer (2004 to be precise, and the majority of them is Belgian) commercially available on the whole planet. It is included on the list of the Guinness World Records!

20101110delirium3

It is an extremely nice bar indeed (just a bit smoky, but not that bad), with the beer cards/plates/logos all around the place, and barrels used as tables. One might find it difficult to choose from a selection of two thousand beers, but I was prepared. After my visit to Westvleteren last weekend, I spent some time on the internet, and listed some of those high-rated beers which I have not yet tasted, and which might be hard to find outside this bar. So the first beer (and so my 100th Belgian beer – se it without and with me on the pictures below) we had was a special old cherry beer, the Cantillon Lou Pepe – Kriek 2004. Very different from anything else I had before, with a complex, layered taste, strong smell, and natural color. Good choice.

20101110delirium2

The next one, with a shocking deep and dark, heavy taste and smell, was the Gouden Carolus Cuvée Van De Keizer Blauw 2005. One of the greatest (and strangest) beers I ever had, it is worth reading some reviews on it here, because I can not describe it well enough. Then came the Chimay Grand Réserve 2008, which was a bit similar to the previous one, but made by the monks :) Again a complex, world class beer. Then to move a bit away from the heavy, dark colors and smells, we had a Chimay Cinq Cents. It has fruity notes of muscat and raisins in its taste ;)

20101110delirium1

The last two beers were not that special, though the quite new and “nothing can be found about it on the internet” l’Outre-rue – Bière Urbaine was still well above the level of the average and bit boring Omer Traditional Blond. We had to leave after this to catch the last train back to Leuven – leaving from Brussels Central Station a couple of minutes after midnight. Back in Leuven we decided to have one more beer on the Oude Markt (just a light Lindemans Apple for me). It was a very nice evening, with good food, good beers, and good company! After a good – and long – sleep, today I submitted my first paper!

Disclaimer: we spent almost four hours in the Delirium Café, and shared 75 cl bottles with 6 people, so no one get hurt/drunk during the evening. And here is the list – in chronological order :)

01 Rochefort 8
02 Duvel
03 Orval
04 Grimbergen Dubbel
05 Rochefort 10
06 Steenbrugge Blond
07 Brugge Tripel
08 La Chouffe
09 Stella Artois
10 Schuppenboer Tripel
11 Schuppenboer Tripel 2009 (*different label and taste)
12 Malheur 8
13 Girardin Gueuze
14 Larumse Corneel 2004
15 Früli Aardbei
16 Bios Vlaamse Bourgogne
17 Tempelier
18 Achel Bruin
19 Boerinneken
20 Jupiler
21 Rochefort 6
22 Kwak
23 Hapkin
24 Westmalle Tripel
25 Rogier
26 Mc Chouffe
27 Westmalle Dubbel
28 Corsendonk Pater
29 Corsendonk Blond
30 Palm
31 Hoegaarden
32 Chimay Wit
33 Chimay Rood
34 Lucifer
35 Saison Dupont
36 Hopus
37 Chimay Blauw
38 Nen Engel van Domus
39 Ciney Bruin
40 Ciney Blonde
41 Grimbergen Cuvee de l’Ermitage
42 Tongerlo Prior
43 Tripel Karmeliet
44 Bush Amber
45 Brigand
46 Cuvee des Trolls
47 Bierbeekse
48 Grimbergen Blond
49 Vedett Extra Blond
50 Affligem Blond
51 Affligem Dubbel
52 Affligem Tripel
53 St. Bernardus Abt 12
54 Cristal
55 Park
56 Hoegaarden Grand Cru
57 Kasteel Bruin 2009 (and 2010 later on)
58 Maes
59 Leuvenese Tripel
60 Tongerlo Blond
61 Achel Blond
62 Villers Tripel
63 Villers Oud Vielle
64 Maredsous 8
65 Kessel Blond
66 Hommelbier
67 Kasteel Rouge
68 Kasteel Triple
69 Belle-Vue Kriek
70 Leffe Bruin
71 Hoegaarden Rosée
72 Hoegaarden Citron
73 Malheur 12
74 Judas
75 Kasteel Blond
76 De Verboden Vrucht
77 Nen Tripel van Domus
78 Con Domus
79 Delirium Tremens
80 St. Feuillien Bruin Réserve
81 Vedett Extra White
82 Leffe 9
83 Augustijn Donker
84 Chapeau Banana
85 Pannepot 2009
86 St. Feuillien Tripel
87 St. Feuillien Blond
88 Barbãr Winter Bok
89 Gusto 1833 Ruby Red
90 Leffe Radieuse
91 Kriek Boon 2009
92 Mort Subite Kriek
93 Mort Subite Kriek Xtreme
94 Lindemans Kriek
95 Timmermans Framboise
96 Leffe Kerstbier
97 Grimbergen Goud
98 Westvleteren 12
99 Westvleteren 8
100 Cantillon Lou Pepe – Kriek 2004
101 Gouden Carolus Cuvée Van De Keizer Blauw 2005
102 Chimay Grand Réserve 2008
103 Chimay Cinq Cents
104 l’Outre-rue – Bière Urbaine
105 Omer Traditional Blond
106 Lindemans Apple

Westvleteren (12 & 8)

Az élet újra a régi belga kerékvágásban: megy a munka ezerrel, de azért jut idő másra is. Egyébként úgy döntöttem, hogy múltheti elhatározásom ellenére mégsem veszek új telefont amíg a mostani még jól működik. Bármennyire is jó meg cool egy iPhone 4, ennyi pénzt nem vagyok hajlandó áldozni rá. Más meg nem kell. Ugyanannyiból vehetek egy PS3-at meg egy edzőgörgőt a biciklihez. És még marad pénzem… Ennek örömére előbbit már be is szereztem (utóbbit majd ha hazajöttem a tenerifei téli iskolából november végén), FIFA 11-el isteni, kár hogy tesóm nincs itt hogy jól elpáholjam ;) (Nem véletlenül vettem ám fél évvel ezelőtt olyan LCD monitort, aminek van HDMI csatlakozója is…)

Múltkori kijelentésem a 99 sörről végül is nem volt helyes, mivel Steven egy hihetetlenül találó érveléssel meggyőzött arról, hogy miért is nem kéne a holland trappista “La Trappe” söröket a belga sörök közé számolnom… Ugyanis én azzal érveltem, hogy a határtól 15 km-re van az apátság, ugyanazok szerint a flamand hagyományok szerint készítik a sört, szóval miért is ne lehetne az is belga… (A következő mondat kellő megértéséhez elevenítsük fel, hogy 7 trappista sörmárka van, ezek közül hat Belgiumban, és egy Hollandiában – utóbbi trappistaként való elfogadására a belgák többsége igen mérges, mert így érzik, hogy a trappista amolyan “belgicum”…) Erre Steven megkérdezte, hogy mit szólnék, ha a Szlovákok is használhatnák a Tokaji márkanevet… Nem vagyok nacionalista, de azért ez kiverte a biztosítékot :D Egyből megértettem, hogy miért nem szeretik a belgák hogy a La Trappe is szerepel a trappista sörök között, így szépen ki is húztam őket a listámról. Ennyi jár. Szóval a századik sör majd jövő héten, de már meg van tervezve az esemény, jó sokan leszünk, ráadásul különleges helyen is :) De többet most nem árulok el.

A hosszas bevezetés után térjünk rá a mai nap eseményeire. A hét elején a sokadik sör-review olvasása közben villant át az agyamon, hogy valahogy azért mégiscsak meg kéne kóstolni a világ legjobbjának tartott (a két vezető sör-értékelő honlap mindegyike – a RateBeer és a Beeradvocate – ezt tartja a number one-nak, mai állás szerint) sörét, még ha a világ végére is kell menni érte. Ugyanis a hetedik – és a máig egyetlen még meg nem ízlelt – trappista sört csakis az apátságnál lehet kapni, mivel sehol másutt nem kerül(het) forgalomba. (Bár az apátság felújítási munkálataihoz kellő pénz miatt gondolkodnak a kereskedelmi forgalomba hozatalon, amit szerintem nagyon nem kéne, de tudom hogy a pénz nagy úr…) Szóval kiderült, hogy egy átszállással, két és fél óra vonatozással, majd egy órányi (kb. 6 km egy irányba) gyaloglással autó nélkül is el lehet jutni a francia határ közelében fekvő St. Sixtus apátsághoz, pontosabban az azzal szemben található In de Vrede kávézóhoz (alábbi képen az úttól balra és jobbra a távolban).

20101106westvleteren1

Ugyan a hétvégi kedvezményes vonatjegy is kicsit több mint 20 €, és egy egész napot igényel a projekt, de úgy döntöttem, hogy a most szombat pont ideális erre. A péntek esti falmászás (és sörözés – Grimbergen Goud) után kissé nehezemre esett a hajnali kilences felkelés, de csodával határos módon sikerült elérnem a tízes vonatot (óránként mentek, szóval nem lett volna tragédia lekésni, de mégsem akartam túl későn hazaérni), sőt még egy szendvicset is tudtam venni reggelire. Odafelé lényegében aludtam, de azt félig nyitott szemmel is örömmel konstatáltam, hogy az idő az előrejelzettnél sokkal jobban alakul – néha még a nap is ki-kisütött. (Ugyanis én arra készültem, hogy majd szakadó esőben fogom lesétálni a Poperinge és az apátság közötti távot.) Az út gyalogos része teljesen problémamentesen telt (GPS-re töltöttem térképet, szóval eltévedésnek esélye sem volt, plusz a kutyák sem ettek meg), ráadásul így volt időm lélekben felkészülni a világ legjobb sörének megízlelésére. (Az ilyen áhítattal teli, vallásos vándorutaknak van valami neve magyarul, de nem jut szembe, bakker… – szerk.: zarándoklat – csak haza kellett érnem és beugrott :D) Maga a kávézó meglepően nagy és modern, de nagyon hangulatos, és van egy pici bolt része is, ahol emléktárgyakat, és díszdobozos sört is lehet venni. Sajnos olyan csomag nem volt, amiben mindhárom fajta Westvleteren sör plusz pohár lett volna, de azért nem jöttem el üres kézzel. És persze a vásárlás után beültem az étterem részbe, és belefelejtkeztem a kulináris élvezetekbe.

20101106westvleteren2

Először a világ legjobb sörének tartott Westvleteren 12-t ittam (fenti képe, már az elsó korty után, leült habbal), majd az ugyancsak a top tízben levő Westvleteren 8-at (alsó kép). Mindkettőt salátával, magos barna kenyérrel és apátsági sajttal kísérve fogyasztottam. (Ez így összesen borravalóval újabb 20 € kiadás volt, maga a Westvleteren 12 “csupán” 4.50 €-ba került.) A sajt a sörhöz hasonlóan isteni volt. A 12 szerintem is kicsit jobb volt, mint a 8-as, mennyeien selymes, de tipikus trappista ízzel. Én nem tudok olyan ódákat írni, és részletes ízleírást, mint a sörblogok, de kétségtelenül különleges, nemes íze volt.

20101106westvleteren3

Így most már tényleg 99 különböző belga sör után nehéz kijelenteni, hogy ez volt mind közül a legjobb, mert pl. amikor először ittam Kasteel Bruin-t vagy Rouge-t, akkor az jobban az újdonság erejével hatott, mert korábban még hasonlót sem ízleltem, és akkor nagyon más és jó volt. De ennek ellenére semmiképp nem állítanám, hogy jobbak a Westvleteren-nél. Mert nem. Viszont a Westvleteren nagyon hasonlít a többi erős barna trappista sörhöz, és csak árnyalatnyi különbségek vannak. Ráadásul nem könnyű visszaemlékezni az egy évvel korábban – még jóval kisebb tapasztalattal – ivott sörökre, szóval nem biztos, hogy az összehasonlítás teljesen objektív, de jóvá tudom hagyni, hogy ez a világ legjobb söre. Természetesen nagyon sokat emel különlegességén, hogy csak egyetlen egy helyen lehet kapni, és az éves termelés is igen kis mennyiség. Szóval valószínűleg az íz és a ritkaság együtt alkotja meg ezt a világ minden táján nagyra becsült és csodált nedűt. Viszont nem vagyok biztos benne, hogy ha nagyobb mennyiségben és bevásárlóközpontokban is elérhető lenne, akkor is megtartaná ezt a kiemelt státuszát, még ha az íz nem is változna… De remélhetőleg erre nem kerül sor.

Most (szerk.: amikor ezt írtam) a vonaton ülök hazafelé :) Igen, a MacBook-ot is hoztam magammal, hogy azért a sok óra utazás ne menjen el haszontalanul. Lehet hogy be kéne szerezni egy 3G-s modemet, akkor még netezni is tudnék :D Na jó, most hagyom abba. Lényeg ami lényeg, nagyon nagy élmény volt a mai nap, megérte hogy nem hallgattam reggel a kisördögre, ami azt súgta a fülembe, hogy inkább aludnom kéne még…

Újra Belgiumban

Emberemlékezet óta nem írtam blogot magyarul, így itt az ideje. Nehogy aztán elfelejtsem hogy is kell azt :) Szóval múlt vasárnap este enyhe másfél órás késéssel megérkeztem a brüsszeli reptérre, visszacsöppenve az esős és hideg németalföldi valóságba a jó húsz fokkal melegebb Kanári szigetek után. Leuven-be egy kissé gyorshajtó taxis hozott, aki nagyon büszke volt rá, hogy ismeri az összes fotós traffipax helyzetét (azok közelében visszavett a 160-as tempóból), aztán persze jól meglepődött, amikor az egyik lehajtónál villant a vaku ;) Nem sokkal éjfél után értem haza, a lakásban volt vagy 10°C, így “vacsorát” még hidegben csináltam, de szerencsére hamar bemelegedett a levegő. Persze minden szanaszét dobáltam, a biciklis doboz elfoglalta a szoba közepét (csak a kerekeket szedtem ki, hogy ne legyen nagy benn a “feszültség”), meg hasonlók – és ez az állapot meg is maradt péntek estig… Nem mondom, miután végül elpakoltam, hirtelen olyan tágas lett a studióm :)

Már a leuveni mindennapokba való visszarázódás is jelentett némi kihívást. Ugyanis amikor egy hónappal korábban elmentem, a diákok nagy része még nem jött meg (hisz pont a szemeszter első hete előtt léptem le), így lényegében még félig üres volt a város. Nem úgy most. A Kanári szigeteken töltött egy hónapban viszont alig volt körülöttem ember, nem közlekedtem városban biciklivel, vagy ha bicikliztem is, akkor is a napi 10 autó (és átlag 0,25 biciklis) volt az átlagos mennyiség, amivel találkoztam. Teljesen elszoktam a városi kerékpáros közlekedéstől. Így az első napokban állandóan olyan érzésem volt, hogy “Úr Isten, mi ez a sok bringás, meg autó, mindjárt nekem jönnek, atya ég, stb.” Persze ez csak pár nap volt, a hét végén már ugyan úgy szlalomoztam a dugóban álló autók között, mint korábban, de azért mégis igen sokkoló élmény volt. Már több mint egy éve élek Leuven-ben, de még mindig elámulok néha hogy mennyi ember jár mindenhova biciklivel :)

A visszaállás nehézségeit növelte, hogy a hét elején egy sürgős megoldandó feladat került az asztalomra, ami eredetileg nagyjából egy órás munkának ígérkezett, de hamar olyan nehézségek kerültek a felszínre, melyeket végül majdnem négy napba tellett 100%-ban megoldanom. Így az első napokban totál rossz hangulatom volt, ami szerdán abban tetőzött, hogy estére már fizikailag is rosszul éreztem magam, és nem is mentem floorball edzésre… Szerencsére aztán ahogy csütörtökön meglett a megoldás, egyből sokkal jobb lett a közérzetem. Ráadásul este a Via Via-ban vacsoráztunk, isteni Lasagne-t ettem, és szuper söröket ittam :) Fokozandó a jókedvemet, pénteken a szokásos szeminárium után odajött hozzám az intézet igazgatója egy kicsit beszélgetni, és elmondta – többek között – hogy nagyon tetszik neki a La Palmá-n készített film (ami a kari PR értekezleten is központi szerepet töltött be), és hogy nagyon hálás hogy így segítek az intézet, a tanszék és a távcső népszerűsítésében :D Szóval végül is nagyon jó újra itthon.

Ha szombat akkor shopping, nincs mese. Igazság szerint hosszas gondolkodás után rászántam magam hogy vegyek egy iPhone 4-est, de természetesen sehol nem lehet kapni, hetente érkezik pár darab, szóval majd próbálkozom még… (Számítottam rá, szóval nem ért meglepetésként.) Azért nem mentem haza üres kézzel :) Főleg a hét eleji rossz élményektől vezéreltetve vettem új lámpákat a biciklimre: előre egy új (meglepően) extra erős LED-vel szerelt Knog Frog Strobe-ot, hátra pedig egy Cateye TL-LD610 került (sajnos utóbbi nem volt feketében). Most olyan brutálisan fényes vagyok, hogy arra nincs szó :) Ezen felül végre vettem egy Lonely Planet Belgium utikönyvet (ugyan már a fél országot kívülről fújom, de ez sosem árt)! Meg persze csokit, de hát az alap. Este DVD-ztem: Leap Year (könnyű röhögős romatikus, a kellemes fajtából, csöpögős befejezéssel) és Invictus (igazán inspiráló film – I am the master of my fate, I am the captain of my soul).

Végül pedig álljon itt a lista a héten megízlelt új sörfajtákról: Leffe Radieuse, Kriek Boon 2009, Mort Subite Kriek, Mort Subite Kriek Xtreme, Lindemans Kriek. (Utóbbiak közül talán a Boon volt a legjobb.) Már csak egy sör áll köztem és a századik belga sör között ;) Hamarosan centenáriumi bejegyzés következik tehát!