Category Archives: Uncategorized

Egysebességes bicikli

Városi közlekedéshez – ha nincsenek nagyobb hegyek a közelben – felesleges a váltó, meg a sok sebesség a kerékpáron, elég egy jól eltalált áttétel, amivel (megfelelő edzettséggel) mindenhova el tud jutni az ember. Ezt jól mutatja az is, hogy Budapesten az ezüst Meridámat az idő 99%-ában 48/18-as, vagy 48/15-ös áttételen használtam (azaz elöl 48 fogaskerék, hátul 15 vagy 18), azaz az elmélet a gyakorlatban is bizonyítást nyert. Lényegében ezért merült fel bennem egy új, egysebességes bicikli vásárlásának gondolata. Persze a kevesebb alkatrész kevesebb karbantartást és kisebb súlyt is jelent! Így esett a választásom a már korábban bemutatott Mongoose Maurice-ra, melyet akciósan 95000 HUF-ért szereztem be.

Szerintem egyszerűen gyönyörű (ez a kép nagyban, és további fotók itt és itt), és nagyon jól is megy. 48/18-as áttét van rajta, így kb. ugyanannyit kell tekerni, mint a másik bringát, csak ez 4 kilóval könnyebb, plusz a tökéletesen egy síkban levő fogaskerekek miatt kisebb a súrlódás, és az időfutamkormány miatt áramvonalasabb testhelyzetben ülök rajta, így ugyanazt az utazósebességet (pl. stabil 30,7 km/óra = 90 RPM) könnyebb vele tartani. Ja, és nem utolsó sorban a singlespeed bringa az trendi, és van egy különleges feelingje ;)

A tegnapi NightRide-on már ezzel voltam (hétközben egy-két órát már tekertem vele hogy szokjam, mert azért máshol van a súlypont, máshol a fék, de nagyon hamar belejöttem), és mentünk is egy jó 60 km-t. Síkon a maximum, amit most ki tudtam pörgetni az 46 km/h volt (de 35 km/h-t tudok “kényelmesen” folyamatosan tartani), valamint az Alagútban megvolt az 51,7 km/h is, de az picit lejtett – viszont ennél sokkal gyorsabban már nem nagyon lehet pörgetni. Szerintem ez ezzel az áttétellel teljesen rendben van. A Margitszigeten “rendeztünk” is egy versenyt, és azon én értem a célba elsőnek (jól használtam a szélárnyékot). Egyébként az este folyamán még volt pár ilyen 1-2 km-es sprint, ezeken rendre 2-4. helyen haladtam, szóval edzésnek sem volt utolsó ez az esti tekerés. A bringával meg teljesen meg vagyok elégedve, egyelőre úgy tűnik, nagyon jó választás volt. Ja, meg vettem rá egy Cateye Strada sebességmérőt, az is elég tuti.

Technikai specifikációk (bocs, de angolul – és az SPD pedál az a másik bicajról került át): COLOR: Blue, FRAME: 4130 double butted Chromoly track frame, FORK: Chromoly track fork with investment cast crown and dropouts, CRANKSET: FSA Alloy (48T), BOTTOM BRACKET: FSA sealed cartridge, PEDALS: Wellgo alloy Shimano PD-M540, FREEWHEEL: Dicta 18T fixed gear, CHAIN: KMC Z410, RIMS: Alex PC19 double wall alloy w/ wear indicator, FRONT HUB: Formula track, sealed bearing bolt on 36H, REAR HUB: Formula track, sealed bearing, flip flop (fixed/freewheel), bolt on 36H, SPOKES: 14G stainless, BRAKE LEVERS: Tektro RX4.1, HANDLEBAR: Mongoose bull horn, STEM: Mongoose alloy Ahead, GRIPS: Velo gel cork, SADDLE: Mongoose, SEAT POST: Mongoose alloy w/ micro adjust clamp, TIRES: 700×25 Continental Ultra Sport 700×28 Continental Contact.

26 Replies

Edzőtábor

Múlt vasárnaptól tegnapig tartott a floorballos edzőtábor Nagybajomban. A csapat minden korosztálya képviseltette magát, így több mint 50-en izzadtunk minden nap. Már vasárnap délután megkezdődött az érdemi munka, mely a tábor teljes időtartama alatt három helyszínen zajlott. A “vezetőség” négy csoporta osztotta a társaságot, így valaki mindig pihent, míg a maradék három osztozott a betonos pálya (egy az egy elleni, kettő az egy elleni, kettő a kettő elleni játék valamint lövőedzés), a füves pálya (futás és koordinációs feladatok) és a terem között (rendes játék, figurák, labdás gyakorlatok).

Egy normális nap a következő volt: ébresztő 6:30-kor, majd futóedzés 7:00-től (100 m-en mindenkit verek), ezután reggeli, majd jöhetett a délelőtti edzés. Ez a nagyoknak (OB I-es csapat) pihenéssel kezdődött, majd 10:15-től betonos, 11:15-től füves pályás, és végül 12:15-től termi edzésmunkát jelentett. Ebéd 13:30-kor. Délután ugyanez a kör ismétlődött meg, azaz egy nap hét darab háromnegyed órás edzésünk volt. A szabadidőt napközben pihenéssel (alvás) töltöttük, estére maximum egy-egy póker-játszmára maradt erőnk, és általában éjfél körül már le is feküdtünk.

Bár vasárnap még csak délután voltak edzések, az életkedvem elég hamar elment. Az államvizsga után hiányzott a semmittevés, és az egy hónapos kihagyás után gyatrán ment a játék is. Szerencsére másnapra elmúlt ez a rossz érzés :) Speciális nap volt a szerdai, mert aznap a délelőtti edzések helyett egy közeli szarvasparkba látogattunk el, ahol traktor vontatta szekérről tekinthettük meg a nagyvadakat. Ugyan láttam én már sok szarvast a túrázásaim során, egész közelről is, de ennyit egy helyen még nem. No meg a simogatóban közvetlen testközelből is meglehetett nézni őket! Csütörtök és péntek délután edzőmeccsek voltak (OB I az OB II ellen), előbbin nem játszottam, mert a térdem teljesen kikészült az előző napok terhelésétől, pénteken viszont már 100%-osan széthajtottam magam. Mindkét napon volt éjszakai floorball is, előbbin nemhivatalos, utóbbin hivatalos táborzáró őrület, melyen 15-15 lett a végeredmény, és a két véletlenszerűen (mindenki bedobta az ütőjét középre, és Csövivel felváltva csukott szemmel húztunk) összeállított csapat közül az egyiknek én voltam a csapatkapitánya (bár játszani nem játszottam, csak az edzői szerepben kiabáltam kifulladásig). Csütörtök este volt még díjátadás, amin elismerték az év játékosait, én pedig kaptam egy aláírt csapatképet és egy hasonlóan dedikált 2-es számú mezt – minden nagyon nagyon jól esett. Valamelyik nap volt tábori avatás is, melyen a most először edzőtáborozóknak mókás feladatokat kellett elvégezniük, hogy kiérdemeljék a tábori jelvényt – nekem Krisztiánnal kellett tangóznom, és meg kell mondanom, hogy hatalmas sikert arattunk :D Szombat délelőtt még elkészültek a közelgő prágai kupára a hivatalos csapatképek, majd ebéd után elindultunk haza.

Összességében nagyon jó edzőtábor volt, jól összeállított programmal (szerdára már mindenki rendesen el volt készülve az erejével), sok és változatos edzéssel, nagyon jó infrastruktúrával, és kis kiegészítéssel megfelelő ellátással. Jobb csapat pedig nincs, mint a Diamonds! Kívánom, hogy jövőre még több korosztály bajnok legyen mint idén, és hogy az OB I bajnokai is mi/ők legyenek. Hajrá Diamonds!

2 Replies

Leállamvizsgáztam!

Bizony, véget ért az egyetem, véget ért egy korszak… Tegnap nem sokkal fél tizenegy után elsőként hagytam el a tanszéki könyvtárat, majd négy órás megkönnyebbült várakozás (és a többiek bíztatása) után az is kiderült, hogy az államvizsgámat jelesre értékelték. (Tételeim a Csillagfejlődés végső fázisai és az Extragalaxisok morfológiája voltak.)

Az eredmények kihírdetése után végre estébe nyúlóan ehettünk, ihattunk és beszélgethettünk felszabadultan, de azt felfogni, hogy nincs több vizsgaidőszak (a maga stresszével, kampányszerű tanulásával és ideggörcsével), azt még nem tudom. Majd talán pár nap múlva. Most viszont lefekszem, és délig fogok aludni – mert megérdemlem :) Oh, yeah!

8 Replies

Windows-ról Macintosh-ra

Múlt pénteken valóra vált egy nagy álmom. Három és fél éves Asus laptopom nyugdíjaztam (pontosabban öcsém internetezős gépévé vált), és egy gyönyörű Apple MacBook került az asztalomra. Alumínium unibody ház, 13.3″-es LED háttérvilágítású kijelző, 2 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 4 GB (1067 MHz DDR3) memória, NVIDIA GeForce 9400M grafikus lapka, stb. Mint minden Apple termék, a gép egyszerűen gyönyörű, nincs rajta egy rossz illesztés, egy nem tökéletesen megmunkált felület. Az egész maga a letisztult gyönyörűség. Persze kicsit elfogult vagyok, de nincs ilyen, vagy csak ehhez hasonló PC, az biztos…

Mostanra lényegében teljesen átálltam az új rendszerre. Az Windows után a Mac OS X (itt ez az operációs rendszer) maga a megváltás. Mondjuk engem nem kellett sosem győzködni, hogy a Mac jobb, nekem ez szerelem volt első látásra. Aki látott, vagy használt már Mac gépet, az tudja miről beszélek. Igazából az a legszebb, hogy minden megy magától. Nem kell mindenféle driver-t felrakni, nem kell szenvedni, hogy pl. a Nokia telefonommal szinkronizálódjanak a naptárbejegyzések, vagy hogy a GPS-t meg a fényképezőgépet felismerje a rendszert, mert minden egyből megy. Az OS X alap szoftverei (melyeket itt nem célom bemutatni) is nagyon el vannak találva, tökéletesen együttműködnek egymással, logikus a kezelésük, így egyből megszerettem mindegyiket. Ami nekem mindig is a legjobban tetszett, az a Dock (a képernyő alsó részén levő alkalmazásokat és speciális mappákat tartalmazó igen informatív terület) és az Exposé (egy pillanat alatt szétrebben az összes megnyitott alkalmazás ablaka, és így, hogy már nem takarják le egymást, könnyen lehet egyikről a másikra váltani – ezt akár egy billentyű lenyomásával, akár a tapipad négy ujjal történő lefelé simításával, akár az egér egyik sarokba rántásával is elő lehet idézni). De még sorolhatnám. Az átállás zökkenőmentes volt, a külső merevlemezemen két partíciót csináltam, egyet a képeknek (az iPhoto könyvtárának), egyet pedig a folyamatos mentéseket készítő Time Machine alkalmazásnak. Már csak Photoshop kell (nem tartom valószínűnek, de ezért írtam az Adobe-nak, hátha át lehet migrálni a Windows-os licenszemet Mac-re), meg LaTeX, és valami jó HTML szerkesztő. Minden más, amit Windows-on használtam, van itt is – általában sokkal jobb verzióban ;)

Disclaimer: elvakult Apple hívő vagyok, ne jöjjön nekem senki azzal, hogy így meg úgy olcsóbb meg jobb a PC, meg a Windows milyen király, mert felesleges… Tőlem mindenki azt használ, amit akar, szerintem mind a Windows, mind a Linux jó, de nekem a Mac a legjobb.

6 Replies

Kerékpárral a budapesti hidakon

Hétfő délután a Magyar Kerékpárosklub szervezésében rövid demonstrációval keretezett sajtótájékoztató helyszínéül szolgált a budapesti Erzsébet híd északi járdája. Azért gyűltünk össze jó félszázan a sajtó képviselői előtt, hogy megmutassuk, miért lehetetlen jelenleg biciklivel egyben biztonságosan és szabályosan átjutni a főváros hídjainak nagy részén. Konkrétan az Erzsébet hídon a KRESZ értelmében a szélső buszsáv biciklivel tiltott terület, így viszont a törvénytisztelő kerekes kénytelen a buszok és a normál forgalmi sávokban nagy sebességgel haladó autók közé szorítva haladni. Mivel ez a gyakorlatban elég hajmeresztő tud lenni, sokan vagy a buszsávban haladnak, vagy kénytelenek a járdán a gyalogosokat kerülgetve/veszélyeztetve, lassú tempóban haladni – utóbbi esetben ráadásul csak lépcsőkön keresztül juthat fel a híd járdájára, majd le onnan. További részletek László János (elnők, Magyar Kerékpárosklub) nyilatkozatában alább.

Ezután a KRESZ paragrafusainak megfelelően, libasorban egymás után a buszsáv és a külső forgalmi sáv határán tettünk egy kört a hídon (videó itt – én is feltűnök benne), hogy bemutassuk, mennyire irreális így közlekedni. A megoldás itt a belső sávok szűkítése révén közös busz- és kerékpársáv kialakítása lehetne (Párizs tele van ilyenekkel, de szerencsére már Budapesten is van rá példa), azaz olyan széles buszsávé, melyben egymás mellett elfér busz és biciklis. De a fönti videóban valójában elhangzik minden lényegi információ, nem ragozom tovább. Zárásként a szmogtémához ajánlanék egy minden autós számára kötelezően megtekintendő videót.