Category Archives: Uncategorized

Kerékpárral a budapesti hidakon

Hétfő délután a Magyar Kerékpárosklub szervezésében rövid demonstrációval keretezett sajtótájékoztató helyszínéül szolgált a budapesti Erzsébet híd északi járdája. Azért gyűltünk össze jó félszázan a sajtó képviselői előtt, hogy megmutassuk, miért lehetetlen jelenleg biciklivel egyben biztonságosan és szabályosan átjutni a főváros hídjainak nagy részén. Konkrétan az Erzsébet hídon a KRESZ értelmében a szélső buszsáv biciklivel tiltott terület, így viszont a törvénytisztelő kerekes kénytelen a buszok és a normál forgalmi sávokban nagy sebességgel haladó autók közé szorítva haladni. Mivel ez a gyakorlatban elég hajmeresztő tud lenni, sokan vagy a buszsávban haladnak, vagy kénytelenek a járdán a gyalogosokat kerülgetve/veszélyeztetve, lassú tempóban haladni – utóbbi esetben ráadásul csak lépcsőkön keresztül juthat fel a híd járdájára, majd le onnan. További részletek László János (elnők, Magyar Kerékpárosklub) nyilatkozatában alább.

Ezután a KRESZ paragrafusainak megfelelően, libasorban egymás után a buszsáv és a külső forgalmi sáv határán tettünk egy kört a hídon (videó ittén is feltűnök benne), hogy bemutassuk, mennyire irreális így közlekedni. A megoldás itt a belső sávok szűkítése révén közös busz- és kerékpársáv kialakítása lehetne (Párizs tele van ilyenekkel, de szerencsére már Budapesten is van rá példa), azaz olyan széles buszsávé, melyben egymás mellett elfér busz és biciklis. De a fönti videóban valójában elhangzik minden lényegi információ, nem ragozom tovább. Zárásként a szmogtémához ajánlanék egy minden autós számára kötelezően megtekintendő videót.

111 km tekerés a Cserháton át

Szombaton újból Józsival indultam bringázni egy 100 felettit. Ő a sikeres államvizsgát, én a sikeres elméleti fizika szigorlatot “pihenve ki” ezzel a kis testmozgással – amiből nekem két és fél hétig nem sok jutott osztályrészül. A reggel 8:07-es vonattal utaztunk Vácig, onnan pedig az alább látható útvonalat jártuk be.


View Larger Map

Az út nagy részén (minimum a 2/3-án) szembeszélben kellett tekerni, ami elég sokat kivett belőlünk, nem csak fizikálisan, de lelkileg is – főleg az emelkedőn felfelé hátráltató széllökések hatottak demoralizálóan… Amint az a képeken is látható (ide kattintva időben visszafelé…, míg Józsi képein normálisan itt), nagyon sok szépet láttunk, kiemelném a cserhátsurányi templomot, Herencsény romtemplomát és a Sasbérci kilátót. De a cserháti táj is gyönyörű, főleg az ilyen tiszta és szeles időben, ahogy a fű hullámzik a domboldalakon… Cserhátsurányban még a harangokhoz is felmehettünk a toronyba, pedig ez nem adatik ám meg minden arra tévedőnek :) Ahogy az az alábbi szintábrán is látható, most sem volt kevés a mászás (1500 méter szintemelkedés, a legmeredekebb szakaszon 11%-os meredekségű!), ráadásul egyszer fe, egyszer le – mire megszoktam az egyik ritmust, már is váltani kellett a másikra…

Rendesen ki is purcantam a végére, pedig Józsi talán még felment volna Szanda várára, de én már nagyon nem. Bevallom hogy kihajtottam a belemet is. Aztán az állomásokra oda- és visszatekeréssel együtt 126 km lett a napi szumma, ami azért elég szép adag. Jó volt nagyon! Videó alant.

Elméleti fizika szigorlat

Én ennyit vizsgára még nem tanultam. Két és fél hét volt, és a melléktételekre még így sem igazán jutott idő – de az “A” tételeket végül sikerült mind az agyam megfelelő rekeszeibe tuszkolnom. A 2-es tételt (Hidrodinamika) húztam, ami egy átlagosan nehéz téma, viszont nagy előnyt jelentett, hogy egyike annak a 3 tételnek, melyeket az utolsó tanulási napra (tegnapra) hagytam, így még nagyon friss volt bennem az élmény. Lényegében a három A4-es lapnyi terjedelemben kidolgozott mondanivalónak csupán töredékét hagyták elmondani, aztán kaptam még egy kérdést (és bár nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom majd ezzel a témakörrel kapcsolatban, de szerencsére) kvantummechanikából. A rotátorról kellett beszélnem, és ennyi volt. Nem volt kérdés, hogy hányast fogok kapni, így nagyon nagyon nagyon (és el nem tudom mondani, mennyire) megkönnyebbülve léptem ki az 1.125-ös terem ajtaján… Mind az öt szigorlatom ötös lett! (Stréber vagyok… gáz… – bár erről most még az ideális gáz jut eszembe, ami jelen helyzetben egész találó és megbocsájtható asszociáció…)

Péntek esti szürreál

A késői szürkületben, az ablakomból, az utolsó tétel kidolgozásának befejezése közben elkaptam az Iridium 45-ös műhold felvillanását (a napfény megcsillant a napelem-paneleken). A hosszú expozíció miatt a relatíve gyorsan mozgó felhők szépen elkenődtek, némileg szürreálissá változtatva az égbolt képét (katt a képre és nagyobb lesz!). Én is pont így vagyok elkenődve…