Az alapszakaszban lejátszott mérkőzésnél sokkal magabiztosabban nyertük meg a mai meccset Dunaújvárosban. Az első percekben mindhárom sorunk egyből betalált, így igen hamar sikerült megadni a játéknak a lendületet. Az eredmény pedig kicsit csalóka, hisz sokkal többet is lőhettünk volna, de valahogy igen magas számban sikerült kihagyni a legtöbbször szinte 100%-os helyzeteket. Személy szerint a meccs elején nagyon jól ment a játék (többször nagyon szépen sikerült labdát szerezni), aztán sajnos legalább 50%-ban az én hibámból sikerült összehozni egy gólt a paksiaknak (egy elég rossz passzból sikerült rossz irányba fordulni és eladni a labdát…) – ezen eléggé bosszantó volt, főleg a jó kezdés után (még akkor is, ha az első kapott gól előtt egy a válogatottat is megjárt csapattárs adta el hasonló módon a lasztit). Szerencsére sikerült lenyugodni, és több nagy hibát nem követtem el, bár egyszer-kétszer még szerencsétlenkedtünk egy sort Skywalkerrel (ő a jobboldali védő, én – szokás szerint – a bal). Lényegében párszor egymás hibáit kellett javítanunk. Az összecsapás második felében a fullasztóan meleg csarnokban nekem már inkább csak az ellenfél támadásainak rombolására futotta, de ezt a feladatot igen jól oldottam meg.
Igazából védőnek lenni a legnehezebb. Főleg a harmadik sorunkban, ahol ha a nálam 10 évvel fiatalabb csatár nem lövi be a helyzetet, akkor nincs gond (félreértés ne essék, a mi sorunk is lőtt gólt, nem is egyet), de ha én hibázok egyet, akkor abból gólt kapunk. A védők nincsenek a kanadai táblázat élén, a szurkolók nem értük vesznek meg (na minket azért ez nem fenyeget). Kisebb elismerést vált ki egy jó blokk, vagy egy szép szerelés, mint a kapus védései. A mérkőzéseken így legtöbbször a csatár vagy a kapus a sztár, de nem szabad elfelejteni, hogy védők nélkül még egy meccset sem nyertek meg. Nem egy hálás feladat hát védőnek lenni, persze a nehézség benne a kihívás. Valakinek ezt is el kell vállalnia :) Hajrá Diamonds!
