Category Archives: Uncategorized

Közlekedési nehézségek

Ma reggel egyetemre tekerve a Batthyány tér után félig feltúrt bringaút fogadott, amin valahogy még csak-csak elfértem, de a Lánchíd után már az egész le volt zárva (épül a budai főgyűjtő csatorna). No, semmi gond, a bicikli is jármű, jó nekem a rendes út is, szóval felkaptam a paripámat, fellépcsőztem a Clark Ádám térre, majd uzsgyi neki a Lánchíd utcának. A Szent Gellért rakpartig még lehetett is haladni, de ott beállt a dugó, úgyhogy szívás, kénytelen voltam a járdán eltekerni a Szent Gellért térig, onnan meg már OK volt.

Hazafelé gondoltam legyen a Nagykörút, de ott is dugó volt, hihetetlen bakker, nem tudom hova megy 10 órakor ennyi ember… Mondjuk tök jó edzés a sok megállás után folyton rövid idő alatt autótempóra gyorsulni, de azért ez így nem túl hatékony. Szóval ezt a bénázást egészen a Rákóczi útig tudtam elviselni, ott balra leléptem, majd Nyár utca – Wesselényi utca – Kiskörút – Deák, onnan meg már van bringaút hazáig. Most jön az eső, de aztán kénytelen leszek valami alternatív útvonalat kitalálni, mert ez nem állapot. Mondjuk a Deákig bringaút, onnan Kiskörút, aztán meg a fene tudja, ahogy esik úgy puffan :) Úgyis unalmas mindig ugyan arra menni :D Kész kaland ez a város ;) Igazából ha nem lennének autók az utakon, akkor tök jól lehetne haladni…

Diplomamunka (2.)

A mai nap folyamán létrehoztam a szakdolgozat.tex nevű file-t a számítógépemen (olyan mint a szakdolgozat.doc, csak szebb és jobb – de főleg tudományosabb). Szóval elkezdtem a diplomamunkám maradandó, írott részét megalkotni (közben persze párhuzamosan csinálom hozzá a kutatást). Valamint megoldottam egy olyan problémát, ami az elmúlt időben még a kedvemet is elvette a tézisemmel való foglalkozástól (konkrétan egy FORTRAN programnyelven írott kódot kellett használható formába ráznom, ami végül könnyebben ment mint reméltem) – arról nem is beszélve, hogy ellehetetlenítette a továbbhaladást. Most viszont nem látok olyan problémát (gyorsan le is kopogom), ami az elkövetkező két hétben akadályozhatna – azaz fejben már szinte pontosan tudom mit kell csinálni, most már csak meg kell csinálni!

Más: megfigyeltem, hogy a kertben levő díszalmafa termését (ami nyár közepétől tavaszig az ágakon van) a rigók előszeretettel fogyasztják. Ez még nem is olyan furcsa, azon viszont meglepődtem, hogy egyben kapják be az 1-1,5 cm-es kis almagömböket! Távcsővel láttam ;)

Jótékonysági tekerés

Válságok, gyilkosságok, rossz dolgok közepette igazán megható esemény részese lehettem ma délután. Önzetlen kerékpárosok kis csoportja (a Criticalmass.hu oldalon szerveződött Bike Kitchen keretében) az elmúlt két hónapban 10 biciklit rakott össze használt és új alkatrészekből mindenféle külső hozzájárulás vagy támogatás nélkül (pénzt és szabadidőt nem sajnálva), majd ezeket most elvitték a Down Alapítvány gondozottjainak tavaszköszöntő ajándékként.

Én csak mint lelkes kísérő (mert szükség volt ám ilyenekre is) csatlakoztam a menethez (hogy miért vágok ilyen fura arcot azt nem tudom), így nagyjából ötvenen tekertünk keresztül a városon. Jó volt látni azt a tiszta örömöt ahogy a bicikliket fogadták és használatba vették, tényleg nagyon megható volt. Meg egyáltalán, bíztató hogy azért vannak még olyan emberek az országban, akik önzetlenül segítenek. Minden tiszteletem az övék!

Diamonds X3M Team – Dunai Krokodilok SE 3-6 (1-3,2-3,0-0)

Sajnos nem jutottunk be a Magyar Kupa döntőjébe. Igazából elég szomorú vagyok, mert ez a csapat megérdemelt volna az OB II megnyerésén kívül még egy nagy sikert ebben az évben. Azért ha belegondolunk, nem szégyen három góllal kikapni attól a csapattól, aki jelenleg vezeti az OB I-et… Az első harmadot leszámítva nem is játszottunk rosszul (mármint az első két sor – a harmadik sajnos ma nem kapott lehetőséget), igazából 3-4-nél a második harmadban folyamatosan mi nyomtunk, aztán jött az a két szerencsétlen gól :( A harmadik játékrészben meg valahogy csak helyzetekig jutottunk. A mai győzelemhez közel 100%-os teljesítmény kellett volna, de sajnos valami hiányzott. Nem tudom mi, de a Krokodilok sokszor gyorsabbak voltak, főleg a passzjátékben, és a támadásaik is lendületesebben futottak. Aztán a legvégén még megítéltek nekünk egy büntetőt, már oda is álltam a rávezetéshez (a szerdai edzés végén gyakoroltuk és nekem ment a legjobban, ezért lettem én a kiválasztott), de aztán mégsem hagyták elvégezni, hanem lefújták a meccset – ami felettébb érdekes dolog… Mindegy, nem oszt, nem szoroz, azért jó lett volna a 75 néző előtt egy gólt szerezni :) Főleg hogy ebből legalább 60 nekünk szurkolt. Hát ez van. Ebben az idényben ez volt az első elvesztett tétmeccsünk. Valószínűleg az utolsó is. Hajrá Diamonds!