Tag Archives: apple

11 hasznos Mac-es alkalmazás

A következő közel egy tucat alkalmazás az általam mostanában gyakran használt programok erősen szubjektív válogatása – van köztük olyan, melyre az átlag felhasználónak soha nem lesz szüksége (CSSEdit), viszont van nem egy olyan, mely nélkül már nehezen tudom elképzelni a mindennapjaimat. Gyors bemutatás – névsor szerint, címszavakban:

20090919osxapps

Az 1Password jelszavak, bankkártya-adatok és apró-cseprő személyes információk megőrzésére (és titkosítására) való kiváló kis program, nevéből sejthetően nekünk a sok közül elég egy jelszóra emlékeznünk. Beépül a böngészőbe is, így pl. internetes vásárlásnál bankkártya-adatokat is automatikusan ki lehet vele töltetni.

A CSSEdit egy elég profi CSS-szerkesztő, a blog kinézetét meghatározó style.css file turkálására használom. Így két napja a blogmotor WordPress 2.8.4-re való frissítése után a stílusfile-t is átültettem a korábbi K2 RC3-as alapról RC8-ra. Csak közel két év kellett hozzá hogy rászánjam magam…

Az AppZapper egy apró uninstalláló (gyönyörű magyar szó) alkalmazás, melyre azért lehet szükség, mert ha csak simán a kukába húzzuk a nemkívánatos programokat, akkor hátra maradnak pl. beállításokat tartalmazó file-ok, melyeket így kézzel kéne törölni… Sajnos a cache file-okat legtöbbször ez sem törli, de vagyok már olyan szinten az OS X megismerésében, hogy nincs is szükségem szoftveres segítségre… Sőt… De kezdőknek – vagy azoknak, akik nem akarják tudni mi történik a file-rendszerben – tökéletes.

A ForkLift lényegében a TotalCommander Mac-es megfelelője, csak szebb és jobb :) Nem utolsó szempont, hogy magyar fejlesztés. Azoknak, akik nem tudnak kétpaneles file-kezelő nélkül élni, kötelező darab.

A MoneyWell az igényeimnek legjobban megfelelő pénzügyi alkalmazás. Egyszerű, áttekinthető, és remélhetőleg segít a pénzköltés racionalizálásában – de legalább is látni fogom mennyit költöttem csokira… Lényegében kategóriákra (kaja, ruha, stb.) bontott havi költségvetést kell készíteni, vezetni a kiadásokat és a bevételeket (egyszerre több számla és különböző pénznemek is kezelhetőek), aztán figyelni, hogy mennyire tartjuk magunkat a tervhez (hó végén a mérleg ne hiányt mutasson). Ez a legújabb szerzemény a listáról, egyelőre igen hasznosnak tűnik.

Google Earth: digitális Földgömb (meg ég- meg Mars-), azt hiszem nincs ember az olvasóim között, akinek ezt be kéne mutatni. Az internet egyik legnagyobb találmányának tartom – az őskorban, amikor a GE még nem létezett, saját magam csináltam hasonlót digitális domborzat-modellek és műholdképek felhasználásával. Az kicsit macerásabb volt…

A Caffeine meggátolja, hogy a Mac elaludjon :) Néha igen idegesítő tud lenni, amikor hosszabb olvasás vagy internetes video nézése közben a látszólagos inaktivitásunk miatt aktiválódnak az (egyébként más helyzetben nagyon hasznos) energiatakarékos beállítások, sötétebb lesz a monitor, stb. és percenként nyúlkálhatunk az egér után… Egy kattintás, és a probléma a múlté.

A GarageBand egy MIDI billentyűzettel kiegészítve egy erős félprofi zenei szoftver – nem mellesleg jó hangszórókkal vagy fejhallgatóval helyettesíti a zongorát is. Az OS X alap szoftverei közé tartozik, minden Mac-en ott van alapból. Erről majd írok hosszabbat is a későbbiekben.

A Pixelmator a Photoshop kisöccse, lényegében mindent tud, amire egy normál bloggernek a képszerkesztés és manipulálás terén szüksége lehet. Ráadásul szép és gyors. Az Adobe meg elmehet a fenébe, hogy nem vihetem át Mac-re a Windows-os licencemet…

Szöveges file-ok (HTML, Python kód, C kód, txt-k, dat-ok, meg hasonlók – nem sokszáz oldalas könyvek) szerkesztéséhez nincs is jobb választás mint a TextWrangler. Ráadásul ingyenes.

Végül pedig itt a Tweetie, mely sokak szerint valószínűleg a legjobb Mac-es Twitter-kliens. Szerintem biztosan az. Ez volt az első olyan Application (Mac-en), amit pénzért vettem. De nem az utolsó :D

És végül hogy mi fontos számomra egy Mac-es alkalmazásban? Legyen letisztult, egyszerű, áttekinthető, logikus, és szép – legyen meg benne az OS X érzés. Ha ezek mindegyike teljesül, akkor szívesen adok ki értük pénzt is. Nagy pozitívum, hogy szinte minden programnak létezik 30 napos (teljes funkcionalitással bíró) próbaverziója – nálam pedig általában az első 5 percben eldől, hogy tetszik, vagy nem tetszik…

Windows-ról Macintosh-ra

Múlt pénteken valóra vált egy nagy álmom. Három és fél éves Asus laptopom nyugdíjaztam (pontosabban öcsém internetezős gépévé vált), és egy gyönyörű Apple MacBook került az asztalomra. Alumínium unibody ház, 13.3″-es LED háttérvilágítású kijelző, 2 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 4 GB (1067 MHz DDR3) memória, NVIDIA GeForce 9400M grafikus lapka, stb. Mint minden Apple termék, a gép egyszerűen gyönyörű, nincs rajta egy rossz illesztés, egy nem tökéletesen megmunkált felület. Az egész maga a letisztult gyönyörűség. Persze kicsit elfogult vagyok, de nincs ilyen, vagy csak ehhez hasonló PC, az biztos…

Mostanra lényegében teljesen átálltam az új rendszerre. Az Windows után a Mac OS X (itt ez az operációs rendszer) maga a megváltás. Mondjuk engem nem kellett sosem győzködni, hogy a Mac jobb, nekem ez szerelem volt első látásra. Aki látott, vagy használt már Mac gépet, az tudja miről beszélek. Igazából az a legszebb, hogy minden megy magától. Nem kell mindenféle driver-t felrakni, nem kell szenvedni, hogy pl. a Nokia telefonommal szinkronizálódjanak a naptárbejegyzések, vagy hogy a GPS-t meg a fényképezőgépet felismerje a rendszert, mert minden egyből megy. Az OS X alap szoftverei (melyeket itt nem célom bemutatni) is nagyon el vannak találva, tökéletesen együttműködnek egymással, logikus a kezelésük, így egyből megszerettem mindegyiket. Ami nekem mindig is a legjobban tetszett, az a Dock (a képernyő alsó részén levő alkalmazásokat és speciális mappákat tartalmazó igen informatív terület) és az Exposé (egy pillanat alatt szétrebben az összes megnyitott alkalmazás ablaka, és így, hogy már nem takarják le egymást, könnyen lehet egyikről a másikra váltani – ezt akár egy billentyű lenyomásával, akár a tapipad négy ujjal történő lefelé simításával, akár az egér egyik sarokba rántásával is elő lehet idézni). De még sorolhatnám. Az átállás zökkenőmentes volt, a külső merevlemezemen két partíciót csináltam, egyet a képeknek (az iPhoto könyvtárának), egyet pedig a folyamatos mentéseket készítő Time Machine alkalmazásnak. Már csak Photoshop kell (nem tartom valószínűnek, de ezért írtam az Adobe-nak, hátha át lehet migrálni a Windows-os licenszemet Mac-re), meg LaTeX, és valami jó HTML szerkesztő. Minden más, amit Windows-on használtam, van itt is – általában sokkal jobb verzióban ;)

Disclaimer: elvakult Apple hívő vagyok, ne jöjjön nekem senki azzal, hogy így meg úgy olcsóbb meg jobb a PC, meg a Windows milyen király, mert felesleges… Tőlem mindenki azt használ, amit akar, szerintem mind a Windows, mind a Linux jó, de nekem a Mac a legjobb.

Mac mini “in da house”

Úgy alakult, hogy a (szerintem legalábbis) már használhatatlan szintre lassult, körülbelül 6 éves központi PC-t (amin főleg Apu szokott dolgozni, vagy netezni) mindenképpen valami újjal kellett helyettesíteni, mert ez az állapot már tarthatatlan volt. Nem kismértékű marketingfellépésem (pl. Mac OS X bemutató videók) következtében így került a családba az első Mac. Konkrétan egy 2.0 GHz-es Intel Core 2 Duo processzoros, 2GB memóriával rendelkező Mac mini. Mini, mert irtózat kicsi, amint az az alábbi képen látszik (viszonyítási alapnak az ott egy szabvány CD/DVD lemez).

Igazából Aput az első videók után már nem kellett nagyon győzködni, Anyu viszont csak úgy ment bele, ha vállalom a rendszeradminisztrátori teendőket – azaz neki nem is kell hozzányúlni. Mi sem egyszerűbb. Hisz ez nem egy Winfosos (én kérek elnézést) PC, hanem egy kiforrott Mac, a legfejlettebb operációs rendszerrel. Első bekapcsolás után billentyűzet, egér és monitor azonnal ment, semmit nem kellett feltelepíteni, vezetékes és wifi hálózat gond nélkül élt, az egész működött úgy ahogy volt. Out of box. FLAWLESS. És akkor ott van a Leopard (az OS X legújabb verziója) megannyi kényelmi szolgáltatása – Apunak főleg az iTunes-ból ismerős Cover Flow böngészés tetszik a Finder-ben, meg a Quick Look (a file-kezelőből mindenféle dokumentumot meg lehet nézni bármilyen más program elindítása nélkül). És itt még közel sincs vége a jóságnak. Ide kattintva lehet a rendszerrel ismerkedni. Az ingyenes OpenOffice leszármazott NeoOffice-val az MS Office file-okat is gond nélkül lehet szerkeszteni, és nem volt túl nehéz megoldani az Outlook-os naptár, névjegyzék (O2M-el, de utóbbinál ANSI-ból Unicode-ba kellett konvertálni hogy legyenek a Mac-en is ékezetek) és levelezés átköltöztetését (Thunderbird-be importáltam az Outlook mailbox-ait, amiket aztán már a Mac is tudott importálni) sem a megfelelő (csak épp sokkal jobb) Mac-es alkalmazásokba. Aztán még feltettem a Missing Sync nevű alkalmazást, amivel Apu a Windows Mobile-os HTC kütyüjét tökéletesen tudja szinkronizálni! Ezen a ponton a régi, percekig boot-oló PC-t el is lehetett felejteni. A dolog egyetlen hátránya, hogy ezek után elég rossz visszaülni a Winfosos laptopom elé… És akkor a végszó: egy Mac ugyanazt tudja mint egy PC, csak éppen jobban, szebben, értelemszerűbben – szerény véleményem szerint (szvsz). Nem Suzuki, hanem Audi… Szerencsére azért nem akkora az árkülönbség :-) Akinek viszont kell a Win, az használja csak egészséggel, nem akarok én senkit semmire sem ráerőltetni…

We want Apple Hungary!

wewantapplehungary.jpg

Mint azt régebben jeleztem, Mac-et akarok. Sokan vannak ezzel így. És sokan csak azért nem vesznek, mert nincs hivatalos magyar Apple (meg mert drága, banyek…). Így nekünk nincs iTunes Zenebolt (iTMS), nincs hivatalos terméktámogatás, oprendszer lokalizáció (azaz magyar OSX), és sorolhatnám. Nos ezt elégelte meg pár (nem is kevés) Apple fanatikus, és a Plastik mediát szerkesztő Sasvári “angelday” József zászlaja mögött felvonulva a népakarat demonstrálására elindították a wewantapplehungary.com oldalt. Az biztos, hogy ha lesz, nem e miatt lesz Apple Hungary (lássuk be, a kapitalizmus nem így működik), de azért nem árt jelezni, hogy az igény az megvan (mondjuk nekem a f***ing-os rész kicsit erős, de kétségtelenül megvan a maga dinamikája). Ráadásul az iTMS-t nem csak az Mac felhasználók használnák (nekem is ez lenne jelenleg a legfontosabb). Szóval hajrá, almát a népnek!