Tag Archives: bicikli

Kerékpárral a budapesti hidakon

Hétfő délután a Magyar Kerékpárosklub szervezésében rövid demonstrációval keretezett sajtótájékoztató helyszínéül szolgált a budapesti Erzsébet híd északi járdája. Azért gyűltünk össze jó félszázan a sajtó képviselői előtt, hogy megmutassuk, miért lehetetlen jelenleg biciklivel egyben biztonságosan és szabályosan átjutni a főváros hídjainak nagy részén. Konkrétan az Erzsébet hídon a KRESZ értelmében a szélső buszsáv biciklivel tiltott terület, így viszont a törvénytisztelő kerekes kénytelen a buszok és a normál forgalmi sávokban nagy sebességgel haladó autók közé szorítva haladni. Mivel ez a gyakorlatban elég hajmeresztő tud lenni, sokan vagy a buszsávban haladnak, vagy kénytelenek a járdán a gyalogosokat kerülgetve/veszélyeztetve, lassú tempóban haladni – utóbbi esetben ráadásul csak lépcsőkön keresztül juthat fel a híd járdájára, majd le onnan. További részletek László János (elnők, Magyar Kerékpárosklub) nyilatkozatában alább.

Ezután a KRESZ paragrafusainak megfelelően, libasorban egymás után a buszsáv és a külső forgalmi sáv határán tettünk egy kört a hídon (videó ittén is feltűnök benne), hogy bemutassuk, mennyire irreális így közlekedni. A megoldás itt a belső sávok szűkítése révén közös busz- és kerékpársáv kialakítása lehetne (Párizs tele van ilyenekkel, de szerencsére már Budapesten is van rá példa), azaz olyan széles buszsávé, melyben egymás mellett elfér busz és biciklis. De a fönti videóban valójában elhangzik minden lényegi információ, nem ragozom tovább. Zárásként a szmogtémához ajánlanék egy minden autós számára kötelezően megtekintendő videót.

111 km tekerés a Cserháton át

Szombaton újból Józsival indultam bringázni egy 100 felettit. Ő a sikeres államvizsgát, én a sikeres elméleti fizika szigorlatot “pihenve ki” ezzel a kis testmozgással – amiből nekem két és fél hétig nem sok jutott osztályrészül. A reggel 8:07-es vonattal utaztunk Vácig, onnan pedig az alább látható útvonalat jártuk be.


View Larger Map

Az út nagy részén (minimum a 2/3-án) szembeszélben kellett tekerni, ami elég sokat kivett belőlünk, nem csak fizikálisan, de lelkileg is – főleg az emelkedőn felfelé hátráltató széllökések hatottak demoralizálóan… Amint az a képeken is látható (ide kattintva időben visszafelé…, míg Józsi képein normálisan itt), nagyon sok szépet láttunk, kiemelném a cserhátsurányi templomot, Herencsény romtemplomát és a Sasbérci kilátót. De a cserháti táj is gyönyörű, főleg az ilyen tiszta és szeles időben, ahogy a fű hullámzik a domboldalakon… Cserhátsurányban még a harangokhoz is felmehettünk a toronyba, pedig ez nem adatik ám meg minden arra tévedőnek :) Ahogy az az alábbi szintábrán is látható, most sem volt kevés a mászás (1500 méter szintemelkedés, a legmeredekebb szakaszon 11%-os meredekségű!), ráadásul egyszer fe, egyszer le – mire megszoktam az egyik ritmust, már is váltani kellett a másikra…

Rendesen ki is purcantam a végére, pedig Józsi talán még felment volna Szanda várára, de én már nagyon nem. Bevallom hogy kihajtottam a belemet is. Aztán az állomásokra oda- és visszatekeréssel együtt 126 km lett a napi szumma, ami azért elég szép adag. Jó volt nagyon! Videó alant.

2 ország, 2 hegység, 2 kerék – 124,8 km

Miután szerdán ötösre vizsgáztam Galaktikus csillagászat 4-ből (Gravitációs lencsék + a Lokális Univerzum), valamint kiderült hogy a Kozmológia ZH-m is jeles lett, az utolsó nagy tanulásdömping megkezdése előtt Józsival (ő is végzős csillagász) úgy döntöttünk, hogy tekerünk egy nagyot. Pénteken tehát megvolt életem első igazi, egész napos, hegyekre is felmászós biciklitúrája. Reggel a Nyugatiból 9:07-kor induló vonattal mentünk Kismarosra, ahonnan a lenti térképen látható útra indultunk.


View Larger Map

Egész nap jó meleg volt, erősen sütött a Nap, így elhasználtam a maradék naptejemet is – szerencsére a menetszél sokat javított a komfortérzetünkön. A Börzsönyben volt egy 2 kilométeres szakasz, ahol csak turistaút volt, ott sajnos gyalogolni kellett, ami SPD cipőben nem volt a legkényelmesebb, cserébe nagyon jó érzés volt utána visszaülni a nyeregbe. Nagybörzsönyben megnéztük a templomokat is, aztán lefelé az Ipoly felé egy hosszú, jól belátható lejtőn 70,8 km/h-ra tudtam gyorsulni, mielőtt úgy döntöttem, hogy ha a folyó előtt meg akarok állni, akkor ideje visszavenni a sebességből ;) Maga a Börzsöny meg sem kottyant, viszont itt az Ipoly mentén volt egy kis szembeszél, ami nem volt túl jó, így kényelmesen 25 km/h-val haladtunk. Szlovákiában is volt egy kisebb hegymenet, de utána már nagyon jó tempóval haladtunk egészen Párkányig. Itt pihentünk egy fél órácskát, ettünk/ittunk, aztán átgurultunk Esztergomba, ahol megnéztük az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi-t, amit korábban én még nem is láttam… Viszont itt egy közkutat sem találtunk, így vízvétel céljából kénytelenek voltunk vásárolni. Aztán Dobogókő felé indulva sunyi módon megint szembeszelet kaptunk, valahogy nehezebben ment a tekerés, mint korábban. A versenybringáknál majd’ kétszer nehezebb kerékpárral és egy enyhén megpakolt futárzsákkal érthető módon nem mentünk francia körversenyhez szokott szemnek ismerős tempót, de azért hősiesen megmásztuk a hegyet (lásd a szintábrán az 565 méteres pont).

Innen lefelé viszont végre jó hosszú gurulás következhetett egészen Pilismarótig, ahol újabb vízvételt és kajálós pihenést iktattunk be. Hogy meglegyen az 1600 méter szintemelkedés, meg kellett másznunk még egy hegyet, itt – főleg a meredekebb szakaszokon – már én is eléggé ki voltam (mint ahogy az az alul megnézhető videón is hallható), úgyhogy nagyon örültem, amikor elértük a legmagasabb pontot, ahonnan a szentendrei HÉV végállomásig szinte már csak gurulni kellett (azért mi tekertünk is, nehogy nagyon gyalázatos legyen az átlagsebességünk). Végül 124,8 km-el a lábamban értem haza, szuper nap volt, rendesen el is fáradtunk, és végre Józsinak sincs kilométerhiánya :) Csak mert ezzel az indokkal vetette fel a túra ötletét… A napsütés hatására itt-ott szépen lebarnultam, bár a zuhany alatt kiderült, hogy ennek fele az út pora volt :D Rövid hangulatvideó alant látható, illetve készült pár fotó is, azok meg itt vannak. Józsi képei pedig itten.

“Úgy tekerek a flaszter majd szétszakad”

Ma nélkülem megy a NightRide, mert holnap jön a floorball-szezon utolsó meccse, és szeretnék kipihenten menni – úgyhogy végre van egy kis időm blogot írni, mert gyűlik ám a sok téma. Mára viszont inkább csak egy kis zene, minimális sztorival. Mellesleg a flaszter jelentése aszfalt.

A klipp több dolog miatt került ide (annak ellenére hogy nem szeretem ezt a stílust). 1) Qka MC rokon, 2) I love Budapest, 3) Buppa – a biciklis futár rapper megmondja a tutit és közben még a Bagaboo táska is bevillan, 4) a film egy fényképezőgéppel (Canon EOS 5D Mark II) készült, csak ma már itt tart a technika, hogy a digitális tükörreflexes gépekkel Full HD videót lehet felvenni, 5) a rap ellenére ez a szám nagyon jó!!!

És akkor egy kis énblog: pénteken betekertem az ELTE-re az INDEX-emért, de nem a szokásos oda-vissza 24,42 km-es útvonalon mentem veseszétrázós gyászos bringautakon kacskaringózva, hanem nagyjából a legrövidebb autóúton. Ez annyit tesz, hogy odafelé Béke, Lehel, Váci, Bajcsy, Kiskörút (az Astóriától az Üllőiig ügyesen kikerültem a dugót, fogalmazzunk úgy, hogy egy villamos sebességével ;D), Rádai, Petőfi-híd, ELTE, majd visszafelé végig a Nagykörúton 30-42,3 km/h-val, vagy épp az álló autók között csorogva, majd Váci, Lehel, Béke. Ez így nettó kevesebb mint egy óra tekerés volt a szokásosnál jóval rövidebb (20,95 km) útvonalon, jóval tempósabb átlaggal. Élveztem!

NightRide (10.)

Még a rendszeres NightRide előtt, pénteken is tekertem egyet a holdfényben, ugyanis megint biciklivel mentem a felsőgödi edzésünkre. Ráadásul rekord idő alatt értem oda – 57 perc volt ajtótól ajtóig. Aztán szombaton a szakdolgozással töltött nappal után este jött a hivatalos éjszakázás. Megint többen voltunk – a Margitsziget után a hídon állítólag 60 felett volt a létszám, aztán a Hősök terén számoltam egyszer 50-et, aztán 46-ot, végül pedig még a Gellért-hegyre is több mint 20-an tekertünk fel (a képért köszönet GriN-nek). Hajnalban zárásként még sütit is kaptunk Szciklon-nál, így már világosodott, mire hazaértem…

Viszont azt hiszem elértem teljesítőképességem határát, egyszerűen nem tudok ~50 embert koordinálni. Annak ellenére, hogy a legtöbben most is jól érezték magukat, nem egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna, és ahogy korábban történtek. Ezt egy urbánus biciklis helyettem már kellően kritikusan le is írta, tessék ott elolvasni a bejegyzésére adott kommentemmel együtt, és látni, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a biciklisek megérnének egy szociológiai tanulmányt… Legközelebb szigorúbb karmester leszek.