Tag Archives: budapest

Budapest 3D

May be a bit rough in some areas, but my beloved Budapest has finally jumped out of the 2D world in Google Earth. Most of the buildings were generated automatically from aerial photographs taken from different angles. We are living in exceptional times.

2009gebudapest

Ugyan néhol kicsit pixeles, néhol kicsit pontatlan, de hőn szeretett Budapestem végre térben is körbejárható a Google Earth-ben. Ráadásul az épületek nagy részét légifotók alapján, minimális emberi közreműködéssel készítették el. Csodálatos korban élünk.

3 Replies

Commuting in Leuven

About 90% of students (including me) in Leuven are regular cyclists. Not athletes nor sportspersons, but commuters on two wheels. As the bike is the fastest (if you do not count small motorcycles) and cheapest way to get from A to B, this is an evident choice for young people. But older businessmen (and women) are not a rare sight riding their bikes in suits (or costumes), either. And bad weather is not an excuse. Raincoats are not futuristic equipment, they are available for a long time…

I was already a hardcore bike commuter back in Hungary, where life on two wheels is not as easy as it is here in Belgium. The infrastructure for cyclists in the city of Budapest is – to be honest – close to being non-existent. Bike lanes are almost unknown, separated bike paths are badly designed and built (usually starting in the middle of nowhere and ending in the middle of nowhere), the number of parking spaces for bikes is too low, car drivers are aggressive (of course, when they are sitting in the endless traffic-jams all day), etc. So the background and support for bike commuters is generally vary bad, hence riding your bike among the cars in Budapest can be considered as an extreme sport, where survival is the main goal, and reaching the destination is only a bonus point… (Bike messengers are the champions of this “sport”. I have a single speed messenger bike and I carry my stuff in a special messenger bag – both for practical reasons – but I am still far from them. If you want to be fast, you have to ride among the cars, and I have learned how to do that in a safe way. This is a skill, which you have to learn and practice a lot, or you can use the terrible and unsafe bike paths with a speed of 15 km/h, because there are always pedestrians who are unaware of the fact, that they are walking on the bike path… The choice is yours.) But something has started in the last two years. There are more and more cyclists on the road every day. The numbers are “so high” (around 5%, but that was 1% two years ago), that the city will have to do something… It is also proven, that the number of potential bike commuters is high, but they won’t hit the road until they feel safe. That’s the reason why it is so urgent to develop the sufficient infrastructure for cyclists. This is inevitable if Budapest would like to be a viable city again, as it was a 100 years ago.

These are nearly unimaginable problems for Belgian people, because the infrastructure here – at least (but not only if) compared to the Hungarian – is almost perfect. You see bike lanes, bike paths and parking places everywhere. One-way streets are usually open for cyclist from both directions, etc (I will write a separate post about this subject later). So the number of bike commuters is not a surprise at all…

Now – in the 2nd part of this post – I will present my everyday commuting route. On the morning, I usually ride through the center to stop for breakfast at a store of the bakery chain called Panos. On the evening (or late afternoon) I am taking the shortest and fastest route back (or in case I have to buy some stuff at the supermarket, it can be a bit different). So here is my commute:


View Larger Map

The elevation profile of the morning ride:

2009leuvencommute1

The elevation profile of the afternoon ride:

2009leuvencommute2

And there are also two videos showing these routes, but they may be a bit boring (they are) even at double speed, and the quality is not that good (blame YouTube for that). If you are still interested, check them out clicking here (from home to the University) and here (back to home).

Instructions for commenting are now bilingual, so you can fill out the box below your personal details and comment in English too (just write there the name of the current day, e.g. Tuesday)!

5 Replies

Haza a Citadellán keresztül

Ma egyetemről hazafelé nagyon szép tiszta idő volt, így hirtelen ötlettől vezérelve a Gellért térről feltekertem a Citadellához (a Kelenhegyi úton). Hát van egy pár meredek rész, nem mondom, de lazán feljutottam a japán és olasz turistákkal tömött Gellért-hegy tetejére. Tényleg én voltam ott az egyetlen magyar – az árusokon kívül, természetesen. A kilátás gyönyörű volt (a képre kattintva nagyban is élvezhető), Budapest tényleg nagyon szép város, legalábbis én szeretem. Hazafelé a feltúrt bicikligyász miatt most a Döbrentei utca – Lánchíd utca – Fő utca – Bem rakpart útvonalat választottam a Batthyány térig, onnan meg már bringaút. Na szakdolgozzunk :(

3 Replies

Lehet más a rakpart, avagy RakPark!

Tegnap délután a pesti alsórakpart Batthyány tér alatti szakaszán volt egy RakPark elnevezésű összejövetel. Egy kicsit megfoghatatlan, konkrét szervező nélküli esemény, melynek célja leginkább az volt, hogy a budapesti emberek megmutassák, igenis szükség van a Duna mentén húzódó közösségi térre, parkra, bicickli- és sétautakra, jó levegőre és a folyóval való kapcsolatra, ahogy az más hasonló adottságokkal rendelkező európai városokban sem ritka. De miért most? Azért, mert a rakpart egy ideje munkálatok miatt le van zárva az autóforgalom elől, és mivel ez látható módon nem okozott hatalmas közlekedési káoszt, így többen úgy gondolták/gondoljuk, miért is ne maradhatna ez így, miért is ne alakulhatna át a Duna melletti betoncsík egy zöld, közösségi területté. Mert lassan választani kell; belefulladunk a szmogba, vagy a közlekedési kultúránkat változtatjuk meg. Utóbbi magyar embereknek baromi nehéz, előbbi viszont lassan már rövidtávú problémává válik. Valamit tehát tenni kell!

Sajnos a jó idő ellenére csak párszáz ember gyűlt össze, de ők mind nagyon jól érezték magukat, plédeken ülve borozgattak, süteményt ettek és beszélgettek, ismerkedtek, sárkányt eregettek, kismamák sétáltak babakocsit tolva, szerelmespárok andalogva, biciklisek jöttek-mentek, de volt ott zsírkrétázás, aszfaltrajz, ugróiskola, tollaslabda és lábtengó is. Igazi békebeli vasárnap délutáni hangulat áradt minden felől, és az emberek láthatóan boldogok voltak. Boldogok, gondtalanok – legalább erre a pár órára.

Ha szervezők és hangosbemondó is lett volna, már nem lett volna ugyanilyen. Ebben pont az volt a szép, hogy az emberek odamentek, és felfedezték maguknak a lehetőségeket, az élményt. Nem szabta meg senki, hogy mit csináljanak, hogy mikor mi legyen, egyszerűen kaptak egy programjavaslatot vasárnapra, és sokan eljöttek és megéreztek egy élhető jövőkép mámorító illatát. Mert biztos vagyok benne, hogy aki ott volt, azt valamilyen szinten elragadta az élmény. Mint engem, ahogy egy pillanatra a Parlament és a Lánchíd felé nézve elképzeltem csendes nyári estéken a korzózó szerelmespárokat, triciklizó lurkókat és a kávézók és grillesek teraszain üldögélő lakókat, vagy a karácsony előtt a Duna mentén hosszan elnyúló karácsonyi vásár mesés, zenés, mézeskalács illatú forgatagát, vagy a tavaszi csalóka meleg napokat. Ugye milyen más lenne?

Legyen egyszer ilyen.

Ui.: erről a témáról több száz oldalt lehetne írni, szoros kapcsolatban a városfejlesztéssel, közösségi közlekedéssel, forgalomszervezéssel, fenntartható életmóddal, de sajnos nekem is csak 24 óra egy nap.

1 Reply

Steven Magyarországon

Az elmúlt héten nálunk vendégeskedett Steven, a belga srác, akivel Leuven-ben együtt dolgoztam a projekteken. Hétfőn érkezett, és tegnap utazott tovább Romániába. Szerdától már velünk tartott Flóra és Kari (Norvégiából) is, így megmutattuk nekik Budapestet és az ország pár híres látnivalóját, melyek közül nem egy nekem is újdonság volt (de legalábbis ebben az évezredben még nem láttam őket). Lássuk merre is jártunk (avagy mit érdemes egy hét alatt megmutatni egy kölföldinek)…

Augusztus 18. – Ferihegy 1-ről befelé megvettük Steven vonatjegyeit a Nyugatiban, Nagybányára (Baia Mare) egy menettérti jegy kevesebb mint 50 EUR volt. Állam leesett. Már reggel vettem Steven-nek egy hetijegyet a BKV-ra, így azzal nem volt gond. Otthon csak lecuccoltunk, Steven odaadta az előre kért 1 kg Leonidas bombont, aztán gyorsan még bementünk a városba kicsit körülnézni. A Nyugatitól elsétáltunk a Margit híd közepére, ahonnan szép kilátás nyílik a Parlamentre, a Lánchídra a Várhegyre és a Gellért-hegyre. Innen négyeshatossal az Oktogonhoz, majd kis séta az Andrássy úton, végül Kisföldalattival vissza.Este még elmentünk moziba, és megnéztük A Sötét Lovagot. Eszméletlenül jó volt.

Augusztus 19. – Reggel először Aquincum-ban mentünk, majd vissza a belvárosba, körbejártuk a Dohány utcai zsinagógát (Európa legnagyobbja), majd bejártuk a Nemzeti Múzeum állandó kiállítását (szerencsére a lényeg angolul is fel van tüntetve), végül pedig megnéztük kívülről belülről az Iparművészeti Múzeumot.

És ezzel még nem volt vége a napnak! Este elmentünk a Gyermekvasút nyomában éjszakai teljesítménytúrára (kicsit több mint 20 km), ami Steven-nek nagyon tetszett – mind nekem, mind a szüleimnek megemlítette a legjobb itteni élményei között. Így még az éjszakai buszozást is kipróbáltuk :-)

Augusztus 20. – Nemzeti ünnep, így elég egyértelmű programok, ma már Flóráékkal kiegészülve. Először is felmentünk a Várba, körbejártuk a világörökség részét képező utcákat, felmentünk a Halászbástyára, láttuk a felálványozott Mátyás-templomot és a csonka Mária Magdolna-templomot. Közben zajlott a légi parádé, melynek repülői időnként a fejünk fölött húztak el, mely mindenkinek igencsak tetszett :-) Ezután pedig bementünk a Mesterségek Ünnepére, megnéztük a különböző sátrakat, ettünk ittunk megsültünk… Délután átmentünk Pestre, a Szent István-bazilika előtt még láttuk a körmenet végét István jobbjával, majd pont a kivilágítás felkapcsolása előtt pár perccel értünk a Hősök terére, így láttuk így is és úgy is.

Igencsak sietünk kellett, hogy elérjük a tüzijátékot, de sikerült. Ugyan nem a legjobb helyről (Margit híd közepe), de azért végig láttuk, és nem is volt rossz, ha nem az olimpiai megnyitóhoz hasonlítjuk…

Augusztus 21. – Mivel igen melegnek igérkezett ez a nap is, így anyu ötletét valósítottuk meg, és felmentünk a Normafához. Innen elsétáltunk a János-hegyre, felmentünk az Erzsébet-kilátóba, és megcsodáltuk a panorámát. Gyönyörű, tiszta idő volt, szépen látszott a távolban még a Mátra is, így meg tudtam mutatni, hol van a csillagvizsgáló, ahol dolgozni szoktam. Lefelé a Libegővel mentünk. A lányok ezután elmentek kicsit shoppingolni, mi pedig haza. Este Flóráéknál vacsoráztunk, úgyhogy ha nincs vonat, max hazagurultunk volna :-)

Augusztus 22. – Délelőtt fogtuk magunkat (nem kis előzetes szervezés és jegyvásárlás után) és elmentünk Fonyódra (a Keletiben még láttuk ahogy megnyerjük az első aranyérmünket). Itt fürödtük a Balatonban, ettünk lángost (isteni volt), majd komppal átmetünk Badacsonyba. Itt mi mást is tehettünk volna, mint bort kóstoltunk a hegyoldalban.

Véletlenül még a Szeremleyékhez is betértünk, ahol a bor finomabb volt mint a másik helyen, de jóval drágább is :-) A hazafelé több mint 3 órás IC út előtt még fagyiztunk is egyet – amit mondjuk otthon is szinte minden este megtettünk, Steven nagyon szerette a Carte d’Or Gerbaud ízeit. És ha már utazás, akkor itt szeretném megjegyezni, hogy nem csak a magyar diákok utazhatnak 50%-os kedvezménnyel, de mind az EU, mind az Európai Közösség (stb.) nappali tagozatos hallgatói is (lásd A Kormány 85/2007. (IV.25.) Korm. rendeletét a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről, valamint A Kormány 115/2007. (V.24.) Korm. rendelete 30. §-át).

Augusztus 23. – Ezen a napon a programot a Gellért Fürdőben kezdtük, hogy Steven megnézhessen egy híres Budapesti spa-t. Ezután felsétáltunk a Gellért-hegyre, hogy a világhírű budapesti panorámát is megcsodálhassa :-)

Délután a lányok shopping szünetében ettünk ittunk valami finomat a Rádai utcában a Vörös Oroszlánban (a nyári ajánlatukban van sok-sok finom tejes ital is, nem csak tea). Este szüleimmel elmentünk Szentendrére, ami sokkal szebb, mint emlékeimben, de a vihar előtti idő miatt már kicsit kihalt volt…

Augusztus 24. – Ma Flóra teljes családja is csatlakozott, így népes társasággal mentünk Esztergomba. Miközben a Bazilika felé sétáltunk, rádión hallgattam a férfi vízilabda döntő megnyerését, így elég jól kezdődött a nap. A Bazilika egyébként Magyarország legmagasabb épülete is. Voltunk fenn a kupola körüli kilátóteraszon, és természetesen megnéztük belülről is. Innen a középkori Macskalépcsőn jutottunk le, majd átsétáltunk a Mária Valéria hídon Párkányba (Štúrovo), ahol megnéztük a szépen felújított főteret, majd meg is ebédeltünk. Végül kerestünk még egy boltot ahol a többiek tudtak csokit venni, majd visszamentünk Esztergomba.

Innen a legnagyobb menetrendszerint is közlekedő dunai hajóval, a Hunyadival mentünk a Dunakanyaron keresztül Vácra, ahol még sétáltunk egyet a Dunaparton, és megtekintettük az ugyancsak nem olyan régen felújított Fő teret is. Végül hazavonatoztunk, lefoglaltuk a szállást szeptemberre Uppsalában és megnéztük az Olimpia záróünnepségének ismétlését (közben pedig bődületes mennyiségű fagyit tüntettünk el)…

Úgy gondolom, hogy ennyi idő alatt a lehető legtöbbet mutattam/mutattuk meg az országból, így elég sikeres hét van mögöttünk. Steven is maximálisan elégedett volt, minden nagyon tetszett neki :-) A bejegyzésben közölt minden fotó Steven Bloemen tulajdona!

1 Reply