Tag Archives: diamonds

Edzőtábor

Múlt vasárnaptól tegnapig tartott a floorballos edzőtábor Nagybajomban. A csapat minden korosztálya képviseltette magát, így több mint 50-en izzadtunk minden nap. Már vasárnap délután megkezdődött az érdemi munka, mely a tábor teljes időtartama alatt három helyszínen zajlott. A “vezetőség” négy csoporta osztotta a társaságot, így valaki mindig pihent, míg a maradék három osztozott a betonos pálya (egy az egy elleni, kettő az egy elleni, kettő a kettő elleni játék valamint lövőedzés), a füves pálya (futás és koordinációs feladatok) és a terem között (rendes játék, figurák, labdás gyakorlatok).

Egy normális nap a következő volt: ébresztő 6:30-kor, majd futóedzés 7:00-től (100 m-en mindenkit verek), ezután reggeli, majd jöhetett a délelőtti edzés. Ez a nagyoknak (OB I-es csapat) pihenéssel kezdődött, majd 10:15-től betonos, 11:15-től füves pályás, és végül 12:15-től termi edzésmunkát jelentett. Ebéd 13:30-kor. Délután ugyanez a kör ismétlődött meg, azaz egy nap hét darab háromnegyed órás edzésünk volt. A szabadidőt napközben pihenéssel (alvás) töltöttük, estére maximum egy-egy póker-játszmára maradt erőnk, és általában éjfél körül már le is feküdtünk.

Bár vasárnap még csak délután voltak edzések, az életkedvem elég hamar elment. Az államvizsga után hiányzott a semmittevés, és az egy hónapos kihagyás után gyatrán ment a játék is. Szerencsére másnapra elmúlt ez a rossz érzés :) Speciális nap volt a szerdai, mert aznap a délelőtti edzések helyett egy közeli szarvasparkba látogattunk el, ahol traktor vontatta szekérről tekinthettük meg a nagyvadakat. Ugyan láttam én már sok szarvast a túrázásaim során, egész közelről is, de ennyit egy helyen még nem. No meg a simogatóban közvetlen testközelből is meglehetett nézni őket! Csütörtök és péntek délután edzőmeccsek voltak (OB I az OB II ellen), előbbin nem játszottam, mert a térdem teljesen kikészült az előző napok terhelésétől, pénteken viszont már 100%-osan széthajtottam magam. Mindkét napon volt éjszakai floorball is, előbbin nemhivatalos, utóbbin hivatalos táborzáró őrület, melyen 15-15 lett a végeredmény, és a két véletlenszerűen (mindenki bedobta az ütőjét középre, és Csövivel felváltva csukott szemmel húztunk) összeállított csapat közül az egyiknek én voltam a csapatkapitánya (bár játszani nem játszottam, csak az edzői szerepben kiabáltam kifulladásig). Csütörtök este volt még díjátadás, amin elismerték az év játékosait, én pedig kaptam egy aláírt csapatképet és egy hasonlóan dedikált 2-es számú mezt – minden nagyon nagyon jól esett. Valamelyik nap volt tábori avatás is, melyen a most először edzőtáborozóknak mókás feladatokat kellett elvégezniük, hogy kiérdemeljék a tábori jelvényt – nekem Krisztiánnal kellett tangóznom, és meg kell mondanom, hogy hatalmas sikert arattunk :D Szombat délelőtt még elkészültek a közelgő prágai kupára a hivatalos csapatképek, majd ebéd után elindultunk haza.

Összességében nagyon jó edzőtábor volt, jól összeállított programmal (szerdára már mindenki rendesen el volt készülve az erejével), sok és változatos edzéssel, nagyon jó infrastruktúrával, és kis kiegészítéssel megfelelő ellátással. Jobb csapat pedig nincs, mint a Diamonds! Kívánom, hogy jövőre még több korosztály bajnok legyen mint idén, és hogy az OB I bajnokai is mi/ők legyenek. Hajrá Diamonds!

2 Replies

Diamonds X3M Team – Miskolci FE 18-2 (5-1,4-1,9-0)

A 2008/2009-es OB II utolsó mérkőzésén a Miskolc csapatát fogadtuk Kartalon. Kétség sem fért hozzá, hogy osztálykülönbség van a két csapat között, így nagyjából az első harmad második felétől már csak a gólarány volt kérdéses. Az utolsó két percet leszámítva a második sorban voltam védő, és talán most játszottam a legjobban az egész szezonban – lövéseket blokkoltam, keresztpasszokat csíptem el, és a támadásokban is rendre részt vettem. A mérkőzés legvégén az első sorban léptem pályára – utolsó gyémánt-színekben való szereplésemen a csapat még megpróbált velem egy utolsó gólt lövetni. Nagyon jó érzés volt, hogy így búcsúzik tőlem a Diamonds, mindenki engem keresett a passzokkal, nekem csak jól kellett helyezkednem és lőnöm. Két igazán életerős lövésem közül az első egy a kapus elé berobbanó védőről vágódott a palánkon kívülre, a másikat pedig maga a hálóőr fogta. Végül sajnos csak egy érvénytelen találat jött össze – két védő között megindulva szorongatott helyzetben törtem a kapura, de a védőknek valahogy sikerült elpiszkálni előlem a labdát a kapus felé, akiről az kipattant, én pedig lendületben érkezve és két védő között küzdve már nem tudtam ütővel belepiszkálni a kipattanó labdába, csak lábbal. A mozdulat nem volt tudatos, inkább csak beleszaladtam a kipattanó labdába, így akár meg is lehetett volna adni a gólt, de miközben mi már pacsiztunk és ünnepeltünk, a közelebbi bíró érvénytelenítette a találatot… Ennek ellenére boldog voltam, mert jól játszottam, és tényleg nagyon jólesett a gesztus, amit a meccs végén az edzőtől és a csapattársaktól kaptam. Az aranyérmeinket már az összecsapás (vagy inkább gólszüret) előtt nyakunkba akasztották (ez a hátoldala, az elejét itt lehet megnézni).

Felnőtt csapatunk tehát veretlenül zárta a szezont (lásd a rájátszás tabelláját alul), a játék képe pedig a jövő évi elsőosztályú szereplésre nézve is igen biztató. Hosszabb távon pedig sok jót ígér utánpótlás-csapataink szereplése (ott csak első osztály van): az U15-ös és U11-es gárda bajnok lett, az U17 pedig ezüstérmes. 2009/2010-ben a felnőtt csapat mindenképpen a bajnoki címre esélyesek között szerepel! Nemcsak hajrá, de Köszönöm Diamonds!

2 Replies

Diamonds X3M Team – VESC Lizards Fitt SE 16-4 (4-1,7-2,5-1)

Elég laza meccsen nyertünk a veszprémi csapat ellen az idei bajnokság utolsó előtti fordulójában. A mérkőzés első másfél harmadában támadó, utolsó játékrészében pedig védő voltam a második sorunkban. Játszottam már a mainál jobban is. Nem is egyszer… (Hajrá Diamonds!)

Miskolci FE – Diamonds X3M Team 6-14 (2-5,3-2,1-7)

A tegnapi dunaújvárosi győzelem után ma Miskolcra látogattunk. Pár hiányzó miatt most csak két sorral játszottunk, és az első két harmadban végre csatárként szerepelhettem. Az első játékrészben pont ugyanolyan sorrendben estek a gólok, mint egy nappal ezelőtt (viszont kaptam egy kétperces kiállítást szabálytalan ütés miatt…), majd a második harmad harmadik percében sikerült közvetlen közelről a kapuba tessékelnem egy szélről belőtt labdát – így megszereztem második gólomat a bajnokságban :)

Az utolsó játékrészben újra védő lettem, és az első labdaérintésből sikerült megint egy nagyot hibázni, de szerencsére a kapusunk védett, majd a kipattanó labdával megindultam előre, bepasszoltam a centernek, aki szépen be is lőtte – így jóvá tettem a baklövést, viszont sajnos utólag kiderült, hogy nem írták be a jegyzőkönyvbe asszisztnak… :( Pedig egyértelműen nem egyéni akcióból született a találat, hanem az én passzomból. Na mindegy. Végül ebben a harmadban teljesen bedaráltuk a miskolciakat, így ismét nagyarányú győzelemmel zártuk a napot. Már csak két meccs van hátra a szezonból. Hajrá Diamonds!

Paksi FK – Diamonds X3M Team 3-11 (2-5,0-4,1-2)

Az alapszakaszban lejátszott mérkőzésnél sokkal magabiztosabban nyertük meg a mai meccset Dunaújvárosban. Az első percekben mindhárom sorunk egyből betalált, így igen hamar sikerült megadni a játéknak a lendületet. Az eredmény pedig kicsit csalóka, hisz sokkal többet is lőhettünk volna, de valahogy igen magas számban sikerült kihagyni a legtöbbször szinte 100%-os helyzeteket. Személy szerint a meccs elején nagyon jól ment a játék (többször nagyon szépen sikerült labdát szerezni), aztán sajnos legalább 50%-ban az én hibámból sikerült összehozni egy gólt a paksiaknak (egy elég rossz passzból sikerült rossz irányba fordulni és eladni a labdát…) – ezen eléggé bosszantó volt, főleg a jó kezdés után (még akkor is, ha az első kapott gól előtt egy a válogatottat is megjárt csapattárs adta el hasonló módon a lasztit). Szerencsére sikerült lenyugodni, és több nagy hibát nem követtem el, bár egyszer-kétszer még szerencsétlenkedtünk egy sort Skywalkerrel (ő a jobboldali védő, én – szokás szerint – a bal). Lényegében párszor egymás hibáit kellett javítanunk. Az összecsapás második felében a fullasztóan meleg csarnokban nekem már inkább csak az ellenfél támadásainak rombolására futotta, de ezt a feladatot igen jól oldottam meg.

Igazából védőnek lenni a legnehezebb. Főleg a harmadik sorunkban, ahol ha a nálam 10 évvel fiatalabb csatár nem lövi be a helyzetet, akkor nincs gond (félreértés ne essék, a mi sorunk is lőtt gólt, nem is egyet), de ha én hibázok egyet, akkor abból gólt kapunk. A védők nincsenek a kanadai táblázat élén, a szurkolók nem értük vesznek meg (na minket azért ez nem fenyeget). Kisebb elismerést vált ki egy jó blokk, vagy egy szép szerelés, mint a kapus védései. A mérkőzéseken így legtöbbször a csatár vagy a kapus a sztár, de nem szabad elfelejteni, hogy védők nélkül még egy meccset sem nyertek meg. Nem egy hálás feladat hát védőnek lenni, persze a nehézség benne a kihívás. Valakinek ezt is el kell vállalnia :) Hajrá Diamonds!

2 Replies