Kissé talán számomra is váratlanul, de lecseréltem 2006. november legelején vásárolt Nokia 5300-as telefonomat. Ugyan még egész jól állta a strapát, csak egyszer-kétszer halt meg mostanában váratlanul, de szembejött egy olyan ajánlat, aminek nem lehetett ellenállni. Konkrétan az Extreme Digital aktuális szórólapjában (pontosabban annak is on-line verzióját nézegetem rendszeresen – mert hülye azért nem vagyok) láttam meg a Nokia E51-es készüléket ajándék Nokia LD-4W bluetooth GPS vevővel “potom” 59900 HUF-ért, és ami nagyon fontos (Belgium miatt pl.), ez a kártyafüggetlen készülék ára. Már régebben megfogott ez a telefon, amikor a teszteket olvastam róla, de drága volt, és a másik még működött, szóval nem gondoltam telefon-vásárlásra. Viszont ha megnézzük, a Vodefone-nál VitaMax csomagban GPS nélkül (ami alapból 17900 HUF) kerül most ugyanennyibe (nem is, mert 20 HUF-val olcsóbb) a nem kártyafüggetlen változat! Azaz ez kihagyhatatlan ajánlat volt.

A teló egyszerűen szuper. Van benne minden, ami kell. Fém borítás, lapos és kecses (100 gramm, 114,8 x 46 x 12 mm), 240×320-as 16,8 millió színű TFT kijelző, környezetifény-érzékelő (nagyon sötétben nem világít annyira mint világosban, illetve sötét környezetben megy csak a billentyűzet-világítás, stb.), S60-as oprendszer, 3G, HSDPA, WLAN (!!!), tényleg használható (x)HTML böngésző (Java, Flash, CSS meg minden támogatva), microSD kártyahely (volt is egy nem használt egy gigásom, ment is bele azonnal), bluetooth, USB, infra, POP3 IMAP4 és az SMTP protokollt támogató e-mail funkció, VoIP, Microsoft Office dokumentumokat megjelenítő Quickoffice, PDF-olvasó, Zip-file kezelő, Nokia Maps (na erről később részletesen is). Persze tud “fényképezni” meg “videózni” is, de nem hiába az idézőjelek – ez mobiltelefon, nem fényképezőgép meg kamera. Meg MP3 lejátszó (arra ott az iPod) és FM rádió is van benne. Egyetlen apró negatívum, hogy az oldalsó gombokat nehéz megnyomni – de tényleg, van valaki, aki azokat hasznája valamikor?! Egyébként viszont így egy nap használat után teljesen oda vagyok érte.

Két szuper extra funkció van (mondjuk a wifi se szar), az egyik a Nokia Maps, a másik a Nokia Sports Tracker (amiről majd egy későbbi bejegyzésben írok részletesebben is). Előbbi tehát lényegében ez egy térképes navigációs szoftver, ami a jelen esetben külső GPS-el együttműködve működik. A Nokia megvett egy halom licenszet, így nem csak a világ országainak utcaszintű térképét láthatjuk, de mögötte akár a Google Maps műholdképeit is! A lényeg pedig hogy ez a dolog megfelelő Nokia telefonnal rendelkezőknek (lásd a szerző) ingyen van. O HUF. Csak a hangos navigációért kellene fizetni, de nekünk ugyebár az nem kell. Ráadásul a térképek két módon kerülhetnek a telefonra: 1) nagysebességű (mobil)internetről leszedi a készülék ami éppen kell, de ez adatforgalom és az fújj, mert fizetni kell érte, viszont 2) a Nokia Map Loader nevű alkalmazással előre kiválasztott országokat (nagyobb országok esetén akár csak kisebb országrészeket) rátölthetünk a memóriakártyára, és innentől kezdve akár SIM-kártya nélkül is használható térképes GPS-ként a telefonunk! A külső GPS pedig a) baromi pici, b) van hozzá övcsipesz, karabineres és tapadókorongos rögzítő c) SiRFstar III-as chip megy benne – azaz elég jó cucc, mondjuk nem szabad összehasonlítani a pontosságát a Garmin GPSMAP 60 CSx-emmel (ami a túraGPS-ek királya) – viszont itt jön be az, hogy a telefon mindig nálam van. Szóval ha nem hegyet mászni megyek, hanem csak látni szeretném hogy merre jártam-keltem, és nem kell méter pontos pozíció és magasságadat minden pillanatról, akkor inkább feldobom a 31 grammos bluetooth GPS-t a biciklistáskám pántjára, és nem szórakozom azzal, hogy egy 100000 HUF-os 213 grammos profi GPS-t cipeljek magammal (kicsit olyan ez, mint a DSLR és a kompakt fényképezőgépek).