Tag Archives: mobil

December

A tenerifei téli iskola után olyan szinten nem volt semmire sem időm, hogy – amint azt gondolom észrevettétek – blogot sem tudtam írni. Előre elárulom, túl sok mindenről nem maradt le senki… Még a kalandos hazarepülés utáni vasárnap gyorsan megnéztem a moziban a Harry Potter legújabb részét (nem volt rossz, de azért az utolsó rész ütősebb lesz – remélem), aztán belevetettem magam a munkába. Először elkezdtem kicsit dolgozni a következő csillagomon, majd fel kellett készülnöm a PhD bizottságom és az Intézet előtti éves beszámolómra, majd meg kellett írnom egy kutatási pályázatot a Kepler űrtávcsővel kapcsolatban, majd be akartam fejezni a cikkem utolsó körös korrekcióját (pozitív referee report után vagyunk már, fél lépés a publikáció) – ez a legutolsó pont már nem lett teljesen kész. De addigra én már teljesen kész voltam…

Mindeközben – ezalatt a négy hét alatt – összesen kétszer mentünk el sörözni, háromszor étterembe enni (egyszer a diákok hívtak meg, akiket La Palmán felügyeltem), volt egy floorball meccsem (nulla edzésen…, de legalább nyertünk, és vezetjük a tabellát), egyszer sikerült elmenni falat mászni, háromszor egy órát tekerni az időközben beszerzett Tacx Flow edzőgörgőn, és egy fél hétvégén sikerült csatlakozni a többiekhez egy kis kiruccanásra a belga tengerparthoz (ami egy esti társasjátékozást, és egy szombati városnézést jelentett Brugge-ben… – már megint ott, idén már nem tudom hányadszor jártam arra, és már megint én voltam az idegenvezető :D). Semmi más szórakozás. A végére már nagyon haza akartam jönni. Pl. arra nem volt egy szabad órám, hogy PS3-on játsszak egy pár meccset… Szerencsére a karácsonyi ajándékokat időben beszereztem – a decemberi prémiumnak köszönhetően az első kör után még egyszer elmentem körülnézni, és hát beszereztem még ezt-azt mindenkinek :) Igazság szerint én imádok ajándékot adni :) Na jó, magamat is megleptem – az utolsó hétvégén, amikor már nagyon nyomott hangulatom volt a sok munkától és kevés alvástól – egy új telefonnal. Hosszas mérlegelés után egy HTC 7 Trophy-ra esett a választásom. Bármennyire is Microsoft ellenes vagyok, a Windows Phone 7 kezelői felülete annyira elnyerte a tetszésemet, hogy ezt választottam (pedig milyen rég óta ácsingóztam egy iPhone után). És nem bántam meg, nagyon jól működik vele minden. A Mac-val való szinkronizálás is megoldott (naptár és kontaktok a Google felhőjén keresztül), úgyhogy nincs semmi gondom, élvezet használni. Olyannyira, hogy laptopot nem is hoztam haza magammal – a munkát leszámítva mindent (mail, internet, bármi) meg tudok oldani a telefonon is :) Dolgozni meg az ünnepek alatt nem fogok – hisz nem is kell… Ezen kívül az iTunes-on vásárolt halom zenével tettem kicsit vidámabbá a hétköznapokat. Meg kellett egy új külső merevlemez is, mert elfogyott a helyem. 2 TB-osat vettem. És két és fél hét kellett, mire lett egy kis időm installálni… Mondom, durván sok munkám volt.

Közbe megérkezett a tél is, már nagyon korán. November utolsó hetében leesett a hó, és kisebb olvadásokat leszámítva folyamatosan hó fedte a tájat (még soha ennyi hótakarós nap nem volt a belga meteorológia írott történetében ebben a hónapban – ezt már most tudni lehet…). Közben hideg is volt, egyszer mínusz nyolc fokban szakadt a hó, aztán a karácsony előtti utolsó hétvégén vasárnap óriási pelyhekben (annyira gyönyörű volt, hogy muszáj volt kimennem kicsit gyönyörködni, és lehet hogy a hideg miatt, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást, annyira élveztem), pár óra alatt leesett 10 centi. A belgák persze erre továbbra sincsenek felkészülve, de hát Istenem, egyszer majd csak megtanulják, hogy téli gumi nélkül csak csúszkálni fognak, és hogy a már leesett öt centi havon nem segít, ha arra szórják rá a sót… (Csak hogy valami jót is mondjak, végre újra aszfaltoztak pár katasztrofális állapotban lévő utat azon a környéken, ahol nap mint nap keresztülbiciklizem.)

Annyira durva idő volt, hogy a brüsszeli repteret nem egyszer le kellett zárni, így ahogy közeledett a hazautam időpontja, egyre jobban elkezdtem attól tartani, hogy esetleg az én járatomat is törölni fogják, és akkor nem érek haza karácsonyra. 24-én utazni ugyanis nagyon kényelmes, de ez a rizikó benne van a pakliban. Már napokkal 24-e előtt látszott, hogy bizony gondok lehetnek (és nagyon jól esett, hogy sokan szorítottak nekem Magyarországról, hogy sikerüljön hazajönnöm, páran skype-on is tartották bennem a lelket). 23-án este már hófúvásban vittem le a szennyest a mosodába, mire hajnali kettőkor ágyba kerültem már 10 centi friss hó esett (és lezárták a repülőteret, az utolsó x járatot pedig törölték…), és amikor reggel ötkor keltem, még mindig tartott a vihar, és 15-20 centinél jártunk… Az utakat persze nem takarította senki, így a hófúvással együtt kissé úgy festett a táj, mintha beköszöntött volna a legújabb jégkorszak… Mivel a kilátások azért nem voltak reménytelenek (még nem törölték a gépemet, és a hóesés végét is láttam már az időjárási radaron), fogtam magam és az első vonattal (ami csak negyed órát késett) kimentem a reptérre. Itt persze volt némi káosz, mert eleve a dolgozók sem tudtak időben bejönni, így a takarítást is csak késéssel tudták megkezdeni, de legalább volt időm bevásárolni csokiból :D Az érkező járatokat eleve törölték, és a felszálló gépek nagyjából kétharmadát is, mivel összesen egy kifutópályát sikerült használható állapotba hozni a háromból. Csodával határos módon végül kicsit több mint három óra késéssel nekünk sikerült felszállnunk, így nem sokkal délután három után már a hómentes Ferihegyen voltam… A karácsony jó volt, végre pihenhettem kicsit, no meg persze szokás szerint degeszre ettük magunkat, de hát ez hagyomány. Voltam nagymamáméknál is (mama zserbója még mindig isteni – na nem mintha anyu túrós meggytortája vagy püspökkenyere nem érdemelne hasonló besorolást), ma pedig “kicsit” felújítottuk a ruhatáramat :) A héten még barátokkal találkozom (már nagyon nagyon várom), aztán szilveszterre – ha minden jól megy – már repülök itthonról haza Belgiumba. Még jó hogy ma volt egy szabad órám blogolni :) Na mindenkinek további jó bejglizést!

(Képeket meg aztán végképp nem volt időm csinálni, bocsi.)

Nokia E51 + LD-4W GPS

Kissé talán számomra is váratlanul, de lecseréltem 2006. november legelején vásárolt Nokia 5300-as telefonomat. Ugyan még egész jól állta a strapát, csak egyszer-kétszer halt meg mostanában váratlanul, de szembejött egy olyan ajánlat, aminek nem lehetett ellenállni. Konkrétan az Extreme Digital aktuális szórólapjában (pontosabban annak is on-line verzióját nézegetem rendszeresen – mert hülye azért nem vagyok) láttam meg a Nokia E51-es készüléket ajándék Nokia LD-4W bluetooth GPS vevővel “potom” 59900 HUF-ért, és ami nagyon fontos (Belgium miatt pl.), ez a kártyafüggetlen készülék ára. Már régebben megfogott ez a telefon, amikor a teszteket olvastam róla, de drága volt, és a másik még működött, szóval nem gondoltam telefon-vásárlásra. Viszont ha megnézzük, a Vodefone-nál VitaMax csomagban GPS nélkül (ami alapból 17900 HUF) kerül most ugyanennyibe (nem is, mert 20 HUF-val olcsóbb) a nem kártyafüggetlen változat! Azaz ez kihagyhatatlan ajánlat volt.

A teló egyszerűen szuper. Van benne minden, ami kell. Fém borítás, lapos és kecses (100 gramm, 114,8 x 46 x 12 mm), 240×320-as 16,8 millió színű TFT kijelző, környezetifény-érzékelő (nagyon sötétben nem világít annyira mint világosban, illetve sötét környezetben megy csak a billentyűzet-világítás, stb.), S60-as oprendszer, 3G, HSDPA, WLAN (!!!), tényleg használható (x)HTML böngésző (Java, Flash, CSS meg minden támogatva), microSD kártyahely (volt is egy nem használt egy gigásom, ment is bele azonnal), bluetooth, USB, infra, POP3 IMAP4 és az SMTP protokollt támogató e-mail funkció, VoIP, Microsoft Office dokumentumokat megjelenítő Quickoffice, PDF-olvasó, Zip-file kezelő, Nokia Maps (na erről később részletesen is). Persze tud “fényképezni” meg “videózni” is, de nem hiába az idézőjelek – ez mobiltelefon, nem fényképezőgép meg kamera. Meg MP3 lejátszó (arra ott az iPod) és FM rádió is van benne. Egyetlen apró negatívum, hogy az oldalsó gombokat nehéz megnyomni – de tényleg, van valaki, aki azokat hasznája valamikor?! Egyébként viszont így egy nap használat után teljesen oda vagyok érte.

Két szuper extra funkció van (mondjuk a wifi se szar), az egyik a Nokia Maps, a másik a Nokia Sports Tracker (amiről majd egy későbbi bejegyzésben írok részletesebben is). Előbbi tehát lényegében ez egy térképes navigációs szoftver, ami a jelen esetben külső GPS-el együttműködve működik. A Nokia megvett egy halom licenszet, így nem csak a világ országainak utcaszintű térképét láthatjuk, de mögötte akár a Google Maps műholdképeit is! A lényeg pedig hogy ez a dolog megfelelő Nokia telefonnal rendelkezőknek (lásd a szerző) ingyen van. O HUF. Csak a hangos navigációért kellene fizetni, de nekünk ugyebár az nem kell. Ráadásul a térképek két módon kerülhetnek a telefonra: 1) nagysebességű (mobil)internetről leszedi a készülék ami éppen kell, de ez adatforgalom és az fújj, mert fizetni kell érte, viszont 2) a Nokia Map Loader nevű alkalmazással előre kiválasztott országokat (nagyobb országok esetén akár csak kisebb országrészeket) rátölthetünk a memóriakártyára, és innentől kezdve akár SIM-kártya nélkül is használható térképes GPS-ként a telefonunk! A külső GPS pedig a) baromi pici, b) van hozzá övcsipesz, karabineres és tapadókorongos rögzítő c) SiRFstar III-as chip megy benne – azaz elég jó cucc, mondjuk nem szabad összehasonlítani a pontosságát a Garmin GPSMAP 60 CSx-emmel (ami a túraGPS-ek királya) – viszont itt jön be az, hogy a telefon mindig nálam van. Szóval ha nem hegyet mászni megyek, hanem csak látni szeretném hogy merre jártam-keltem, és nem kell méter pontos pozíció és magasságadat minden pillanatról, akkor inkább feldobom a 31 grammos bluetooth GPS-t a biciklistáskám pántjára, és nem szórakozom azzal, hogy egy 100000 HUF-os 213 grammos profi GPS-t cipeljek magammal (kicsit olyan ez, mint a DSLR és a kompakt fényképezőgépek).