Tag Archives: edzés

Edzőtábor

Múlt vasárnaptól tegnapig tartott a floorballos edzőtábor Nagybajomban. A csapat minden korosztálya képviseltette magát, így több mint 50-en izzadtunk minden nap. Már vasárnap délután megkezdődött az érdemi munka, mely a tábor teljes időtartama alatt három helyszínen zajlott. A “vezetőség” négy csoporta osztotta a társaságot, így valaki mindig pihent, míg a maradék három osztozott a betonos pálya (egy az egy elleni, kettő az egy elleni, kettő a kettő elleni játék valamint lövőedzés), a füves pálya (futás és koordinációs feladatok) és a terem között (rendes játék, figurák, labdás gyakorlatok).

Egy normális nap a következő volt: ébresztő 6:30-kor, majd futóedzés 7:00-től (100 m-en mindenkit verek), ezután reggeli, majd jöhetett a délelőtti edzés. Ez a nagyoknak (OB I-es csapat) pihenéssel kezdődött, majd 10:15-től betonos, 11:15-től füves pályás, és végül 12:15-től termi edzésmunkát jelentett. Ebéd 13:30-kor. Délután ugyanez a kör ismétlődött meg, azaz egy nap hét darab háromnegyed órás edzésünk volt. A szabadidőt napközben pihenéssel (alvás) töltöttük, estére maximum egy-egy póker-játszmára maradt erőnk, és általában éjfél körül már le is feküdtünk.

Bár vasárnap még csak délután voltak edzések, az életkedvem elég hamar elment. Az államvizsga után hiányzott a semmittevés, és az egy hónapos kihagyás után gyatrán ment a játék is. Szerencsére másnapra elmúlt ez a rossz érzés :) Speciális nap volt a szerdai, mert aznap a délelőtti edzések helyett egy közeli szarvasparkba látogattunk el, ahol traktor vontatta szekérről tekinthettük meg a nagyvadakat. Ugyan láttam én már sok szarvast a túrázásaim során, egész közelről is, de ennyit egy helyen még nem. No meg a simogatóban közvetlen testközelből is meglehetett nézni őket! Csütörtök és péntek délután edzőmeccsek voltak (OB I az OB II ellen), előbbin nem játszottam, mert a térdem teljesen kikészült az előző napok terhelésétől, pénteken viszont már 100%-osan széthajtottam magam. Mindkét napon volt éjszakai floorball is, előbbin nemhivatalos, utóbbin hivatalos táborzáró őrület, melyen 15-15 lett a végeredmény, és a két véletlenszerűen (mindenki bedobta az ütőjét középre, és Csövivel felváltva csukott szemmel húztunk) összeállított csapat közül az egyiknek én voltam a csapatkapitánya (bár játszani nem játszottam, csak az edzői szerepben kiabáltam kifulladásig). Csütörtök este volt még díjátadás, amin elismerték az év játékosait, én pedig kaptam egy aláírt csapatképet és egy hasonlóan dedikált 2-es számú mezt – minden nagyon nagyon jól esett. Valamelyik nap volt tábori avatás is, melyen a most először edzőtáborozóknak mókás feladatokat kellett elvégezniük, hogy kiérdemeljék a tábori jelvényt – nekem Krisztiánnal kellett tangóznom, és meg kell mondanom, hogy hatalmas sikert arattunk :D Szombat délelőtt még elkészültek a közelgő prágai kupára a hivatalos csapatképek, majd ebéd után elindultunk haza.

Összességében nagyon jó edzőtábor volt, jól összeállított programmal (szerdára már mindenki rendesen el volt készülve az erejével), sok és változatos edzéssel, nagyon jó infrastruktúrával, és kis kiegészítéssel megfelelő ellátással. Jobb csapat pedig nincs, mint a Diamonds! Kívánom, hogy jövőre még több korosztály bajnok legyen mint idén, és hogy az OB I bajnokai is mi/ők legyenek. Hajrá Diamonds!

NightRide (10.)

Még a rendszeres NightRide előtt, pénteken is tekertem egyet a holdfényben, ugyanis megint biciklivel mentem a felsőgödi edzésünkre. Ráadásul rekord idő alatt értem oda – 57 perc volt ajtótól ajtóig. Aztán szombaton a szakdolgozással töltött nappal után este jött a hivatalos éjszakázás. Megint többen voltunk – a Margitsziget után a hídon állítólag 60 felett volt a létszám, aztán a Hősök terén számoltam egyszer 50-et, aztán 46-ot, végül pedig még a Gellért-hegyre is több mint 20-an tekertünk fel (a képért köszönet GriN-nek). Hajnalban zárásként még sütit is kaptunk Szciklon-nál, így már világosodott, mire hazaértem…

Viszont azt hiszem elértem teljesítőképességem határát, egyszerűen nem tudok ~50 embert koordinálni. Annak ellenére, hogy a legtöbben most is jól érezték magukat, nem egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna, és ahogy korábban történtek. Ezt egy urbánus biciklis helyettem már kellően kritikusan le is írta, tessék ott elolvasni a bejegyzésére adott kommentemmel együtt, és látni, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a biciklisek megérnének egy szociológiai tanulmányt… Legközelebb szigorúbb karmester leszek.

Biciklivel a felsőgödi edzésre – Nokia Sports Tracker teszt

Tegnap biciklivel mentem a szokásos felsőgödi edzésünkre, és vissza is, ami így cirka 49 km-t jelentett a floorballozáson felül. Ha nem lennének néhol minősíthetetlenül rosszak az utak (Káposztásmegyeren az autóút is elég gáz, és Dunakeszin is vannak botrányos részek – meg persze vannak jók is, csak ha a budapesti vízmérce 550 cm felett van, akkor lehet, hogy vízibiciklire kell váltani…), akkor ez így tökéletes is lenne, sajnos a kátyúk és huplik miatt kétszer annyira oda kell figyelni, ami szellemileg nem túl pihentető. Viszont ugyanakkor kellett elindulnom otthonról, mintha vonattal mentem volna, és pontosan öt perccel az edzés kezdete előtt ki is értem. A bicajt bevihettem a csarnokba egy zárt helyre, szóval még a lakatolással sem volt gondom. A többiek azért egy picit meglepődtek rajtam :D Hazafelé már kellett a széldzseki is (kifelé még egy szál póló), mert a Duna mellett és a városokon kívül már elég hűvös volt, főleg menetszéllel együtt. De nagyon jó volt.

Ráadásul kipróbálhattam az előző bejegyzésben említett Nokia Sports Tracker alkalmazást is. Ez lényegében egy olyan telefonos és internetes közösségi szolgáltatás (web 2.0-ás), ami lehetővé teszi a sportolás útvonalának GPS-es rögzítését, sporttevékenység közben az aktuális információk áttekintését, majd azok internetre való feltöltését egy tetszetős és hasznos közösségi oldalra. Az edzés végeztével már a telefonon át lehet tekinteni minden fontos információt a megtett távval kapcsolatban (a sebességet az idő vagy az út függvényében ábrázoló grafikon, ugyanez a magasságra, megtett útvonal, távolság, maximális sebesség, átlagsebesség, időtartam – de be lehet állítani, hogy egy kör mondjuk 1 km, és akkor köridőket – meg átlagokat, stb. – is mutat). A grafikonok nagyíthatók, átlagolhatók adott időtartamra, stb. Az edzéseket maga a készülék is naplózza (nap, hét és hónap szerint lehet látni a teljesített távokat), de most jön a lényeg: a telefonról ezeket nem csak hogy többféle formátumban exportálni lehet, de közvetlenül a Nokia Sports Tracker oldalára is fel tudjuk tölteni, ahol a saját profilunk alatt azonnal megjelennek mindenféle adattal, grafikonnal és a Google Maps-en ábrázolt útvonallal együtt (ami akár onnan is letölthető a Google Earth által emészthető formátumban). A profilunkban követhetjük saját edzéseinket, de megtekinthetjük mások edzésnaplóját és rákereshetünk mások által teljesített útvonalakra is (ha ezt a felhasználó engedélyezi – egy szép példa itt). Ezen felül lehetőség van akár élő adatfeltöltésre is, azaz a világhálón akár nyomon is követhetik hogy éppen merre vagyunk. Egyetlen apró negatívum, hogy a GPS adatrögzítésnél csak a rossz pontok szűrését lehet állítgatni (a rögzítés gyakoriságát nem hohó, nem is kell, mert egy másodpercenként rögzít, de amikor a Sport Tracker-re feltölti, akkor egyszerűsíti, szóval az eredeti file eléréséhez exportálni kell a telefonból, de az nagyon pontosnak néz ki, ránézésre ez a szűrési mechanizmus is elég effektíven működhet), nálam ez most közepesen volt, majd még kísérletezek vele, hogy mennyire befolyásolja a dolgokat, ha ezt a szűrést pl. kikapcsolom.

A Sports Tracker oldalára valószínűleg helytakarékossági okokból egy kissé egyszerűsített file-t tölt föl a telefon – pontosabban azt jeleníti meg a web 2.0-ás térkép (elég összehasonlítani a készülékből közvetlenül exportált .kml file-t a már az internetről letöltött .kml file-val, jól látható, hogy előbbiben ott vannak a másodpercenként rögzített pontok, utóbbi sokkal elnagyoltabb, lásd az alábbi képet) -, amin még így is nagyon jól látszik hogy merre jártunk – sajnos ha több órás a file, akkor már nem is olyan jól, sőt (lásd a linkelt példában a Sopronon belüli résznél pl.), de ez valószínűleg változni fog a közeljövőben, mert a fejlesztői fórumon is megy erről az eszmecsere… Azonban szerencsére az út adatait (hossz, sebességek, stb.) még az egyszerűsítés előtti teljesen pontos file-ból számolja! Szép megoldás!

Ha valakinek komolyabb vizualizáció miatt szüksége van a teljesen pontos file-ra, az exportáljon a telefonból. A lehető legpontosabb magassági adatok eléréséhez olvasd el későbbi bejegyzésem. Összességében nagyon jól használható és megfelelően pontos (koordinátákban – azaz a számított távolságban – tökéletes, magassági adatokban az elvárható szintet megütő) szolgáltatást kapunk GPS-es Nokia telefonunk mellé ingyen, a webes feltöltés alatti egyszerűsítését pedig szerintem egyszerűen el kéne felejteni, mert ez az egy dolog sajnos nagyon sokat ront az egészen, ami pedig enélkül tökéletes is lehetne – nem hiába Béta még, de ígéretes!

Az elképzelés és megvalósítás egyébként nagyon hasonló a Nike és az Apple összefogásával működtetett ugyancsak kütyü (iPod + mozgásérzékelő jeladó a megfelelő Nike futócipőkhöz) + internetes közösségi oldalra (Nike+), viszont mivel a Nokia GPS-el dolgozik, itt a pontosság és a térképen való megjelenítés mindenképpen előny (plusz az adatok feltöltéséhez nincs szükség számítógépre sem!), szemben a Nike agyba-főbe reklámozott – és így igen népszerű és közismert – szolgáltatásával, ami egyébként a maga nemében elég pontos (az érzékelő ugyanis nem egy szimpla lépésszámláló), ráadásul sokakat sportolásra (futásra) ösztönöz. Igazából mindegy is, melyiket használjuk, vagy használjuk egyáltalán egyiket is, a lényeg a mozgás :)

Egyébként edzésen edzőmeccset játszottunk a hétvégén sorsdöntő mérkőzésre készülő U15-ös csapattal. A vége 14-2 lett nekünk, úgy, hogy csak 3 cserénk volt (azaz nem volt meg két teljes sorunk sem)… Mondjuk szerintem a “kicsik” nagyon jól játszanak (nemhiába lesznek bajnokok, ha nyernek a hétvégén), de mi azért sokkal gyorsabbak vagyunk. Külön öröm, hogy lőttem két szép gólt is. Furcsa módon nem éreztem a lábamban a biciklizést, szinte még jobban is ment így tekerés után – bár lehet hogy ez csak placebo hatás…

Jegyzet a nap margójára – 2009.04.03.

Ma akkora gólt lőttem edzésen, hogy csak na! Csapatkapitányunk beütéshez készült, én hátulról megiramodva elfutottam a hosszú oldalon a védők mögé, ezt Csövi (a CsK) még folyamatában tökéletesen észrevette, bepasszolt a védők és a kapus közötti üres területre, én meg berobbanva egy méterről a hálóba vágtam a labdát! Nagyon okos és szép játék volt mindkettőnktől.

Az égi mechanika vizsga margójára

Ma letudtam a 2008-as év utolsó vizsgáját (Égi mechanika 5 – a KHTP egyensúlyi megoldásainak stabilitása: jeles). A vizsga nem érdemel túl sok szót, inkább a körülmények. Tegnap egész nap tanultam, de nem akartam edzést kihagyni, így elmentem… Szörnyen rossz volt, nem éreztem jól magam, dekoncentrált voltam, ingerlékeny, hatalmasakat estem (jobb könyököm megint olyan, mint valami utcai harcosnak…), jobban tettem volna ha itthon maradok. Ezek után este még tanultam, aztán nem tudtam elaludni, járt az agyam, egész éjjel forgolódtam, reggel nem tudtam rávenni magam hogy felkeljek, pedig akartam még tanulni (csak azt tudnám minek…), a takaró alatt melegem volt, anélkül fáztam, fájt a fejem, brrr… Utálok vizsgázni, pontosabban vizsgára tanulni. Egészen addig a pillanatig, amíg nem kapom meg a tételt. Onnan már általában OK. Szóval most már OK :)